Két művész egy tárlatról

Interjú Veres Ágotával és ifj. Hidi Endrével

– Mit szeretnének láttatni azokkal, akik megtekintik közös beregszászi kiállításukat?

Veres Ágota: – Ezzel a kiállítással azt szerettem volna megmutatni, hogy én hogyan viszonyulok a művészethez. Azt kívánnám, hogy az emberek nyitottak legyenek az új dolgok iránt a művészetben. Lássák a lehetőségeket, ismerjék fel, hogy hányféle utat lehet bejárni.

Ifj. Hidi Endre: – Az emberek szerencsére nem egyformák, így egy műalkotással való találkozás is különböző embereknél különböző érzelmeket, gondolatokat válthat ki. Ha mégis meg kellene fogalmazni, hogy mit szeretnék láttatni vagy üzenni a közönségnek, talán azt mondanám, hogy figyeljenek oda a környezetre, amiben élnek. Én nagyon szeretem a természetet, és mint szobrász a formai gazdagságot és szépséget fedezem fel benne. A szobraimon keresztül talán mások is felfedezik ezt a gazdagságot, és jobban megbecsülik a környezetüket.

– Hozzáad-e valamit egy kiállításhoz, hogy két művész, két különböző műfajban alkotó ember munkái együtt tekinthetők meg?

H. E.: – Igen, hozzáad. Egyrészt színesebb, gazdagabb a kiállított anyag, másrészt, szerintem, erősítik egymást a képek és a szobrok.

– Van-e jelentősége a kiállítás, s általában a művészet iránti szeretetük, elkötelezettségük szempontjából annak, hogy önök ketten unokatestvérek, s szüleik maguk is művészek, a művészetet szerető emberek?

H. E.: – Minden bizonnyal van. Nyilván számít, hogy hol, milyen közegben nő fel az ember, s milyen hatások érik.

V. Á.: – Mindenképpen jelentőséggel bír az életünk szempontjából, hogy mindketten művészcsaládból származunk. Az én életem azóta is a művészetről szól, ekörül forog, ennek szellemében igyekszem megszervezni a mindennapjaimat.

– A vér szerinti rokonságon túl, a művészetben is éreznek valamiféle rokonságot?

H. E.: – Igen. Ágota olajképei is nagyon tetszenek, de rokonságot én inkább a régebbi akvarellekkel érzek.

V. Á.: – Leginkább Endre modern, letisztult formavilágát kedvelem. Ilyennek látom őt magát is: harmonikus, csendes, mély kvalitásokat rejtő művésznek.

– Ifjabb Hidi Endrét mostanáig elsősorban kerámiáiról ismerhette a kárpátaljai művészetkedvelő közönség. Honnan a vonzalom a szobrászat, a térplasztikák iránt?

– Mi az, amit egyértelműen kárpátaljaiként, nagydobronyiként tud azonosítani az alkotásaiban, s mit tett hozzá mindehhez Budapest?

H. E.: – Nem tudnám határozottan elválasztani a kettőt. A szobrok belső késztetésből születnek, s az embert folyamatosan érik befolyások élete folyamán. Az, hogy hol tanulok, alapjában nem változtat meg engem. Ugyanakkor nyilvánvalóan befolyással van rám a budapesti közeg is, ottani barátaim, tanáraim. Az egyetemen azt mondogatták, hogy a diákok nem is a tanártól tanulnak a legtöbbet, hanem egymástól, és én azt tapasztaltam, hogy ebben bizony van igazság.

Veres Ágota

1972-ben született Beregszászon. Első rajzóráit Veres Pétertől, festőművész édesapjától kapta. 1993-ban a Kijevi Színház- és Filmművészeti Akadémián szerzett diplomát. Később azonban otthagyta a színházat, festeni és tanítani kezdett. 2000-től állandó résztvevője ukrajnai és határon túli művésztelepeknek, munkáival rendszeresen jelen van hazai és külföldi tárlatokon, számos önálló kiállítása volt Kárpátalján, Ukrajnában, Magyarországon és Lengyelországban is. A RIT tagja.

Ifjabb Hidi Endre

1982-ben született Nagydobronyban. Édesapja, az ismert keramikus nyomdokain haladva maga is kerámiával kezdte pályafutását. Az Erdélyi Béla nevét viselő Ungvári Művészeti College kerámia szakának elvégzése (2002) után a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán szerzett diplomát (2009). A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) tagja. 2004-től rendszeresen részt vesz a RIT alkotóinak közös tárlatain, munkái több magyarországi kiállításon is szerepeltek.