Nyíregyházától a mezőgecsei volt Kajdy-kúriáig
Az örökségvédelem jegyében
2011. október 27. és 30. között, a magyarországi Teleki László Alapítvány szervezésében, a Visk Jótékonysági Alapítvány, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Területfejlesztési és Környezetgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft. közreműködésével, nemzetközi örökségvédelmi és vidékfejlesztési konferenciasorozatra került sor Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja területén.
A nevezett nonprofit kft. nyíregyházai székházában lebonyolított sajtótájékoztatót követően, a rendezők – művészettörténészek, restaurátorok és építészek bevonásával – előadásokat szerveztek a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, illetve a kárpátaljai műemléktemplomokban, nevezetesen a nyírturai, a tiszaszentmártoni, a lónyai, a csarodai, a márokpapi, valamint a tarpai, míg a magyar–ukrán határ átlépése után a kígyósi, a benei, a csetfalvai, a mezővári, a mezőkaszonyi és a nagybégányi református szentegyházakban. Végezetül pedig a mezőgecsei volt Kajdy-kúriában megtartott konferencia zárta le a rendezvénysorozatot.
A jelenleg a községi tanácsnak, illetve a település felcserközpontjának otthont adó, több mint 200 éves építmény falai között – Mester András helybeli polgármester köszöntő szavai után – elsőként Káldi Gyula építész, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkatársa lépett a közönség elé, bemutatva a konferencia színhelyéül szolgáló egykori úri lakot, melynek falait 1804-ben húzták fel a későbarokk jegyében. A szakember nagyon letisztult stílusban emelt, klasszikus kastélyépületnek, egészen kiemelkedő építészeti alkotásnak nevezte a kúriát, s mint kifejtette: az egykori kőművesek és ácsok kiváló munkáját bizonyítja, miszerint annak dacára, hogy az elmúlt 70–100 évben nem sok javítást látott, viszonylagos épségben vészelte át az évtizedeket. Sajnos, a homlokzatot eléggé lecsupaszították, de megmaradt a kiemelkedő középrész, valamint a Kajdy család kőcímere. A továbbiakban pedig az építész részletesen szólt a talajban lévő nedvességnek a falakba való felszívárgását jelentős mértékben csökkentő, igen racionálisan kialakított pincéről, a helyiségek gyönyörű, magas boltozatáról, valamint a sajnálatos módon megrongálódott manzárdtető tölgyfából ácsolt, sajátos, értékes fedélszékéről.
Deák Attila, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Területfejlesztési és Környezetgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft. terület- és településfejlesztési szakértője Középkori templomok útja – vallás- és örökségturisztikai tematikus útvonal a történeti Szatmárban címmel tartotta meg előadását, melynek bevezetőjében kifejtette: a megyeközpontjától elszakított Csonka-Beregre, valamint a Magyarország kötelékében maradt szatmári falvakra nézve is milyen, máig ható negatív következményekkel járt a trianoni országcsonkítás, mely perifériákká tette a nevezett területeket, ahol hatalmas arányokat öltött az elvándorlás és a községek elöregedése. A térségek számára hasznos lenne az idegenforgalom fellendítése, s ezt a célt szolgálja a magyar–román együttműködésben megvalósult, a történelmi Szatmár egyházi örökségét bemutató, vallásturisztikai templomút, mely spirituális élményt is kínál a turisták számára. A magyar oldalon húsz, míg a határ román oldalán tíz középkori szentegyház képezi az út állomásait, jövőre pedig – Ukrajna bevonásával – Csonka-Beregre és Kárpátaljára szeretnék kiterjeszten az útvonalat, további 30 templommal bővítve ki azt.
