2011. június 3.

Urunk mennybemenetele

ApCsel 1,1-11; Ef 1, 17-23; Mt 28, 16-20

Jézusról szóló írás azért az egyetlen igazi örömhír az emberiség számára, mert Jézus a mennyből, az Atyától jött közénk, és emberségünket az Atyához vitte, miközben személyével mindig is az Atyánál volt. A keresztény ember élete ezért mennybemenetel.

Krisztus mindent magával vihetett a mennybe, mert nem volt egyetlen érzése, gondolata, szándéka sem, amely az Atyáéval ellenkezett volna. Minket is magával vihet, akiknek üdvösségéért leszállott a mennyből, akiket szent vérével megtisztított a bűntől, és kiváltott a halál és pusztulás fogságából. Sőt, meghívott bennünket csodálatos országába személyválogatás nélkül.

Az emberen múlik, hogy mit választ: akar-e vele a mennybe emelkedni? Ha igen, akkor úgy kell élnie, hogy egész élete: emberi kapcsolatai, gondolkodása, döntései és cselekedetei örökkévalósíthatók legyenek. Fontos, hogy a keresztény ember életét szüntelen ragaszkodás jellemezze Krisztus személyéhez és tanításához. A legdrágább és legédesebb emberi szeretet nem vezet el minket az örökkévalósághoz, hanem Jézus törvényein és szeretetén alapszik.

A mennybemenetel itt és most történik velünk, amikor elvetünk mindent, ami ellenkezik Krisztus szeretetével, és vállalunk mindent, amit szeretete megkíván tőlünk.

Losák István római katolikus plébános