Angolvécé magyar kormányzati támogatással

Illemhelyet hozott az ukrán Mikulás

A Beregszászi 4. Sz. Kossuth Lajos Középiskola Lőrincz Zsuzsanna vezette szülői munkaközössége szeptemberben elhatározta, hogy az alsó osztályoknak helyt adó épületben illemhelyet alakít ki, ugyanis a több mint 40 évvel ezelőtt épült kisiskolában eddig olyan nem volt. A szülők meggyőzték az igazgatót, majd az összes illetékes hatóságot, hogy a bejáratnál, a lépcső alatt elférne a fiú- és lányvécé is, mivel nincs más alkalmasnak hely az épületben. Majd az ott tanuló 130 gyerek szülei 100 hiv­nyájával összeadták a pénzt. Tíz lelkes apuka neki is fogott a munkának, de a befolyt 8 000 hrivnya kevésnek bizonyult, így a szülők támogatók után néztek, és segített is nekik a Máltai Szeretetszolgálat, valamint a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma a beregszászi konzulátus közvetítésével. December 19-re végre elkészült a kisiskolások számára tervezett mellékhelyiség, melyet a lelkes és befolyásos szülők az iskola vezetői, a városi oktatási osztály képviselője és a támogatók jelenlétében adtak át.

Az ünnepségen a szülői tanács nevében Tarpai József apuka mondott köszönetet a támogató szervezetek jelenlévő képviselőinek és azoknak a szülőknek – kiemelve a munkálatokat irányító Lőrincz Zoltánt –, akik az anyagi támogatásuk mellett sok-sok órát dolgoztak azon, hogy elkészülhessen az alsó osztályoknak helyt adó épületben az illemhely.

Gyurin Miklós beregszászi magyar vezető konzul arra kérte a felsorakozott gyerekeket, hogy a mellékhelyiséget becsüljék meg és tartsák mindig tisztán. Példaértékű civil kezdeményezésnek nevezte a lelkes és a munkától sem visszariadó szülők összefogását. „Ami kevésbé jó ebben az ügyben, hogy egy ilyen dologhoz a szülők, a szeretetszolgálat és a magyar kormány segítsége kell. A gyerekekért, akik ennek az államnak a polgárai, s később ők viszik majd vállukon az országot, az állam nem tesz meg annyit, hogy normális illemhelyet biztosít nekik… Nyilván rossz a gazdasági helyzet, de egyéb okok is közrejátszanak ebben, mert ilyen helyzetben nem lehet arra hivatkozni, hogy nincs pénz” – mondta el őszintén a diplomata, majd hozzáfűzte, hogy Kárpátalját járva sok más iskolában is tapasztalt szörnyű körülményeket ezen a téren, tehát a beregszászi példából más iskolák szülői közösségeinek is okulniuk kell. Végezetül hozzáfűzte: „Örülök, hogy segíthettük ezt a kezdeményezést, a Külügyminisztérium és a magyar kormány ugyan egy szerény összeggel járult hozzá, de mégis csak egy olyan hozzájárulás volt, amivel ezt meg lehetett valósítani. Biztosíthatok mindenkit, hogy bármi olyan civil kezdeményezéshez, ami a gyerekek javát szolgálja, csatlakozni fog a Külügyminisztérium és a magyar kormány.”

Micik Julianna, a Beregszászi 4. Sz. Kossuth Lajos Középiskola igazgatója elmondta: „Végtelenül hálásak vagyunk, hogy ez létrejött. Igaz, az elején szkeptikusan fogadtuk mi is, mert nagyon kicsinek találtuk a helyet… Mellékhelyisége van az iskolának, ... igaz, hogy nem ebben az épületben. Mentségünkre talán annyit mondhatnék, hogy tervrajzot készítettünk már, aztán arra nem volt nyolc millió hrivnya, hogy egy új szárnyat építsünk fel, ahol minden emeletre korszerű WC-helyiségek kerültek volna. Ez elmaradt, talán azért is, mert egyre kevesebb a gyermek a magyar iskolákban, talán azért is, mert gazdasági válság van…”

A szülőktől megtudtam, hogy valóban volt a felső osztályoknak helyt adó, 1901-ben Lechner Ödön tervei alapján készült iskolaépületben WC, de mindössze három kagyló jutott az iskola 450 tanulójára. A kertben álló, valóban balesetveszélyes WC-t felszámolták. A kisiskolásoknak az időjárástól függetlenül át kellett menniük a nagy iskolaudvaron, ahol az előrefurakodó nagyobb gyerekek miatt csak a legritkább esetben került rájuk sor az ötperces szünet alatt. Ráadásul sok kisgyerek félt a nagyoktól, akik egyes esetekben még pénzt is követeltek tőlük a mellékhelyiség használatáért. Emiatt több elsős is bepisilt, ami cselekvésre bírta a szülőket.

A munkában tevékenyen részt vállaló két apuka, Török Dénes és Tarpai József tudósítónknak elmondta: Saját kezűleg ástak ki és fektettek le 50 méter vízvezetéket és szennyvízcsatornát. A szakmunkákhoz értő szülők a csempézéstől a villanyszerelésig mindenben segítettek. A pici, de minden igényt kielégítő illemhelyet korszerű „tájmeres” szellőzőrendszerrel is ellátták, körülbelül 40 m2 csempét használtak fel. A beruházás teljes költségvetése körülbelül 25 ezer hrivnya volt.

Badó Zsolt