A győztes visz mindent

„Emlékeznek a szovjet idők tréfás fejtörőjére a felvonulásokról? »Mennek a nyulak, az őzikék meg állnak«? – nyúlszőrből készült sapkát viseltek a vonuló szovjet tömegek, és őzszőrből készült fejfedő ült a föléjük magasodó, az emelvényekhez tapadt vezérek fején. Nos, amíg az őzikék országunkban odafent lebegnek, nekünk idelent haladnunk kellene valamerre. Lehetőleg nem oda, ahová azok bennünket készségesen elküldenének.” Így kezdődik az a cikksorozat, melyben Dmitro Paszternak-Taranusenko független szakértő tárja az érdeklődők elé saját igen találó és egyben szórakoztató elemzését az ukrajnai társadalmi-gazdasági viszonyokról. Az alábbiakban ebből a pravda.com.ua portálon a napokban közzétett lebilincselő tanulmányból ajánlunk olvasóink figyelmébe néhány elgondolkodtató részletet.

„Húsz éve közgazdász édesapám, az ország gazdasági biztonságának kérdéseivel foglalkozó első ukrajnai kézikönyv szerzője bevezette a gazdasági irányítás fogalmát a hétköznapi és a tudományos érintkezésben. Két évvel később e sorok szerzője kiegészítette a modellt további négy irányítási típussal, mégpedig: hadi, hadi-gazdasági, gazdasági-politikai és politikai.

A modell bejáratása főleg történelmi anyag alapján történt. Innen ered a javasolt „felívelés”: a hadi irányítástól a gazdaságin át, egészen a politikaiig. (…)

Esetünkben a „hadi irányítás” kifejezés kényelmi okokból behelyettesíthető mondjuk az erő általira, a „politikai irányítás” pedig az információsra, ami lényegében ugyanaz.

Mi önökkel formálisan nem Spártában élünk ugyan, de az erő általi irányítás büszkén örökíti évszázadról évszázadra, továbbítja kontinensről kontinensre alapvető értékeit és mentális rendellenességeit. Ugyanígy a gyakorló politikusok változatlanul nem furkósbottal vagy ököllel puhítják a „tömegeket”, hanem diszkréten, csontnélküli szerveiket használva. (…)

Előbb azonban röviden az irányítási típusok lényegéről, s arról, miként ismerhető fel „szemből és profilból”, hogy melyik típus dominál egy adott társadalomban vagy közösségben. Nyilvánvaló, hogy egy bizonyos irányítási típus bármely társadalomban alapvetően domináns, és nem általánosan elterjedt: a bélyeggyűjtők klubját nem kell feltétlenül ugyanazokkal az eszközökkel irányítani, mint mondjuk egy katonai alakulatot.

Az irányítási típusokat a legkényelmesebben az adott társadalomban védettnek számító jogok prizmáján át lehet azonosítani és tanulmányozni.

Az olyan időkben, amikor a társadalmat erő alkalmazásával irányítják – ez a hadi irányítás, HI – az emberi jogok nivellálódnak, beleértve az egyéni sérthetetlenséget, sőt az életet is. (…)

A hadi-gazdasági irányítás – HGI – fázisában többé-kevésbé tiszteletben tartják az egyén személyes, testi sérthetetlenségét, de tulajdoni és politikai jogai, úgymond nem védettek eléggé. És ez se az egyénnek, se a társadalomnak nem jó. (…)

A hadi-gazdasági irányítás az, amivel a Szovjetunióban volt dolgunk, s amivel alapvetően ma is szembetaláljuk magunkat Ukrajnában. A HGI dominál a szomszédos Oroszországban és az Oroszországgal szomszédos Kínában, nagyon sok szomszédos és nem szomszédos ázsiai, latin-amerikai, afrikai és arab országban, bár egy részük az utóbbi években visszacsúszott a hadi irányításhoz.

A tisztán gazdasági irányítási módszerek jelen vannak a HGI társdalomban, de erősen korlátozzák és visszafogják őket a nem gazdasági módszerek. Például egyszerűen csak álldogál magának az ember a metrónál egy vödörnyi sárgarépával és két üveg házi tejjel, amikor két méter körüli „nyomós” érveket hoznak fel vele szemben idegenek.

Az erőn alapuló módszerek rendszerint egyszerűbbek és primitívebbek a tisztán piaciaknál, s egy sor, a társadalom átlagos tagja számára nem kifejezetten hétköznapi konkrét feladat megoldására szolgálnak. Ebből fakad a hadi-gazdasági irányítású társadalom eszköztárának szűkössége, az eszközök merevsége, a kreativitás hiánya, mely gyakorta alternatívátlanságba torkollik.

