Kiadós túrák, játékos vetélkedők

Természetismereti sátortábor a Helmec tövében

2011. július 29., 10:00 , 550. szám
A természetismereti tábor résztvevői

Alighogy a Salánki Mikes Kelemen Hagyományőrző Alkotótábor – más néven: jurtatábor – XXI. századi „ősmagyarjai” felszedték a sátorfájukat, s elbúcsúztak a Borzsa-parti községtől, a következő héten, július 18-tól 24-ig ismét gyermekzsivajtól lett hangos a Nagyságos Fejedelmet Rodostóba elkísérő hűséges apródról elnevezett helybeli középiskola tágas udvara. Itt bonyolították le ugyanis a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség által szervezett XI. Kárpátaljai Természetvédelmi és Természetismereti Sátortábort, melyet immár ötödik alkalommal rendeztek Salánkon, a jurtatábor bázisán.

– Az idei rendezvényen – több mint 40 fő vett részt – indítja beszélgetésünket Kohut Erzsébet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Biológia Tanszékének tanára, a tábor vezetője. – A szakmai programok szervezésében rajtam kívül részt vett Kun Zsuzsanna biológiatanár, a Csapi Széchenyi István Középiskola igazgatóhelyettese, Keresztyén Andrea, a Nagydobronyi Középiskola biológiatanára, valamint Kész Barnabás történész, a helybeli középiskola pedagógusa. Segítségünkre voltak a Debreceni Egyetem kárpátaljai születésű, s a korábbi természetismereti táborok munkájában részt vett diákjai, valamint a Rákóczi-főiskola volt és jelenlegi hallgatói. Ungvártól Aknaszlatináig vidékünk megannyi településéről érkeztek hozzánk a természet világa iránt érdeklődő gyermekek, fiatalok, köztük a KMPSZ versenyein az elmúlt tanévben első helyezést elért, s jutalomként a rendezvényen részt vevő iskolások, akiket a Pedagógusszövetség által biztosított négy nagy sátorban, valamint a Salánki Mikes Kelemen Hagyományőrző Alkotótábor által a rendelkezésünkre bocsátott két jurtában helyeztünk el.

Táboraink megszervezésével elsősorban azt szeretnénk elérni, hogy a gyermekek, a fiatalok közel kerüljenek a természethez, melytől újabban már a faluhelyen élők is eltávolodtak, nem ismerik a településük közelében élő növény- és állatvilágot, nincsenek tisztában környezetük értékeivel. Ám a tapasztalat azt mutatja, hogy ha megismertetjük őket a lakóhelyüket körülvevő élővilággal, akkor meg is szeretik, ha pedig megszeretik, jobban meg is őrzik azt. A tanév folyamán az iskolások a biológiaórákon az osztályterem négy fala között sajátítják el a flórával és a faunával kapcsolatos tudnivalókat, s nincs rá idő, hogy a tanár kivigye a diákokat a szabadba, hogy élőhelyükön tanulmányozhassák a növényeket, valamint az állatokat, mi ellenben a foglalkozások zömét a természetben tartjuk meg, így hiánypótló célt is betöltünk.

Kiadós kirándulásokat tettünk a község környékén. A falu fölé magasodó Helmec-hegy egyik előhegyén például az ottani erdőtársulást vizsgáltuk, a hegyláb melletti réten fűhálózást végeztünk, begyűjtve a fűszálak közt élő rovarokat. A leghosszabb túránk során pedig bejártuk a Borzsa folyó mentén húzódó természetvédelmi területet, megismerkedtünk a Salánki Nagyerdő növény- és állatvilágával, míg a folyó partján hidrológiai kutatásokat végeztünk, melyek során – újdonságként – tanulmányoztuk a vízben élő szitakötőlárvákat, s a mezőkön tenyésző gyógynövényekkel is megismertettük a gyermekeket, akik az iskola étkezdéjében mikroszkóp, illetve asztali nagyító alatt vizsgálták meg a begyűjtött rovarokat, faleveleket, növényhagymákat, s békát is boncoltak, hogy megismerkedjenek a kétéltű belső felépítésével. Egy este pedig éjjeli lepkék befogásával és vizsgálatával foglalkoztunk, s minden diák kapott egy ún. terepnaplót, melynek alapján különböző feladatokat kellett elvégezniük. Az élővilág tanulmányozása mellett a térképészet alapjait, az iránytű és a tájoló használatát is elsajátíttattuk a résztvevőkkel, míg egy szép, derült éjszakán – a csillagos eget vizsgálva – a csillagképek felismerésére oktattuk őket.

