"Udvarias" átverés

2010. december 31., 09:00 , 520. szám

Éva szomorúan lépett ki a foglalkoztatási hivatal ajtaján. Hogyne lett volna kedvevesztett, amikor életében most először kényszerült arra, hogy munkanélküli segélyért folyamodjon. Negyvenkét évesen. Eddig egy olyan külföldi vállalkozó varróműhelyében dolgozott, ahol előszabott elemekből bőrdzsekiket és -nadrágokat készítettek a külhoni "szelíd motorosok" számára. Ám az üzletember a megrendelések hiányára hivatkozva - sokak szerint ez csak álok volt - bezárta a "boltot"...

A szórólapot a hivatal bejárata előtt egy suhanc nyomta a kezébe. Már-már összegyűrte, amikor megakadt a szeme a hirdetmény nagybetűs címén: "Állásajánlat". Végigolvasta. Két színnel szedve a papíroson az állt, hogy egy vegyes vállalat - itt következett a hangzatos név - új varrodájába felvesz képzett varrónőket. A szakmában járatlanok betanítására is van mód.

Próba - szerencse, gondolta Éva és felhívta a megadott mobilszámot. Kellemes férfihang adta tudtára, hogy beszélgetés, avagy - ahogy ma divatos mondani - állásinterjú végett fáradjon el erre és erre a címre.

Elfáradt. A tömbház egyik, irodának átalakított lakásában a telefonban hallott kedves hang még kedvesebb tulajdonosa fogadta. Elmagyarázta, hogy a külföldi beruházással létesülő varroda épülete egy hónap múlva tető alá kerül a megyeszékhelyhez egészen közel lévő településen, s addigra a gépeket is beüzemelik. Megmutatta a vállalat alapító szerződését, valamint a varroda tervrajzait, nyomatékosan ecsetelve azt is, hogy a dolgozók számára a lehető legjobb munka- és szociális körülményeket fogják biztosítani. Figyelmesen áttanulmányozta a nő munkakönyvét, megíratott vele egy afféle szakmai életrajzot, s kérte, hogy adja meg elérhetőségi lehetőségeit. Közölte, hogy rá, mint a cég leendő személyzetisére, a megfelelő munkaerő toborzását bízták. "A jelentkezéseket természetesen a vezetőség is át fogja tekinteni. Egy hét múlva értesítjük" - tette hozzá és udvariasan Évára segítette a köpenyt.

Nyolc nap múlva ugyanaz a kedves hang tudatta vele, hogy sikeresen átesett a megmérettetésen, fel van véve. Alapbére ennyi meg ennyi és ennyi lesz. Viszont hatszáz hrivnyát, amolyan letéti összeget be kell fizetnie, amit az első fizetésével együtt okvetlenül vissza fog kapni. A pénzt hozza be a már ismert címre. Éva kicsit szívta a fogát, de mivel a munka nagyon kellett, beadta a derekát. Fonnyadozó bankszámlájáról levette a "kaució" összegét és elvitte az ismert címre. Egy csésze kávét és sok udvarias mosolyt kapott. És pecsétes pénzátvételi elismervényt!

Türelmesen kivárta az egy hónapot. Sőt, túl is lépte, hiszen, ha az "elbírálási" hetet is beleszámítjuk... De a mobiltelefon néma maradt. A megőrzött szórólapon lévő számot pedig hiába pötyögte be a készülékbe. Végül rászánta magát és elment a tömbházban lévő irodába. Ám hiába nyomta a csengő gombját. A szomszédos lakásból kitekintő idősebb asszonytól megtudta: egy rokonszenves fiatalember valóban bérelte ezt a lakást mintegy fél éven keresztül, de néhány napja kiköltözött...

Rosszat, sőt, nagyon rosszat sejtve, s tegyük hozzá, bizony jócskán megkésve kereste fel a közös vállalatok ügyében illetékes hivatalban dolgozó barátnőjét. Akitől megtudta, hogy ilyen közös cég létrehozásáról eleddig sem az adott településen, sem a járásban, sem az egész megyében még csak nem is hallottak...

Gerzsenyi András