Testékszerek: a szolidtól a bizarrig

Bár a legtöbben a modern kor divatos testdíszítési módjaként, vagy éppen a figyelemfelkeltés, kitűnni akarás, polgárpukkasztás eszközeként tekintenek rá (nyilván mindkét oldalnak megvannak a maga indokai), a testékszerek sokkal régibb történetre tekintenek vissza. A kezdetben rangot, közösségben betöltött szerepet jelző ékszerek csak az elmúlt néhány évtizedben alakultak át inkább csak díszítő vagy egyéb funkcióval rendelkező eszközökké.

A testékszereket több ősi kultúrában, legfőképp a primitív népeknél is megtalálhatjuk. Kezdetben nem a díszítés, hanem a társadalomban, családban, törzsben betöltött rang, családi állapot jelzése volt a funkciójuk, ezért több helyen a gazdagság jelképének tartották. Néhol a másvilággal és a halottak tiszteletével hozták összefüggésbe, vagy babonás jelentéssel ruházták fel. A fülbevalóról például egyes törzsek úgy gondolták, hogy megvédi viselőjét az ártó szándéktól. Egyiptomban a köldökben elhelyezett ékszer a királynők kiváltsága volt. Az ékszer helye leginkább az orr, a fül és a száj volt, s csak fokozatosan terjedt el más testrészeken való viselése.

Az első testékszerek növényi és állati eredetű nyersanyagokból készültek, melyeket karcolással, véséssel díszítettek. Ma már leginkább orvosi fémből, titánból vagy színezett nióbiumból készülnek, s úgy alakítják ki őket, hogy bőr alatti részeik a jobb „simulás”, egyenletesség érdekében egyforma vastagságúak legyenek.

De ha a testékszerek kezdetben rangot, szerepet fejeztek ki, hogy „lyukadtunk” ki mai divatjukhoz?

Maga az angol „piercing” szó „áthatolást” jelent. Esetünkben a piercing az a lyuk, melybe az ékszereket helyezik. A testékszerek viselése a 70-es évek punkmozgalma által lett igazán népszerű. A punkok ily módon mutatták ki a rendszer elleni tiltakozásukat, a társadalomtól való elkülönülést.

Napjainkban az orrba, fülbe és szájba helyezett ékszerek a legdivatosabbak, de egyre többen viselnek valamilyen ékszert köldökükben, szemöldökükben, nyakukon, vagy éppen nemi szervükön.

A nők körében a köldökpiercing a legelterjedtebb, mivel kihangsúlyozza a hasat, a csípőt. Hatása a has tájékát szabadon hagyó ruhafélékben fokozódik. Vágyfokozó eszköznek is tartják. Indiában például úgy hiszik, hogy az emberi testben lévő hét energiaközpont (csakra) közül egy a köldök mögött található, így a köldökékszer növeli viselője szexuális kisugárzását. Előnyeként tartják számon, hogy a közönség számára láthatatlanná tevése egy normál felsőrésszel elérhető. Szintén divatos a szemöldökbe, nyelvbe helyezett ékszer.

Ha valaki már a köldökpiercinget is sok(k)nak tartja, akkor az egyre divatosabbnak számító fül- és az orrtágítást se igen fogja tolerálni. A tágítását úgy végzik, hogy a kilyukasztott részbe egyre nagyobb gyűrűket helyeznek egészen addig, míg a viselő elégnek tartja, vagy míg képes tágulni a bőr. Ennek bizonyos törzseknél a gazdagság, azzal együtt pedig a csábítás volt a fő feladata, mivel a kitágított fület arannyal, ezüsttel díszítették. A mai kor embere teste díszítéseként használja. De hogy az ánusz tágításának, mely során a végbélnyílást teszik tágabbá (igen, ilyen is van!), mi az értelme, azt itt nem taglalom. Főleg, hogy nem is ez a legextrémebb hely, amit tágítanak.

Az egyszerű testékszereket az átszúrt bőrbe helyezik, de ma már sokan a bőrük alá rakatnak valamit, például különböző méretű, formájú gyöngyöket, golyókat, „szilikon-szarvakat”. Az így elhelyezett szívecskék, csillagok, egyebek „kidudorítják” a bőrt, s közben az alatta lévő forma is felismerhető. Számomra már a csillag is érthetetlen, azt pedig, hogy mért rakat valaki a bőre alá olyasmit, amitől úgy néz ki, mintha szarva lenne, elképzelni sem tudom. Ezt az eljárást egyébként az élvezetek fokozása érdekében is használják: a nemi szerveket takaró bőr alá helyezik.

