Miért rettegek dörgéskor és villámláskor?
Egyik beregszászi járási olvasónk jelezte, hogy tavasszal a szabad ég alatt volt kénytelen átvészelni egy zivatart és az azzal együtt járó dörgést és villámlást. Azóta félelemérzete támad, feszültség, rémület lesz rajta úrrá, amikor ezek az égi jelenségek tapasztalhatók. Mi okozhatja ezeket a tüneteket, valamilyen rejtélyes betegség vagy egy egyszerű idegrendszeri reakció, s miként lehet megszüntetni a rettegést? – kérdezi olvasónk. Kérdéseire dr. Vackó László belgyógyász, a Munkácsi Keresztyén Egészségügyi Központ főorvosa válaszol.
– A beteg által felsoroltak a pánikbetegség tipikus tünetei, amely egyik fajtája az idegrendszeri zavaroknak, azoknak a betegségeknek, amelyekhez hozzátartoznak a depresszió, a vegetatív idegrendszeri zavarok is. Az utóbbi időben egyre gyakrabban tapasztaljuk ezeket a tüneteket, előfordulásuk száma rohamosan ível felfelé. Ezen probléma kutatásával foglalkozó tudósok azt jósolják, hogy ezek az idegrendszeri betegségek, beleértve a pánikbetegséget is, néhány éven belül listavezetők lesznek az összes megbetegedés között.
– Mit kell tudni a pánikbetegségről, miként alakul ki az emberben?
– A pánikbetegség kialakulása minden esetben kötődik bizonyos eseményhez, időhöz vagy helyhez, vagy akár egyszerre mindegyikhez. Igen gyakran arra panaszkodnak a betegeim, hogy belépve a piaccsarnokba vagy a templomba, ahol sok ember tartózkodik, pánikérzés, légszomj, rosszullét, egyéb negatív érzés lesz úrrá rajtuk és kénytelenek elhagyni ezeket a termeket. Ezek a pánikbetegség tipikus tünetei. Csakúgy mint az, amikor a beteg mindig rosszul érzi magát egy bizonyos időintervallum során, tegyük fel éjjelente egy órakor fellép nála a szorongás, a szapora szívdobogás vagy a légszomj. Ezek kiváltója a betegekben rögzülő általuk átélt negatív élmény, és az erre az élményre reagáló idegrendszeri tünetcsoport okozza a félelmet a betegben. Amikor a jelenség megismétlődik, ez a félelem felelevenedik a tudatalatti memóriában, ez okozza nemcsak magától a jelenségtől való félelmet, hanem gyakran a fizikai rosszullétet is. Adott esetben a következő dörgés vagy villámlás még jobban fokozza az amúgy is teljes mértékben felajzott állapotban lévő idegrendszert, és fellép a túlizgatott állapot, úgymond kimegy a biztosíték. Az idegrendszer olyan téves parancsokat küld a belső szerveinknek, amelyeket azok végre is hajtanak, és ezáltal teljes káoszt okoznak a szervezetünkben. Amikor az idegrendszer reagál egy bizonyos zajra, a továbbiakban más jellegű zajokra is hasonlóan fog reagálni, mert benne van az erre való készség.
– Hogy alakul ki az emberekben az erre való hajlam, miből fakad?
– Ha a pánikbetegségre való hajlam eredetét kutatjuk, leggyakrabban arra a következtetésre jutunk, hogy az már születésünkkor bennünk van, genetikai háttere van, azaz örököljük a szüleinktől, felmenőinktől, csakúgy, mint a depresszióra vagy a többi idegrendszeri zavarra való hajlamot. Általában egy bizonyos esemény aktiválja, és újabb előfordulása során mindig kiújul a pánikérzés mindaddig, amíg a beteg nem tudja mentálisan vagy a tudatával legyőzni azt.
– Milyen módszerekkel győzhető le a pánikérzés?
– Hathatós segítséget nyújthat a pszichológus szakszerű támogatása, aki több ízben foglalkozik a beteggel, elmagyarázza neki az átélés mechanizmusát, meg tudja vele értetni, hogy nincs mitől félnie. Amennyiben a pánikbetegség komplikált, depresszív állapottal, egyéb vegetatív idegrendszeri zavarokkal társul, akkor már nem csak pszichológusi segítségre van szüksége a betegnek, hanem pszichiáter és egyéb szakorvosok (gasztroenterológus, kardiológus, ideggyógyász) támogatása is szükséges, és a kezelés csoportterápiás foglalkozások keretében igazán hatásos. Szükség esetén gyógyszeres kezelést is alkalmaznak az orvosok. Keresztyén emberként ajánlanék még egy megoldást: nagyon hasznos, ha egy gyülekezeti tag az ilyen jellegű gondjaival a lelkészéhez fordul, mivel lelki problémáról van szó. A lelkészek segítenek legyőzni a pánikbetegségben szenvedő emberek félelmét, kilátást találni a sokszor nehéz helyzetükből, meglátni a pozitívumot az életükben.
Baráth József