Dr. Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója – Műemléki kalandozások Kárpátalján című előadásában felidézte, milyen lehetetlen körülmények között kezdték meg itteni tevékenységüket (már maga a határátkelés is megannyi problémával járt, illetve jár ma is), s milyen katasztrofális állapotban leledzettek a műemlékek, lévén, hogy az egykor Magyarország elszakított részeit birtokló államhatalmak érdekükben állónak tartották a magyar múlt emlékeinek az elpusztulását, a szovjet ateista politika folytán pedig romlásnak indultak a középkori templomok. Míg később, a szakszerűtlen felújítás során tönkrementek az akli református szentegyház középkori freskói, Visken viszont sikerült megmenteni a kálvinista templom értékes, barokk padjait. Az alapítvány elképesztően kicsiny összegekből gazdálkodva is szép eredményeket ért el, a csetfalvai református templom felújításától a palágykomoróci protestáns szentegyház falképeinek a feltárásáig, miközben kivették a részüket a viski tájház otthonának a helyreállításából, s Bartos József munkácsi festőművésszel együtt részlegesen helyreállították a beregszentmiklósi várkastélyt.
A konferencia végén Tóth István beregszászi magyar főkonzul nagyon tanulságosnak nevezte az előadásokat, s támogatásáról biztosította a műemlékvédőket.
Ezt követően lapunk munkatársa rövid beszélgetést folytatott Káldi Gyulával arról, milyennek látja a kárpátaljai műemlékek helyzetét, illetve dr. Diószegi Lászlóval és Mester Andrással a mostani konferencia eredményeiről.
Mint az építész kifejtette, vidékünk igen sok középkori templommal, illetve a századfordulón tető alá került, szecessziós, illetve historizáló stílusú lakóépülettel rendelkezik, ám míg a szentegyházak közül sokat felújítottak, az említett lakóházak tulajdonosai – források híján – még ha akarják, akkor sem tudják régi fényükben helyreállítani otthonaikat, de a Magyarországról érkező műemlékmentőket is sújtja a pénzhiány. A freskók esetében a helyreállításuk helyett inkább csak a konzerválásukra jut pénz, a huszti református templom falképeinek a teljes restaurálása a ritka kivételek közé tartozik. Többnyire az történik, hogy helybeli lelkészek, papok kérésére az anyaországból érkező restaurátorok önkéntes alapon, részlegesen feltárják a freskókat, hogy ismertté váljon a helyük, s a későbbi tatarozások során véletlenül se semmisítsék meg azokat, ha újravakolják a falakat.
Dr. Diószegi László kifejtette, miszerint a Teleki László Alapítvány 1999-ben kezdett foglalkozni a határon túli, így a kárpátaljai műemlékek védelmével. Teljesen felújították Csetfalva, Bene, Palágykomoróc, Huszt és Mezőkaszony kálvinista szentegyházait, valamint a viski protestáns templom fa harangtornyát, míg a mezővári református templomban – a 2001-es árvíz után – főleg a megrongálódott szerkezeti elemeket javították ki. A most véget ért rendezvénysorozat állomásain, a különböző szentegyházakban megtartott előadások során a szakemberek rávilágítottak a középkori templomok értékeire, melyeket a laikusok sokszor nem is tudnak felismerni, s összekovácsolódott egy olyan magyarországi szakmai gárda, mely segíteni tud abban, hogy kialakuljon a tervezett templomtúra kárpátaljai szakasza. Sass Enikőnek, a Mezőkaszonyi Középiskola tanárnőjének a „zöld” turizmusról tartott expozéja alapján pedig az anyaországból érkezett résztvevők számára is világossá vált, hogy a Bereg-vidéken milyen lehetőségek rejlenek a falusi vendégfogadásban.
Mester András reményének adott hangot, miszerint a Teleki László Alapítvány támogatásával az önkormányzatnak sikerül helyreállítania a volt Kajdy-kúria tetőszerkezetét. A munkálatok mintegy 200 ezer hrivnyába kerülnek, s a magyarországi szervezet mellett Európai Uniós pénzekre, illetve a Beregszászi járás segítségére is számítanak. A jövőben azután szeretnék rendbehozni a pincét, s felújítani a falakat.
Lajos Mihály
