A saját kezűleg készített is lehet értékes

Karácsonyi ajándék – Mit? Kinek? Mennyiért?

2012. december 21., 01:00 , 623. szám

A karácsony a szeretet ünnepe, no meg persze az ajándékozásé. Bár nem mindenki van olyan helyzetben, hogy szeretteinek kedvére vásárolhasson, a legtöbben mégis igyekeznek anyagi kereteikhez mérten meglepni valamivel szeretteiket. Megpróbáltam utánajárni, ki hogy vélekedik az ajándékozásról, kinek, mit, mennyiért vásárol… ha egyáltalán vásárol.

„Általában úgy 10 személynek veszek ajándékot karácsonykor – mondta el a bátyúi Csilla. – A szüleim közös ajándékot kapnak, az öcsémet valami aprósággal lepem meg, a 8 éves húgomnak pedig valami színes, csillogó, zörgő dolgot szoktam venni. A párom ajándékával már nehéz dolgom van. Idén szerintem parfümöt kap. Emellett még a már családtagnak számító szobatársamat is meglepem, és a csoportban is szoktunk ajándékozást szervezni. Úgy 100-200 hrivnyából kijövök. Költenék többet is, de még diák vagyok. Ha lesz saját keresetem, szerintem többet költök majd.”

„Leendő anyósom és a párom egy MinDig TV-dekódert kap, ami nagyjából 10 ezer forintba kerül – közölte a beregszászi Viktória. – Otthonra pedig a bátyámmal közösen egy automata mosógépet veszünk majd, ami úgy 5000 hrivnya. Szóval alaposan kiköltekezem majd magam. Többre már nem is futja.”

„Ha van pénzem, veszek ajándékot, és igyekszem úgy csinálni, hogy jusson is és maradjon is – mesélte Évike Rahóról. – Karácsony előtt 4-5 héttel elkezdek spórolni, s úgy heti 50 hrivnyát félre teszek. Most 150 hrivnyám van. A családtagokat és a közeli barátokat szoktam megajándékozni. Anyunak mindig valami olyan érdekességet, pl. homokórát veszek, ami tetszik is neki. Nagymamám azt mondta, mindenféle kis haszontalan dolgot ne vegyek neki, mert az csak porfogó. Ezért igyekszem inkább olyasmit venni neki, amire szüksége van. Rajtuk kívül még a páromnak és két szobatársamnak is szeretnék venni valamit, csak még nem tudom, hogy mit. Nem hiszem, hogy 50 hrivnyánál többet fogok költeni egy személyre. Szerintem a szándék a fontos, nem az ajándék értéke.”

„Nem igazán szoktam ajándékokat venni – kezdte válaszát az oroszi Attila. – Mi közös kasszán vagyunk a szüleimmel. Ha valamelyikünknek megtetszik valami vagy szüksége van rá, megveszi. Meglepi magát vele. Anyu például az egész házba új függönyöket vett kb. 2000 hrivnya értékben. Apu is nagyjából ilyen összegre vesz majd magának valamit. Nekem pedig a számítógépem került ugyanennyibe. Szóval nálunk így megy az ajándékozás. Nem költök fölösleges kacatokra, apró kis bigyókra, amik majd ott porosodnak a polcon. Csak azt veszem meg, aminek hasznát is tudom venni.”

„A férjemnek és a fiaimnak szoktam ajándékot venni, és 300 hrivnyánál nem igazán költök többet – informált Mónika Beregszászból. – Általában előre megbeszéljük, ki mit kér. A férjem idén egy arany nyakláncot kap majd. 6 éves fiamnak játékot, gyümölcsöt, édességet szoktam venni. 14 éves fiamnak a meglepetés ereje már nem olyan fontos. Általában előre megbeszélem vele, hogy szerintem mire lenne szüksége (mondjuk ruhára), s ő erre mindig rá is bólint.”

„A közeli családtagjaimat, a páromat és néhány barátomat szoktam megajándékozni karácsonykor – mesélte a jánosi Ádám. – Szóval úgy 9-10 személyt. Tőlük általában én is kapok valamit. Pontosan nem tudnám megmondani, mennyit szoktam költeni, mert ez teljesen változó. Keretem sincs. Ott helyben döntöm el valamiről, hogy szerintem megéri-e az árát. Igyekszem olyan dolgokat venni, amik nem csupán szépek, de hasznukat is lehet venni, illetve amiről tudom, hogy az illető vágyik rá, de ő maga nem adna érte pénzt. Édesanyámnak például egy könyvet, amit ő maga drágáll. Nem tudom még, mit kapnak majd a többiek. Előfordul, hogy megbeszéljük, ki mire vágyik. A barátnőmmel például meg kell beszélnem előre, mert nem mindig tudom, mire van szüksége. Nekem pedig fél évet kell gondolkodnom azon, hogy én mit szeretnék.

Az emberek ilyenkor olyan dolgokra is költenek, amik teljesen lényegtelenek, hasztalanok, csak porfogónak jók, és valójában semmi hasznukat nem veszik a későbbiekben. Év közben pedig nem adnak pénzt olyasmiért, amiről pedig tudják, hogy a másik vágyik rá, mert drágállják azt.”

Ez tehát a helyzet ajándékfronton. Ne felejtsék el: a szándék a fontos, nem az, mennyit költünk. Egy saját kezűleg készített apróság is lehet olyan értékes, mint valami csillogó dolog a kirakatból.

Espán Margaréta