Hogy még változatosabbá tegyük rendezvényünk programját, Kész Barnabás, a jurtatábor vezetője az ősmagyarok rettegett fegyvere, a visszacsapó íj kezelésére, valamint lovaglásra is tanította a gyermekeket, a fiatalokat. A déli órákban pedig, amikor a nagy hőség miatt nem mehettünk kirándulásokra, kézimunkákkal, köztük makramé, origami, képeslapok készítésével foglalkoztak a táborlakók. Csapatokat alkotva, egy általunk elmesélt történet alapján, képregényeket írtak-rajzoltak, játékos vetélkedőkön vettek részt. Pénteken, július 23-án pedig előbb tájékozódási terepfutásra került sor, melyen minden csapatnak el kellett érnie a számára meghatározott koordinátákat, ahol több feladat várt a tagokra, például fel kellett ismerniük bizonyos növényeket, párosítaniuk kellett a különböző fajok leveleit és terméseit stb. Este pedig szellemi vetélkedőn vettek részt, s a terepfutáson, a képregénykészítésben, valamint a szellemi vetélkedőn elért eredményeket összesítve ünnepélyes eredményhirdetésre került sor, melyen a helyezettek átvehették a KMPSZ, valamint a Dorcas Segélyszervezet által a rendelkezésünkre bocsátott ajándékcsomagokat. Végezetül kellemes órákat töltöttünk el a tábortűz mellett, szombaton pedig hazautaztak a résztvevők.

– Most voltam itt első ízben, de jövőre is szeretnék eljönni – mondja az Aknaszlatináról érkezett, szeptember 1-jén már a 7. osztályt elkezdő Leorgyán Eszter. – Nagyon tetszett a tábor, sok új barátra tettem szert, s igen érdekesek voltak a versenyek, a társasjátékok, a kísérletek, amellett maga a természetjárás is kedvemre való volt.

– Bár magam is salánki vagyok, s már ötödik éve veszek részt a tábor munkájában, most is sikerült felfedeznem – a társaimmal együtt – nagyon sok olyan növény-, illetve állatfajt, melyeket eddig nem ismertem. Így például a seprencét, az orchideafélékhez tartozó, de a Salánki Nagyerdőben is megtalálható nőszőfüvet, valamint több gyógynövényt (kisezerjófüvet, orbáncfüvet stb.), az állatok közül pedig a gyepi békát, illetve több szitakötőfajt – sorolja csillogó szemmel a 9. osztály előtt álló Kész Réka.

– Másodszor látogattam el a táborba, de most is éppen olyan jó volt, mint három évvel ezelőtt, annyi programot és olyan érdekeseket szerveztek a számunkra, hogy itt egyszerűen nem lehetett unatkozni, jól kikapcsolódtunk, s amellett új ismeretekre tettünk szert – meséli a csapi Balogh Sándor, a Kárpátaljai Állami Egyetem hallgatója. – Persze, egyes dolgokat már másképp láttam, mint annak idején, most, érettebb fejjel, jobban lekötötte a figyelmemet a mikroszkópos vizsgálat, mint három évvel korábban, nagyon érdekesnek találtam például a rovarok mikroszkóp alatti tanulmányozását, s jobban megértettem e kicsiny élőlények világát.

Lajos Mihály