2012. október 5.
A legszentebb Istenszülő oltalma
Görögkatolikus egyházunkban október 1-jén az Istenszülő oltalmáról emlékezünk meg. Az ünnep eredete a X. századi Konstantinápolyra nyúlik vissza, ahol is különböző források szerint Szűz Mária palástját kiterjesztve mentette meg a város lakosságát egy járványtól, vagy megoltalmazta őket a muzulmán szaracénok és a pogány szlávok támadásától. Az Istenszülő közbenjárásának köszönhető csodálatos szabadulás megünneplése hamar elterjedt a keresztény Keleten, és a mai napig is töretlen a népszerűsége. Görögkatolikus templomaink jelentős része és sokat szenvedett Munkácsi Egyházmegyénk is az Istenszülő Szűz Mária oltalmába van ajánlva.
De miért is ilyen népszerű? Talán azért, mert ez az ünnep az, amely leginkább kifejezi a Máriával kapcsolatos legmeghatóbb szentírási részletet, vagyis azt a jelenetet, amikor Krisztus Urunk a keresztfán anyjára, Máriára bízza a szeretett tanítványt, Jánost, és Szent János evangélistára bízza Máriát (Jn 19,26–27). Ez a jelenet a legegyértelműbb szentírási bizonyítéka az Istenszülő mindenkori (szülés előtti, szülés alatti és szülés utáni) szüzességének, hisz mi értelme lett volna Jánosra bízni Máriát, ha Jézusnak lettek volna testvérei. Ugyanakkor kifejezi az Istenszülő Szűz különleges helyét az üdvtörténet eseményeiben, hisz Mária nemcsak Jézus Krisztus édesanyjává válik, hanem minden ember megtalálhatja az anyai gondoskodást Máriában.
Édesanya, mama, anyuka – mindannyiunk szíve megdobban, ha ezt a szót halljuk, és ezért tölt el bennünket meghatottság, ha Máriára gondolunk, hozzá imádkozunk, az ő közbenjárását kérjük. Anya – vagyis az a személy, aki a legbiztosabb pont az ember életében. És ezt Isten rendelte így.
Egy történet szerint egyszer egy kisfiú megszületni készült, de mielőtt megszületett, elbeszélgetett Istennel: „Azt beszélik, holnap leküldesz a Földre, de hogyan fogok élni ott, hisz kicsi és védtelen vagyok?” Isten azt válaszolta: „A sok angyal közül kiválasztottam neked egyet, aki várni fog téged és vigyázni fog rád.” „De itt a Mennyországban nem csinálok mást, csak énekelek és mosolygok. Erre van szükségem, hogy boldog lehessek” – mondta a gyermek. Isten így felelt: „Az angyalod minden nap fog énekelni neked. És érezni fogod a szeretetét, és boldog leszel.” „És hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem értem a nyelvüket?” – kérdezte a gyermek. „Az könnyű! Az angyalod meg fogja tanítani neked a legszebb és legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz, és az angyalod türelemmel és gondossággal meg fog tanítani beszélni” – válaszolta Isten. A gyermek felnézett Istenre és így szólt: „És mit fogok tenni, ha veled akarok majd beszélni?” Isten rámosolygott a kisdedre és azt mondta: „Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet, és megtanít imádkozni.” A gyermek kissé szomorúan folytatta: „Úgy hallottam, hogy a Földön rossz emberek is vannak. Ki fog engem megvédeni tőlük?” Az Isten megölelte a gyermeket és azt válaszolta: „Az angyalod óvni fog téged akkor is, ha az az élete kockáztatásával jár.” A gyermek elszontyolodva nézett maga elé és így szólt: „De mindig bánatos leszek, mert nem láthatlak téged.” Isten ismét megölelte a gyermeket: „Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja mutatni, hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én mindig melletted leszek.” Ekkor, bár nagy békesség volt a Mennyben, már hallani lehetett a földi hangokat. A gyermek sietve kérdezte: „Istenem, ha most mennem kell, kérlek, áruld el nekem az angyalom nevét!” És ekkor Isten így válaszolt: „Az angyalod neve nem fontos. Egyszerűen így fogod hívni: Édesanya!”
Ezt az édesanyát találjuk meg Máriában is, aki miden gyermekét körbeveszi oltalompalástjával.
Szkoropádszky Péter
palágykomoróci görögkatolikus áldozópap
