A szarvasmarhák takarmánytoxikózisa

2013. február 1., 02:00 , 629. szám

Az egyik borjúm pár napja bágyadt, étvágytalan, de többet iszik, amennyit általában szokott. Hasmenése van, nyáladzik, a nyelvén pedig fekélyek jelentek meg. Miben betegedhetett meg, s meg lehet-e még gyógyítani? – érdeklődött telefonon szerkesztőségünknél egy fertősalmási olvasónk. Kérdéseit Lajos Ferenc salánki állatorvoshoz továbbítottuk.

– Valószínű, hogy a szarvasmarhák takarmánytoxikózisával (strachybotryotoxikózis) állunk szemben – válaszol a szakember. – Előidézője a Strachybotrys, mely ha nem is az egyedüli, de a legveszélyesebb penészgomba-féleség, mely ott rejtőzik a megpenészedett széna- és szalmatakarmányban vagy fertőzött alomban, sőt gyakran a szemestakarmányokon is, a penészgomba toxinja (méreganyaga) pedig a háziállatok nagyon súlyos megbetegedését, olykor akár néhány órán belüli elhullását okozza. A strachybotryotoxikózis az egyik legjelentősebb mikotoxikózis. Elöször, még az 1930-as években a lovaknál mutatták ki Ukrajnában. A mérgezést a Strachybotrys alternans nevű gomba egymaga vagy más gombafajok mérgező anyagaival együttesen okozza. Ennek a gombának vannak mérgező és nem mérgező törzsei. A mérgező törzsek arról ismerhetők fel, hogy telepeik a szalmán, esetleg a szénán jellemzően feketés bevonatot képeznek. Megtelepedhetnek a szemestakarmány magvain is. A Strachybotrys alternans cellulózbontó mikroorganizmus az egész világon elterjedt. Legjobb táptalaja a szalma, főleg az árpa- és zabszalma. Érdekes, hogy a gombával fertőzött szénát, szalmát az állatok szívesen fogyasztják, gyakran szívesebben, mint a nem fertőzött takarmányt. Az emésztőcsatornából a vér- és nyirokáram útján felszívódott toxin megtámadja az ereket, és azok falán gyulladásos elfajulásos folyamatot vált ki. Ezáltal bevérzések keletkeznek. A toxin idegrendszeri károsodást is okozhat. Valamennyi háziállatfajta fogékony ezen megbetegedésre. A szarvasmarháknál főleg a növendék borjaknál okoz súlyos veszteséget, olyan helyeken, ahol fertőzött szénát fogyasztottak, vagy pedig penészes szalmával almoztak.

– Milyen tünetek jelzik a kór kialakulását, s meg lehet-e menteni a beteg állatokat?

–A beteg állatok bágyadtak, étvágytalanok, és gyakran fokozott szomjúságérzetet mutatnak. Néha előfordulhat hasmenés, nyálzás, ritkábban véres jellegű orrfojás. A beteg állatok hőmérséklete 41- 41,5 Celsius-fok. Az orrüreg nyálkahártyáján olykor nagy kiterjedésű fekélyek keletkeznek. Hasonló elváltozások jelentkezhetnek a beteg állat szájüregének a nyálkahártyáján, az ínyén és a nyelvén is. Gondos kezelés esetén is gyakran elhullással végződik a betegség. Ezért nagy súlyt kell fektetnünk az állatok takarmányozására, nagyon figyeljünk oda, hogy csakis kifogástalan minőségű takarmányt etessünk velük, és almozásra is csak penésztől mentes szalmát használjunk. Ha toxikózisra gyanakszunk, azonnal meg kell szüntetni a gyanús takarmány vagy alom használatát, és mielőbb kérni kell az állatorvos segítségét.

– elem –