A testékszerekhez manapság már a bőrfelület sem feltétlenül szükséges: ékszer a szemgolyóban(!). Ezt a vívmányt holland tudósoknak köszönhetjük. Módszerük abból áll, hogy a szem kötőhártyájában helyeznek el apró, 3,5 mm széles ékszereket.

Ha már szóba került az ánusz tágítása, mindenképp szót érdemelnek az egyre divatosabb intim piercingek. Megdöbbentő, de ezek sem a modern kor vívmányai. Hogy milyen célra használták akkor, s milyen célra használják ma, arról csak annyit: mindent az élvezetekért!

Természetesen korunknak is megvan a maga újítása. Most éppen az ún. „fűző-piercing”. Mikor első alkalommal láttam képeket erről a szerintem igen bizarr „dologról”, rossz viccnek hittem. De nem! A fűzőpiercing úgy készül, hogy olyan testtájékon, melyen a bőr képes eléggé nyúlni a tűvel való átszúráshoz, két párhuzamos sorban karikákat helyeznek el, melybe szalagot tesznek, aztán összehúzzák. Hasra, hátra, combra, de még nyakra is helyezhető. „Esztétikumán” kívül nyilván nincs más funkciója.

Hogy mennyire esztétikusak a különböző ékszerek, arról mindenki másként vélekedik. Egy dologban azonban mindenkinek egyet kell értenie: mindegyiknek megvan a maga veszélye. A fémből készültek allergiás reakciót válthatnak ki azoknál, akik arra hajlamosak. A nyelvpiercingek azon kívül, hogy fertőzést okozhatnak, csorbíthatják a velük érintkező fogakat és károsíthatják az ínyt. Emellett minden beültetett ékszer válthat ki gyulladást, esetleg allergiát. Ha a szervezet számára megfelelő az anyag, s nem éri kellemetlen behatás, akkor a veszély igen csekély. Ezért is fontos szakemberrel végeztetni az ékszer felhelyezését, s minél jobb minőségű anyagból készült ékszert felhelyeztetni. A higiéniai szabályok betartása is igen fontos, hisz mégiscsak tűkről, a bőr átlyukasztásáról van szó. Nemegyszer történt már meg, hogy valaki piercing-felhelyezés közben kapott el valamilyen fertőzést (pl. hepatitist), melybe aztán bele is halt.

A testékszerek a tetoválásokhoz hasonlóan eléggé megosztják a társadalmat. Sokan egyáltalán nem tartják esztétikusnak, s csupán a figyelemfelkeltés eszközét látják benne. Míg az, aki viseli, szépnek, jelentéssel bíró dolognak tartja. Az ellenzők tábora egyelőre még nagyobb. Ezért is ajánlatos az ékszereket vagy eltüntetni, vagy valahogy elfedni például az állásinterjúk idejére. A viselőket sokan megbízhatatlannak, komolytalannak tartják, ezért könnyen megeshet, hogy valaki ezért esik el egy állástól. Nem is szólva arról, hogy a piercinget viselőket a punkokhoz hasonló kívülállónak, lázadónak titulálják. Úgy tartják továbbá, hogy a testékszerek nem férnek bele az üzleti megjelenésbe. S ha esetleg a munkáltató nem is gondolja így, olyan munkák esetében, melyek megkövetelik az ügyfelekkel való folyamatos érintkezést, hátrányt jelenthet az ékszer viselése, hisz ha az ügyfelek bizalmatlanok a dolgozóval szemben, az az üzletre, így a meglévő pozícióra nézve is rossz. Azoknál, akiknek nem kell közvetlenül érintkezniük az ügyfelekkel (pl. telefonos értékesítő), nincs ilyen probléma. Viszont velük is megeshet, hogy piercingjük miatt fel sem veszik őket.

Egészségügyileg és társadalmilag is vannak tehát hátulütői a testékszerek viselésének. Napjaink divatbolond társadalmában fölösleges lenne bárkit is megpróbálni lebeszélni róla. Nem sikerülne. Aki megfontolatlanul díszíti fel magát ily módon, az később úgyis meglátja a hátulütőket – már ha esetében vannak, aki pedig jól meggondolta, azt nem is lehetne lebeszélni. S nekem nem is szándékom. A lényeg, hogy ha valaki az ékszer mellett dönt, azért jól gondolja meg, tényleg kell-e, s megéri-e: nem csak egy szúrás!

E. M.