Pénzünk: a rubeltől a kuponig

A rubel és ukrajnai utódja, a kupon 20. századi történetét bemutató tárlat nyílt Beregszászban, a Beregvédki Múzeumban. Sepa János gyűjtőt és múzeumigazgatót arra kértük, tartson rögtönzött tárlatvezetést olvasóinknak.

"A Szovjetunióban születtem, s bár ma már nem létezik ilyen nevű ország, aligha törölhetjük ki az emlékezetünkből azt a korszakot. Ennek a múltnak szerves alkotóeleme volt az a pénz, amelynek a bemutatására kísérletet tettem - tudjuk meg Sepa Jánostól. - A bonisztika és a numizmatika ugyan általában nem szerves része egy helytörténeti kiállításnak, mégis úgy éreztem, ez az anyag is hasznos adalékokkal szolgálhat az előző évszázad viharos történetéhez."

Az igazgató gyűjteményéből szervezett kiállítás száznál is több bankjegyen és több száz pénzérmén keresztül mutatja be a rubel változásait, majd a kupon történetét egészen a hrivnya megjelenéséig, a 20. század első éveitől a múlt század kilencvenes éveinek közepéig.

A cári Oroszország papír fizetőeszközei a századelőn elsősorban tekintélyes méreteikkel és grafikájuk kidolgozottságával tűnnek ki. A rubel története ebből a csúcspontból kiindulva akár egy folyamatos hanyatlástörténetként is felfogható: a megnövekedett pénzforgalom és korunk pénzdivatja egyaránt a kisebb méretű és kevésbé kidolgozott megjelenésű, igénytelenebb bankók elterjedésének irányában hatott.

Figyelemre méltók az 1918-ban, tehát nem sokkal a bolsevik forradalom után, a polgárháború idején kiadott 5000 és 10 000 rubeles bankjegyek, amelyeken jól látható a névértéket jelölő felirat alatt, háttérként nyomtatott horogkereszt. Mint Sepa Jánostól megtudjuk, orosz szakemberek szerint a később a német fasizmus szimbólumává vált jel úgy kerülhetett a szovjet fizetőeszközre, hogy az valójában az örökkévalóságot, a jólétet és a gazdagságot szimbolizálta, s Ázsiából, Indiából származik. Az ötezer és tízezer rubelesek egészen 1931-ig voltak forgalomban, azaz majdnem Adolf Hitler németországi hatalomra kerüléséig. Akkor sem politikai vagy világnézeti okokból döntöttek a bankjegyeknek a forgalomból való kivonása mellett, hanem a Sztálin által elhatározott pénzreform miatt. E pénzreform eredményeként jelentek meg a 20. század második felében is közismert méretű és rajzolatú szovjet bankjegyek, s ugyanekkor különböző nikkelötvözetekből készült érmékkel váltották fel az addig használt ezüstpénzeket.

"Úgy gondoltam, hogy azt is be kell mutatnom, milyen következményekkel járt a Szovjetunió széthullása, s az azt követő átmeneti időszak a fizetőeszközökre nézve" - magyarázza a múzeumigazgató, hogy miért egészült ki a rubel történetét bemutató kiállítás az ukrajnai kuponokkal. Idősebb olvasóink jól emlékezhetnek még arra, hogy az első, egészen igénytelen kuponokat még magának a tulajdonosnak kellett szétvágnia, s nemigen különböztek az akkoriban elterjedt élelmiszerjegyektől. Ezeket a kiállítás éppúgy bemutatja, mint a felváltásukra készített, külalakjukat tekintve már inkább pénzre emlékeztető, ám még mindig sorszámnélküli fizetőeszközök. Ezeket a bankókat csak attól kezdve tekinthetjük valódi pénznek, hogy sorozatszámot is kaptak - mutat rá Sepa János az első modernkori ukrán fizetőeszköz evolúciójának egy fontos állomására. Igaz, teszi hozzá mindjárt, ugyancsak kérdéses, hogy mennyiben tekinthető értékálló, komoly fizetőeszköznek az a pénz, amelynek inflációja az 1992 és 1997 közötti időszakban néha a napi 7-10 százalékot is elérte. Akkoriban sokan meggazdagodtak azon, hogy a fizetőeszköz igénytelensége és védtelensége miatt egy színes nyomtató segítségével bárki könnyen gyárthatott magának pénzt.

Sok tekintetben hasonló a rubel váltópénzének, a kopeknek a története is: a fizetőeszköz értékének csökkenésével egyre olcsóbb fémötvözetekből egyre apróbb fémpénzeket állítottak elő. Hogy a pénzérmék mennyire szerves részévé válnak mindennapi életünknek, jól mutatja, hogy annak az ötvözetnek, amelyből 1946-tól egészen 1957-ig a 3 és 5 kopekeseket verték, gyógyító erőt tulajdonítottak. Az érmék eme csudálatos tulajdonságának kiaknázásáról még brosúrát is megjelentettek annak idején. Sepa Jánosnak sikerült megszereznie a kiadvány fénymásolatát, amely ábrákkal szemlélteti például, hogy miként szüntethető meg az ötkopekessel a fejfájás vagy tüntethető el a bőrön zúzódás következtében kialakult kék folt.

Sokan felteszik a kérdést, igaz-e, hogy a régi pénzérmék napjainkban komoly értéket képviselnek. Mint Sepa János rámutat, az érmék értéke előfordulásuk gyakoriságától függ. A ritka pénzek, amelyekből annak idején keveset vertek, mára valóban tekintélyes értéket képviselhetnek. Így például, igen ritkának számítanak az 1958-ban vert érmék, amelyeknek az értéke ezért mára akár az ezer dollárt is elérheti.

A múzeumigazgató azonban nemcsak a múlt részeként tekint a papírpénzre és az érmékre. "Elsősorban a gyermekeknek szánom ezt a kiállítást. Azt szeretném, ha nem cigarettára, italra, kábítószerre költenék a pénzüket, ha nem a számítógép előtt ülve töltenék minden idejüket, hanem megismernék és megszeretnék a gyűjtők világát. Gyűjteni bármit lehet, nemcsak pénzérméket vagy papírpénzeket. A gyűjtés már csak azért is hasznos elfoglaltság, hiszen a szórakoztató időtöltés mellett egyfajta műveltséget is ad. Azt remélem, hogy minél több gyerek felkeresi a múzeumot, s a tárlatot látva fellobban benne a gyűjtőszenvedély. A kezdőknek szívesen szolgálok tanácsokkal is" - mondta Sepa János.

szcs