Még segíthet a lemosó permetezés

Jakab Sándor beregszászi szőlészt és borászt a szőlőben és a borospincében aktuális teendőkről kérdeztük, különös tekintettel a váratlanul jött erős márciusi fagyok hatásaira.

– Hogyan befolyásolta a szőlészek munkáját a márciusban visszatért tél?

– A télvégi, tavasz eleji melegben a legtöbb gazda már megmetszette a szőlőjét, így a márciusban jött hideg és havazás ellenére sem mondható, hogy különösebb késésben lennénk a munkával. Aki viszont eddig nem tette meg, az az elkövetkező napokban, rügyfakadásig még megmetszheti a szőlőjét, illetve megigazíthatja, kijavíthatja a támrendszert alkotó oszlopokat és huzalokat is. Vegyük figyelembe, hogy a jelentős mennyiségű csapadék meglágyíthatta a talajt, ami kikezdheti az oszlopok, karós művelésnél a karók stabilitását. Ezeket a problémákat lehetőség szerint még rügyfakadás előtt orvosolni kell, hogy a későbbiekben a munkákkal ne veszélyeztessük a rügyeket, a friss hajtásokat.

– Olvasóink kérdezik, okozott-e károkat a tavaszi fagy a szőlőben?

– Az általam ezekben a napokban látott szőlőkben nem tapasztaltam károsodást, s gazdatársaim sem számoltak be egyelőre fagykárokról. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy a már megmetszett, rügyfakadásra készülő szőlőbe itt-ott mégiscsak belemart a hideg. Akinek kétségei támadtak szőlője állapotát illetően, maga is elvégezhet egy egyszerű rügyvizsgálatot. Éles késsel vágjunk végig hosszában egy rügyet, s vizsgáljuk meg, hogy nincs-e a belsejében a fagyásra utaló barna vagy fekete pont, elváltozás. A vizsgálatot szúrópróbaszerűen több helyen elvégezhetjük, amiből következtethetünk a szőlő állapotára, az esetleges kár mértékére. Amennyiben a szőlő károsodott, célszerű lehet még rügyfakadás előtt eltávolítani az elfagyott részeket. Túl nagy visszavágást ugyanakkor egyelőre nem javasolnék, hiszen éppen a rügyfakadás, illetve az azt követő néhány hét mutathatja meg, valójában milyen mértékben sérültek a tőkék.

– Mi a helyzet a lemosó permetezéssel?

– Úgy tapasztalom, hogy ha a metszéssel nem is, a lemosó permetezés terén akadnak gondok. Sokan gondolkodnak úgy, hogy ha év közben megfelelően védekeztek a lisztharmat ellen, nincs szükség a lemosó permetezésre. Ugyanakkor a viszonylag enyhe telek miatt sem a tavaly előtti, sem a tavalyi jelentősebb lisztharmatfertőzés kórokozói nem fagytak ki. Így a lemosó permetezés az egyetlen lehetőség arra, hogy még idejében felvegyük a harcot ellene. Azt mondhatom tehát, hogy még mindig nem késő elvégezni a lemosó permetezést, érdemes belevágni, ha tehetjük. Amennyiben viszont nem sikerül elvégezni a lemosó permetezést rügyfakadásig, úgy rügyfakadás után, de még virágzás előtt feltétlenül iktassunk be egy permetezést valamilyen lisztharmat elleni szerrel. Részesítsük preventív védelemben a tőkéinket, ne várjuk meg, amíg újra megjelenik és elterjed a betegség! Ne feledjük, hogy a lisztharmatot csak megelőzni lehet, kezelni nem.

– Akad-e teendő ilyenkor a pincében?

– A bor kezelése, „karbantartása” állandó odafigyelést igényel. Például gondoskodjunk róla, hogy a hordóink lehetőség szerint mindig tele legyenek, a hiányzó mennyiséget rendszeresen töltsük utána. Ha az utántöltés nem oldható meg, fejtsük át az italt kisebb hordókba, edényekbe. Amennyiben nincs a célnak megfelelő kisebb edényünk, a bor palackozása jelentheti a megoldást. Ez az eljárás azért is praktikus, mert ettől kezdve mindig éppen annyi bort nyithatunk fel, amennyire szükségünk van, miközben a többit változatlanul megbízhatóan tároljuk. Amikor nincs más megoldás, átmenetileg élelmiszer tárolására szolgáló műanyag kannában, sőt előzőleg megfelelően tisztított pillepalackban is eláll a bor, ez a megoldás azonban nem jöhet szóba hosszú tárolás céljából.

Amennyiben nem kivitelezhető, hogy legfeljebb csak néhány napig maradjon „félben” a boroshordó, azaz hosszabb távon sem oldható meg, hogy színültig töltsük, alkalmazhatunk szén-dioxidot is az ideiglenes „tartósításra”. Talán nem árt elismételni a Kárpátalja olvasóinak korábban már részletesen bemutatott módszert, melynek lényege, hogy kiszárítunk egy szén-dioxidpatronnal tölthető szódásüveget, majd az üres palackba beleeresztjük 2-3 szén-dioxidpatron tartalmát. Ezután a szódásüveg kimeneti nyílására gumicsövet húzunk, s azt belelógatjuk a megkezdett hordónkba, a bor szintje fölé. Annyi szén-dioxidot engedünk a palackból a hordóba, hogy a gáz kiszorítsa onnan a könnyebb oxigénben dús levegőt. Ezáltal a bor felszíne felett szén-dioxidréteg képződik, ami ideiglenesen megvédi a hordó tartalmát a nemkívánatos oxidációtól.

Egyébként a szaküzletekben kapható olyan tormaalapú tabletta is, amely a hordóba dobva megvédi a bort a virágosodástól, ecetesedéstől s egyéb borhibáktól, miközben nem kell attól tartanunk, hogy az italunk torma ízű lesz.

– Át kell-e fejtenünk tavasszal a bort?

– Kárpátalján sokan csak egyszer fejtik át a bort: miután befejeződött a forrás, elválasztják a bort a seprőtől. Sok bornak azonban jót tesz egy második fejtés is, némelyik fajta az átlevegőztetést is igényli. A második átfejtés azonban nem az évszakhoz kötődik, hanem a bor állapota alapján döntünk a szükségességéről. Ha a bor állaga, állapota azt mutatja, hogy az ital letisztult, s az esetleges rost- és gombamaradványok a hordó fenekére szálltak, azonnal nekiláthatunk a műveletnek.

– Kell-e kéneznünk a bort a második átfejtés után?

– Mint bizonyára köztudott, az első átfejtéskor 100 literenként 5–10 gramm kén hozzáadása javasolt a borhoz. A második alkalommal is adjunk hozzá ugyanehhez a mennyiséghez legalább egy fél kiskanálnyit, azaz 2,5–5 grammnyit. Ismeretes, hogy a kén egy bizonyos hányada ilyenkor kötött állapotban a borban marad, majd részben felbomlik, egy része viszont szabad állapotában megvédi italunkat az oxidációtól, illetve az erjedés esetleges újbóli megindulásától is. Ezért tanácsos az átfejtést követően rendszeresen pótolni ként a borhoz, természetesen mértékkel.

pszv