Hirtelen szívhalál

Egy rokonomnak korábban semmilyen szívpanasza sem volt, ám pár nappal ezelőtt, minden előzmény nélkül, leállt a szívműködése, és meghalt. Milyen betegség okozhatta a tragédiát, s szeretném tudni, tehetünk-e valamit azért, hogy elkerüljük az ilyen megdöbbentő haláleseteket? – érdeklődött telefonon szerkesztőségünknél egy nagyszőlősi olvasónk. Kérdéseit dr. Orosz Ivánhoz, a Nagyszőlősi Járási Kórház kardiológiai osztályának főorvosához továbbítottuk.

– Az ilyen tragikus esetet, amikor egy látszólag egészséges, gyakorta panaszmentes embernek váratlanul megszűnik dobogni a szíve, orvosi nyelven hirtelen szívhalálnak nevezzük, s még ha jelentkeznek is bizonyos tünetek, ezek fellépése és a halál bekövetkezése között legfeljebb egy óra telik el – indítja beszélgetésünket a kardiológus. – Évente ezer felnőtt közül általában egy emberrel, Európa egész területén kb. félmillió személlyel végez a hirtelen szívhalál. Az esetek mintegy 80 százalékában a szívkoszorúerek megbetegedése vezet a szervezet „motorjának” a leállásához. A többi lehetséges ok között szerepelnek a hypertrophiás, dilativ és arrhytmogén kardiomiopátiák, a szívgyulladás, a degeneratív szívbetegségek, valamilyen veleszületett szívbetegség, illetve az elektrofiziológiai rendellenességek, de sajnos, a tragédiák 12 százalékánál nem tudjuk megállapítani az okot. A hirtelen szívhalál minden korcsoportot érinthet. A leggyakrabban a szívkamrákban fellépő ritmuszavar (fibrilláció, szívrebegés) áll a háttérben, a szív nem tud megfelelő módon összehúzódni, elveszíti azt a képességét, hogy szivattyúként működjön, és leáll a beteg vérkeringése.

– Milyen szimptómák előzik meg a hirtelen szívhalált, s mit tehetünk a fellépésükkor?

– Sajnos, sokszor semmilyen tünet nem jelzi előre a közelgő halált. Gyakran viszont mellkasi fájdalmakra, heves szívdobogásra, ritmuszavarokra (extrasystoliára, szívrebegésre, a szívverés kihagyásaira), fáradtságra, rossz közérzetre panaszkodik a beteg. Ha a szívműködés leállását követő 3-4 percen belül beavatkozunk, pozitív eredményt érhetünk el. Mint már említettem, leggyakrabban a szívkamrákban fellépő ritmuszavarok okozzák a hirtelen szívhalált, ezért a ritmuszavarok megszüntetése végett elektromos kezelést, defibrillációt alkalmazunk, áramütést mérünk a mellkasra. A hirtelen szívhalál elkerülése végett az embereknek minden évben legalább egyszer rendszeres szűrővizsgálaton kell részt venniük a lakóhelyük szerint illetékes járási kórház kardiológiai osztályán. A fentebb említett tünetek jelentkezésekor elvégezzük a beteg EKG-vizsgálatát, az echocardiographiát, vagyis a szív ultrahangvizsgálatát, mellkasi röntgenfelvételt készíttetünk a páciensről, s fizikai terhelési próbáknak vetjük alá. Ha gyakori szívritmuszavarok lépnek fel, melyek nehezen kezelhetőek, a betegeket Ungvárra, a Kárpátaljai Megyei Kardiológiai Gondozóba utaljuk, ahol sort kerítenek a szívkatéterezésre, illetve az elektrofiziológiai vizsgálat elvégzésére. A hirtelen szívhalál megelőzése végett több esetben implantátumot, nevezetesen szívritmusvezető pacemakert ültetnek be a mellkasába.

Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a forgalmas helyeken már felállításra kerültek olyan, defibrillátorokat tartalmazó szekrények, melyek felnyitásakor megnetofonra felvett hangvezérlés révén utasítják a defibrillátort alkalmazó személyt, miként indítsa újra bajba jutott embertársa szívét. Nálunk, sajnos, ilyen berendezéseket még sehol sem szereltek fel, így ha nincs a közelben orvos, és észrevesszük, hogy valakinek leállt a szíve, akkor közepes erejű ütést kell mérni a mellkas bal oldali részére, majd külső szívmasszázst kell alkalmazni, és 5-6 percig szájon át kell lélegeztetni a beteget. Ha ennyi idő alatt sem indul újra a szívműködés, akkor az azt jelenti, hogy a beteg életét vesztette.

Lajos Mihály