Borászati múzeum a Bethlen-kastély pincéjében
A Tokajhegyaljához hasonló talaj- és éghajlati adottságokkal rendelkező Beregszász környéki hegyek egykor kiváló borokat termő borvidéknek számítottak. Sajnos vidékünk sok más értéke mellett ezt is sikerült tönkretenni, felszámolni a szovjethatalom idején. Az akkori pusztítást nem lesz könnyű helyrehozni, de a beregszászi borvidék dicső múltjának igenis emléket kell állítani, határozta el Sepa János, a Beregvidéki Múzeum igazgatója. A helytörténeti múzeumnak helyet adó Bethlen-kastély ódon pincéjében kialakított egy borászati kiállítást, melynek ünnepélyes megnyitójára az idei Beregszászi Borfesztivál nulladik napján került sor.
A megnyitó ünnepségen megjelentek a Beregszászi Szent Vencel Borrend tagjai, valamint számos érdeklődő és vendég, köztük Bacskai József főkonzul és Szalipszki Endre konzul urak a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának képviseletében, Orosz Ildikó, a KMPSZ és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, Simon M. Veronika, székesfehérvári festőművész. A szalagok ünnepélyes átvágása után a borászati múzeumnak helyet adó történelmi levegőjű, több évszázados, boltíves pincében leleplezték Simon M. Veronika székesfehérvári festőművész Szent Vencelt és a város korábbi szimbólumának számító, egykori magyar királyi borpincének az épületét ábrázoló festményét, amit a művésznő a borrend megrendelésére festett meg. Simon M. Veronika a kép kapcsán elmondta, hogy a Vatikán által engedélyezett módon ábrázolta a festményen Szent Vencelt, a jellegzetes beregszászi borászati épület és táj előterében. A szent lánca és koronája aranyfestékkel készült.
A megnyitót még ünnepélyesebbé tették az előadott magyar népdalok, valamint a Beregszászi Művészeti Iskola növendékeinek üveges tánca. A megjelentek ezt követően kiváló borokat kóstolhattak.
Sepa János múzeumigazgató az esemény kapcsán elmondta: "E történelmi épületben működő szakipari iskola használta korábban ezt a 160 m2-es alagsori részt légópinceként, amit sikerült megszerezni és felújítani a múzeum számára. De maga a pince története nagyon régi időkre nyúlik vissza, régebbi, mint a felette álló műemléképület. Eredeti források igazolják, hogy 1320-ban Erzsébet királyné udvart tartott itt fenn, majd 1327-1556-között a Szent Szaniszló domonkos rendi kolostor működött itt, azt követően bizonyíthatóan újabb évszázadokon át egészen 1929-ig borospinceként használták a kastély pincéjét, ahol Bethlen gróf és II. Rákóczi Ferenc borait is érlelték. Ennél méltóbb helyet el sem tudnék képzelni egy szőlészeti és borászati múzeumnak. Jelenleg csak a helyiség egy kisebb részét vehettük birtokba, a többit a szakipari iskola egy bokszklub számára adta bérbe.
A pince padlóján lévő, téglákra emlékeztető burkolókövekbe belevéstem a múzeum létrehozását anyagilag vagy munkával támogatók nevét, másként nem tudom megköszönni a segítségüket. Így az önzetlen segítők nevét minden látogatónk megismerheti - előttük meghajolva, hisz másként nem lehet elolvasni a neveket.
Beregszász szőlészeti és borászati hagyományait szeretnénk bemutatni ezen a kiállítóhelyen, a szőlővesszőtől egészen a borig. Már most is láthatók itt régi szőlődaráló, prés, szüretelőkád, puttony, régi permetezőgépek, buteliák, poharak. Nemsokára kiállítjuk a gazdag boroscímke-gyűjteményt is, illetve felajánlásokból létrejött már a "vinotékánk" alapja is, de egészen biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben ez jelentősen bővülni fog. Ugyanis egy múzeumot csak elkezdeni lehet, befejezni soha. "
dózsa
