A SZMERS Avgusztin Volosin nyomában

Akik Goebbels hulláját is ellopták egymástól

Kárpát-Ukrajna volt miniszterelnöke, Avgusztin Volosin élete kapcsán sok szó esik 1938-39-ben játszott szerepéről, ám további sorsáról annál kevesebb. A papból lett vezetőt a háború végén a szovjet csapatok fogták el. Kevesen tudják azonban, hogy ez hogyan történt, s hogyan alakultak Volosin életének utolsó napjai.

1945 májusában a megállíthatatlanul előretörő szovjet csapatok Csehszlovákia fővárosa, Prága alá értek, és május 9-én elfoglalták a várost. A reguláris csapatok mögött pedig bevonult az NKVD, a szovjet titkosrendőrség is, hogy aztán Kelet- és Kelet-Közép-Európa többi államához hasonlóan itt is elfogja és a Szovjetunióba vigye a birodalom számára nemkívánatos személyeket. Ebben a városban élt ekkor Avgusztin Volosin is.

A cseh forrásokból származó "előirányzott" számokból, valamint a "megvalósítás" gyorsaságából következik, hogy az NKVD a "szovjetellenes" névsorok összeállításánál, előkészítésénél, majd a likvidálni kívánt személyek elhurcolásával már Csehszlovákia területének megszállását megelőzően foglalkozott. A közvetlen letartóztatásokkal a belügyminisztérium és az NKVD katonai elhárítása, a SZMERS (Szmerty spionam - Halál a kémekre) foglalkozott.

A SZMERS alakulatai versengtek egymással a letartóztatni kívánt személyek elfogásában és elhurcolásában. Prágában a SZMERS-nek a Vörös Hadsereg 1. és 2. Ukrán Frontjához tartozó egységei tevékenykedtek, melyhez később csatlakozott a Kárpátalját is elfoglaló 4. Ukrán Front 60. Hadseregének SZMERS egysége is, amely annak ellenére fejtett itt ki tevékenységet, hogy helyileg nem is volt illetékes. A rivalizálás ezen különleges alakulatoknál olyan megdöbbentő helyzeteket eredményezett, hogy pl. ellopkodták egymás elől az egyes áldozatokat. Nemcsak itt, hanem Berlinben is, ahol is a Georgij Zsukov marsall parancsnoksága alá tartozó egységek ellopták az Ivan Konyev marsall által fellelt Joseph Goebbels náci propagandaminiszter hulláját.

A 4. Ukrán Front 60. Hadserege 1945. május 9-ének reggelén 100 NKVD-tisztet küldött Prágába Ostraváról az őrszolgálat katonáival együtt. Május 10-én éjjel a SZMERS első képviselői Stresovicére költöztek. A letartóztatási kommandó május 20-án hagyta el Prágát, amikor is Pardubicére költöztek át. Hogy pontosan hány személyt tartóztattak, illetve hurcoltak el, nem tudni. Azt azonban igen, hogy köztük volt Avgusztin Volosin is.

Volosin prágai tartózkodása 1939. július 3-án kezdődött, amikor is a város Smichov kerületében, a Pod lipkami utca 12. szám alatti villába költözött, melyet a volt miniszterelnök még 1938 júniusában vásárolt. Prága főváros Közigazgatási Bizottsága 1939 derekán honosítási jogot biztosított számára. A Protektorátus hivatalai idegenként tartották nyilván.

Az egykori miniszterelnökkel Csehországban élő ukrán emigráció a Birodalom végnapjaiban nyugati irányba menekült. Ám Volosin annak ellenére, hogy barátai már 1945 márciusában a menekülésről győzködték, nem távozott.

Annak bizonyítékaként, miszerint Volosint a szovjethatalom el akarta fogni, Frantisek Prokop, az NKVD Uragan II. félkatonai egysége cseh tagjának anyagai szolgálnak. Az ejtőernyősök 1945. április 1-jén éjjel ugrottak le Dobrisek mellett, s "orosz emigráns szervezeteket" kerestek. Az Uragan II. csoport tagjai: "kézhez kapták...Kárpátalja volt helytartójának, Volosin Augusztin lakcímét... Számára... később Kytínból egy bőröndöt küldtek, amely oly módon volt álcázva, mintha Ungvárról küldték volna. Ennek a bőröndnek felnyitáskor fel kellett volna robbannia..."

A Volosinnal egy háztartásban élő Olga Dutková és Ema Dutková (jelenleg bazilita rendi nővérek) visszaemlékezései alapján kiderül, hogy Volosinnál összesen négyszer voltak katonák.

Az első kihallgatásra 1945. május 6-én került sor (a gregorián naptár szerint húsvét vasárnapján). A katonák oroszul beszéltek, Volosin ukránul válaszolt.

A második látogatásra két-három nappal az első után kellett volna sor kerülnie. Ezúttal azonban csak két katona jelent meg, akik ismételten oroszul beszéltek, és Volosint valószínűleg az iskolába vezették el, de az éjszakai órákban már visszatért. Maga Volosin azt állította, hogy csak a dolgozószobáját akarták látni.

Május 13-án ebéd után néhány személygépkocsi érkezett kb. tíz katonával. Teljességgel leplezetlenül mondták, hogy Volosint indulnak letartóztatni. Ennek ellenére a "letartóztatott" még egyszer visszatért: éjjel, kb. fél tizenkettőkor.

Negyedszerre már végérvényesen letartóztatták. A visszaemlékezések alapján erre kora reggel került sor, két vagy három nappal az előzőt követően. Két katona azt mondta neki, hogy ne hozzon magával semmit, mert csak formalitásról van szó. Ezt támasztja alá a 4. Ukrán Front akkori SZMERS- egysége tagjának, Sinevirskynek a visszaemlékezése is: "...Stresovicére este hat órakor tértünk vissza...Megérkezett Sibajlov százados autója. "Üdvözöllek, Kolja." Mosolygott, dagadt képe a jól végzett munka elégedettségétől sugárzott. "Felismered?" Ránéztem a gépkocsiból kiszálló öreg monsignorra: "Volosin!" "Igen, ő az. A ti volt államfőtök." Az öregecske Volosin lassan rám nézett. Nem volt egyértelmű, hogy látott-e. Lelke távol, mennyei vidékeken bolyongott... "Hová bámulsz, pópa? Az égre? Késő, korábban kellett volna imádkoznod az istenhez, és nem kellett volna politikával foglalkoznod." Volosin nem nyilvánította ki, hogy hallotta volna Sibajlovot."

Sibajlov százados valóban aláírta Volosin letartóztatási jegyzőkönyvét, melyet 1945. május 15-ével dátumozott. Ezt követően a Prága közelében található repülőtérre szállították, és Moszkvába deportálták. A moszkvai Lefortovo börtön őrizeteseket nyilvántartó űrlapja már 1945. május 20-án lett kitöltve. Július 10-én Jansin őrnagy, börtönorvos jelentést ír, melyben rögzíti Volosin egészségi állapotát, és javaslatot tesz a Butirka börtönben található börtönkórházba történő átszállításra. Ott kilenc nappal később, július 19-én 15 óra 20 perckor - a jelentés szerint - szívszélhűdésben elhunyt. A halál tényéről és az elhurcolásról sem a család, sem az akkori csehszlovák kormány nem kapott tájékoztatást.

(Cikkünk megírásához Petr Cuka: Agustin Volosin (1874 - 1945) című cikkének magyar nyelvű fordítását használtuk fel.)

Fischer Zsolt