A kecsketej előnyei

Allergiás vagyok a tehéntejre, de azt hallottam egy rádióműsorban, hogy a hozzám hasonló problémával küzdő személyek nyugdtan fogyaszthatják a kecsketejet. Helyes ez az információ? Ha igen, magam is vásárolnék egy kecskét, de érdekelne, miként állapíthatom meg, hogy jól tejelő állatot veszek, s mire ügyeljek fejéskor – érdeklődött szerkesztőségünknél egy beregrákosi olvasónk. Kérdéseire Legeza Attila és Tetjana Durdinec, a Munkácsi Agráripari College állatgyógyászati szakosztályának tanárai válaszolnak.

– Mivel a kecsketejben kevesebb laktóz (tejcukor) található, mint a tehéntejben, ezért csakugyan megihatják a magasabb laktóztartalmú tehéntejre allergiás betegek. A tehéntejnél a kecsketej kissé édesebb, tejszínesebb ízű, összetétele hasonlít a legjobban az anyatejéhez, s annak pótlására is a legalkalmasabb. Emellett más előnyös tulajdonságokkal is rendelkezik: sok fehérjét, szénhidrátot, A-, B-, C- és D-vitamint, több nyomelemet, továbbá aminosavakat tartalmaz. Zsírban gazdag, magas tápértékű, így fogyasztása főleg a tüdőbetegek számára ajánlott. A hatásos orvosságok felfedezése előtt a földkerekség több részén a tbc gyógyításának fontos részét képezte a kecsketejkúra, s ma is világszerte számos betegség kezelésénél használják. Gyakran segít megszüntetni a fekélyes megbetegedéseket, az ülőideg-, valamint a torokgyulladásokat, enyhíti a köhögési rohamokat. S mivel a benne lévő zsír könnyebben emészthető, mint más állati zsiradékok, így ajánlatos, ha a májbetegségekben szenvedő, idősebb személyek is fogyasztják. Tejéből kitűnő vajat és sajtot készítenek. Az sem elhanyagolható tényező, hogy a kecske kevés táplálékkal megelégszik, ezért a szegények állatának is nevezik. Bármilyen növényt elfogyaszt, lágy-, illetve fásszárúakat egyaránt, legkedvesebb eledele azonban a káposzta, valamint a fiatal fahajtások, melyekben néha kárt is tesz.

Amennyiben bő tejhozamú kecskét szeretnénk vásárolni, elsősorban a tejmirigyet kell megvizsgálnunk. Jó, ha az alakja kónuszos, illetve körte formájú, legyen közepes nagyságú, arányosan fejlett, ritka szőrzettel fedett, keményedésektől mentes. S minél fejlettebbek a tejmirigyet tápláló vérerek, annál több tejet ad. A felnőtt nőstényektől évi 450-550 kilogramm tej is nyerhető, a maximális tejhozamot 3-5 évesen érik el, majd az évek előrehaladtával fokozatosan, egyre kisebb mennyiséget fejhetünk belőlük, de ez természetes jelenség. Az ellés után 14 nappal már fogyasztható a kecsketej, addig sárgás színű, és a gida számára fontos tápanyagokat tartalmaz, melyek az ember számára nem túl egészségesek, erős hasmenést okoznak. Forraláskor pedig ez a tej összeesik. Tudnunk kell, hogy ha a gida már nem szopik, nem szabad elhagyni a fejést, mert az anyaállat tejlázat kap, és elpusztulhat.

A kecskét addig fejjük, míg a tejmirigy lapos nem lesz, de ügyeljünk rá, hogy mindig maradjon benne egy kevés anyag, nehogy a túlfejéstől elapadjon a tej.

Legeza Attila és Tetjana Durdinec,
a Munkácsi Agráripari College állatgyógyászati szakosztályának a tanárai