Utoljára az utolsó esélyről, avagy a „rezesbanda” támadása Gyulán

2012. október 26., 10:00 , 615. szám

A régiósok erkölcsileg kivégezték magyarul beszélő csicskásaikat. Felszabdalták a tömbmagyar vidéket több választókörzet között, nem hajtják végre magyar vonatkozásban a nyelvtörvényt, büntethetővé tették a kettős állampolgárságot. Vélhetőleg sok, magyarságát valamelyest komolyan vevő UMDSZ-es is besokkolt ettől, de világos volt az is, hogy a kemény mag, a Gajdos–Rezes-féle üzletemberi–kisfőnöki kemény mag kitart majd, felteszi a pléhpofát és hazudik.

Más dolog azonban elméletileg levezetni, hogy csak hazugsággal lehet kezelni a kialakult helyzetet, és más élőben hallani, ahogy ezeket előadják. Még nekem is élmény, aki a magyarellenes fazonok szemrebbenés nélküli halandzsáit több mint húsz éve hallgatom.

István Ferencovics például elmondta a Máérton, hogy a magyar körzetet azért nem hozták létre, mert a magyar kormány nem írta alá a kisebbségi vegyes bizottság jegyzőkönyvét. Pedig maguk az ukránok jelentették ki, hogy azért nem írják alá a jegyzőkönyvet, mert nem akarják benne ajánlásként szerepeltetni a körzet létrehozását.

Ugyanő (Gajdos) elmondta a kettős állampolgárság büntethetővé tételével kapcsolatban, hogy örüljünk az enyhe büntetésnek, mert az ellenzék még súlyosabbat akart. Mintha Janukovics elnökké választása óta lett volna példa arra, hogy a régiósok engedtek a harmatgyenge bjutos-maradék násás ellenzéknek. Ha kellett, a képüket verték be, most megijedtek.

De a Rezes-féle különítmény, amely Gyulán várt rám, ezen is túltett. Szerintük egyenesen a magyar kormány a hibás, mert nyíltan megengedte a kettős állampolgárságot.

A magyar nyelv regionálissá nyilvánítása ügyében olyanok vádaskodnak a KMKSZ ellen, akik el sem mentek a nagyszőlősi tanács bizottsági ülésére.

Legfőbb szívfájdalmuk az, hogy a KMKSZ-es jelöltek rontják a régiósok esélyeit, különösen Buskóét. Merthogy szerintük Balogáék malmára hajtjuk a vizet.

De hát a KMKSZ már akkor elhatározta, hogy jelöltet vagy jelölteket állít a választásokon, amikor a JeC meg a régiósok még együtt voltak. Maga Ledida jelentette ki, hogy a hat körzetet felosztották egymás közt.

A magyarság politikai jelenlétének biztosítása és a további szétmorzsolódás megakadályozása végett igaz magyar jelölteket állítunk az igaz magyar szavazók számára. Persze, megértem, hogy a stratégiai nemzeti érdek felfoghatatlan szempont ennek a társaságnak.

A kárpátaljai magyarságnak azonban ez idáig szerencséje is volt, mert előállt az a ritka eset, amikor a holló kivájja a holló szemét. A becsületes helytállás mellett a győzelemre is reális esély nyílott. Elsősorban az ungvári körzetben, ahol ugyan kevesebb a magyar, de négyen-öten is jelentős mennyiségű szavazatot vihetnek el az egységesen szavazó magyarság esélyeit növelve.

A Busko–Baloga párharc a szőlősi körzetben szintén lehetővé teszi, hogy kizárólag akár magyar szavazatokkal lehessen nyerni. Valaki ebből csak annyit fog fel, hogy közvetlen főnöke, aki a kezdő politikusok önbizalmával biztos győztesként vágott bele, most elkezdett idegeskedni, és kiadta a „fogd meg” parancsot, a KMKSZ-re mutatva.

Ránk kellett mutatni igen határozottan, mert egyébként a „rezesbandának” István Ferencovicsba kellett volna belemarnia, aki ma is balogás emberekkel irányítja Beregszászt.

A jelenség legszomorúbb része: közvetlenül szemlélni azt a vak önbizalmat, amivel ezek a szerencsétlenek pitiáner magánérdekeik miatt elárulják a nemzetet. Mert a falvaikban ők a földesurak.

Igazi Döbrögik, akik talán még annyit sem tudnak, meg kell-e sértődniük, ha így nevezik őket. Mert látják a közönyt és a félelmet az alárendelt nép szemében. Ez a félelem a kárpátaljai magyarság igazi tragédiája. Ha ezt nem sikerül legyőzni valamelyik választáson, amelyen a sors még megengedi, hogy bizonyítsunk, csúnya végünk lesz.

A nyomást, ami alatt ebben az államban élünk, aminek uralkodó rétege után a börtön sír, egy etnikum nem élheti túl, csak egy nemzet. A KMKSZ minden egyes választást úgy kezel, mint utolsó esélyt a bizonyításra, mert bármelyikről kiderülhet utólag, hogy az utolsó esély volt, és már nem lesz több.

Kovács Miklós,
a KMKSZ elnöke