2014. február 9.

Kedves Testvérek!

A római katolikus rgyház ma vasárnap a második olvasmányt az 1. Korintusiakhoz írt levél 2. fejezetéből az 1-5. verset olvassa.

„Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. (1 Kor 2,2)

Gyakran gondolják az emberek, hogy a kereszténység azt jelenti, hogy jónak kell lennünk, becsületesnek, igazságosnak. Van, aki úgy gondolkodik, hogy az emberek azért járnak templomba, hogy jók legyenek. Ha pedig ez nem teljesül, akkor feleslegessé válik a templomba járás. Sok olyan ember van, aki áldozatosabb, rendesebb életet él azoknál, mint akik járnak templomba.

Mi az, ami minket, keresztényeket meg kell, hogy különböztessen másoktól? Pál apostoltól kapunk egy választ, amit látunk a többi apostoloknál is.

Minden templomba járó keresztényt megkísérthet az, hogy számára a vallás szokássá váljon: a szüleim is jártak templomba, én is járok gyermekkoromtól fogva. Válhat a vallás stílussá. Én imádkozok, templomba járok, én jó vagyok, nem úgy, mint mások.

Ami meg kell, hogy különböztessen minket, keresztényeket másoktól, az a Jézus Krisztusba vetett hit. Abban a Jézus Krisztusban hiszünk, akit keresztre feszítettek, de feltámadt. Azzal a Mennyei Atyával kell, hogy párbeszédben legyünk, aki minket gyermekeivé fogadott, Jézus Krisztus által megváltott a bűneinktől. Azért kell jónak lennünk, mert érezzük, hogy az Isten hozzánk jó. Azért kell szeretnünk a bűnösöket, az ellenségünket is, mert az Isten már akkor szeretett minket, amikor mi még bűnösök voltunk.

Pogány István
munkácsi plébános