Magyar Nemzet: Interjú Karaszevvel
A magyar kettős állampolgársággal kapcsolatos probléma akkor éleződött ki, amikor a közelmúltban kiderült, hogy az ukrán nemzetbiztonsági szolgálat, az SZBU munkatársai Kárpátalján "elbeszélgetnek a magyar állampolgárságért folyamodó ukrán állampolgárokkal" - írta minap a Magyar Nemzet című budapesti napilap online változata, amely Vagyim Karaszevvel, a kijevi Globális Stratégiák Intézetének igazgatójával közöl interjút. Karaszev a kárpátaljai bázisú Egységes Központ nevű párt vezetőségi tagjaként megjegyzi, problémát jelent, hogy a nemzeti konszolidáció folyamatában sokaknak ellenségekre van szükségük, akikkel szemben igazolhatják ukrán mivoltukat. Az alábbiakban ebből az interjúból idézünk.
- Különböző teóriák keltek szárnyra azzal kapcsolatban, hogy miért éppen a magyar kettős állampolgárság ellen lépett fel ilyen határozottan a nemzetbiztonsági szolgálat, amikor köztudott, hogy orosz, román vagy izraeli útlevéllel nagyon sok ukrán állampolgár rendelkezik. Azért sem logikus ez a keménykedés, mert minden jelből ítélve a kijevi vezetés kimondottan jó kapcsolatokra törekszik Magyarországgal. Mi állhat akkor a történtek hátterében?
- Főként az, hogy a központi hatalom saját problémáival van elfoglalva, nincs átgondolt stratégiája a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatosan, s nem is nagyon foglalkozik e társadalmi csoportok gondjaival, s alapvetően a helyi hatalomra bízza a felmerülő kérdések megoldását. Eközben szembesülve e problémákkal, a helyi hatalom a maga intellektuális szintjén megpróbál reagálni e kihívásokra. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a határ menti régiókban a hatalom ösztönösen fél attól, hogy a szociális helyzetből adódó különbségek miatt e térségek polgárai közül sokan keresik a boldogulást a magasabb életszínvonalat biztosítani képes szomszédos országokban. A keleti megyék lakói Oroszországban, míg nyugaton Lengyelországban, Romániában vagy éppen Magyarországon. Ehhez jön, hogy Budapest vagy Bukarest útlevelet, Varsó úgynevezett lengyel kártyát ad a határokon túl élő nemzettársainak, s ez nyugtalanítja az ukrán hatalmat. Gondoljon csak bele, Ukrajna 27 régiójából 19 más országokkal határos.
- A félelemből adódó átgondolatlan lépések helyett talán a kiszámítható, jogokat biztosító magatartás jobban megnyugtatná a kisebbségeket...
- Ilyen politikát azonban csak olyan állam képes folytatni, amely már átesett a nemzeti konszolidáció folyamatán. Ukrajna még nem tart ott, nem alakult ki a nemzeti bázis, nem tudja például eldönteni, hogy május 9-ét orosz vagy európai módon ünnepelje. S egy nemzeti értelemben nem integrálódott állam a kisebbségi kérdéshez sem mer racionálisan nyúlni. Egyrészt ösztönösen tart a szomszédos befolyás növekedésétől, másrészt a nemzeti konszolidációhoz ellenségképekre van szüksége. S ez nemcsak Ukrajnára jellemző, hiszen vegyük például Szlovákiát. Idáig Ukrajna elsősorban Oroszországgal szemben próbálta meghatározni önmagát, ám a hatalomváltás után ez kevésbé járható út, hiszen Moszkva nagyon is határozottan kiáll az érdekei mellett, így elsősorban Románia, néhányaknak esetleg Magyarország jelentheti ezt az ellenpontot.
- Mindez azonban a kétoldalú kapcsolatok alakulását nézve Magyarország esetében kimondottan szembe megy az ukrán diplomácia törekvéseivel. Nem tartja ezt abszurdnak?
- A külügyminisztérium aligha tud a kisebbségi kérdésekkel foglalkozni. Minden energiáját leköti, hogy megnyugtassa az autoriter tendenciák és az orosz befolyás esetleges növekedése miatt aggódó Európát. Ráadásul Kijev nem is nagyon érzékeli, milyen problémák vannak Kárpátalján. (...) (mno.hu/Kárpátalja)