Az ilyen irányítás elfogadható, sőt haladó a tisztán hadi irányításhoz viszonyítva. De csak az eléggé szegény, vagy hatalmas természeti kincsekkel rendelkező társadalmak számára.

A kényszerűségből „erőszakos” Oroszország hatalmas térségeivel, etnikai feszültségeivel és a kiterjedt határai mentén felmerülő kockázatokkal nem teheti valóban gazdaggá az átlagpolgárt. (…) De igenis képes részben megoldani a fejlődéssel, a lakosság életszínvonalának fenntartásával és saját érdekeinek védelmével kapcsolatos feladatokat az óriási természeti kincsek által. (…)

Csakhogy… A közelmúltbeli Gajdar-féle fórumon Medvegyev orosz kormányfő megállapította, s értékelése távolról sem az első ilyen vélemény volt, hogy „A fejlődés lehetőségei abban a formában, ahogyan azt az utóbbi mintegy tíz esztendőben értettük, mára kimerültek”. Hasonlóak a kínai elvtársak problémái. Intenzív gazdasági terápiára van szükség, vagyis más minőségű irányításra.

Ukrajna nem rendelkezik az Oroszországéihoz fogható természeti kincsekkel. Ezért számára és polgárainak az volna az optimális, ha egy jobb minőségű, hatékonyabb irányítási rendszer felé venné az irányt. Egészen pontosan a gazdasági irányítás felé, majd még tovább. (…)

A gazdasági az az irányítási típus, amelyben a gazdasági ösztönzők dominálnak, ahol kifogástalanul tiszteletben tartják az egyén tulajdonjogait, a gazdaságon kívüli beavatkozás pedig minimális mértékű.

A szerzőnek nincs kétsége afelől, hogy amint túljutunk az ukrajnai válság heveny fázisán, a hatalmi szervek napirendjének alapvetően át kell alakulnia a halaszthatatlan, mély és átfogó reformok végrehajtása céljából. Az országot szétmarcangolja, hogy az ukrajnainál mindkét világgazdasági pólusának nagyságrendekkel magasabb az életszínvonala – Oroszországban a kimeríthetetlen természeti kincseknek, Európában a hatékonyabb irányításnak köszönhetően. A társadalomban egymást fogják követni a válságok. Akár a fizikában: a feszültség az eltérő potenciálokból adódik. Ebből kifolyólag „minél nagyobb a különbség, annál kisebb a stabilitás, annál dinamikusabbak a változások és fordítva”.

Nem véletlen, hogy mindjárt a Szovjetunió széthullása után a történelem árja olyan hirtelen „megfordította” Kelet-Európa országait, s elsodorta azokat a Nyugat irányába. Most a megérett változások földrajzi határa ismét eltolódott, és ez egy objektív folyamat.

Például Oroszországban, amelyet nem túlságosan gazdag szomszédok vesznek körül, s magasabb életszínvonalat képes fenntartani, lényegesen kevésbé kényszerítő hatású a gazdasági irányításra való áttérés szükségessége, mint Ukrajnában. A társadalmi hangulat hőfokából ítélve nálunk a gazdasági irányításra való átállás megérett, sőt túlérett.

A gazdasági irányítás, a GI, a lényegesen magasabb jólétet az irányítás jobb minőségével, s nem a források kíméletlenebb, „extenzív” kiaknázása révén teszi lehetővé. Ez az optimális variáns Ukrajna számára.

Jegyezzük meg, hogy semmiféle ukrajnai hatalom nem tehet szert biztonságot jelentő társadalmi támogatottságra anélkül, hogy áttérne a jólét egy magasabb szintjére. Az ukránok mindig is legalább olyan jól szeretnének majd élni, mint a szomszédaik. Ez a mentalitásukban gyökerezik.

Ugyancsak nyilvánvaló ezen kívül, hogy a költségvetési intézmények szegény dolgozói, akiket elbocsátással fenyegetve vezényelnek ki a nagygyűlésekre, nem jelentenek valós társadalmi bázist a hatalom számára. Támaszt a népes, kellően jómódú és döntései meghozatalában önálló középosztály jelenthet.

Ezért bármely ukrajnai hatalom, amely nem lát hozzá mielőbb egy olyan társadalom kialakításához, ahol a minimálisra csökkenne a nem gazdasági természetű „fékező” tényezők száma, gyenge és ingatag marad. Éppen ezt figyelhettük meg az elmúlt tíz esztendőben, amikor megvoltak a GI-re való áttérés feltételei, de az elitek képtelenek voltak biztosítani az átmenetet.

Miért nem tudták megtenni? A hadi-gazdasági irányítás nagyon sokaknak megfelel. Legalábbis ideig-óráig.

A legérdekeltebb a hivatalnoki apparátus. Nem az a része, amely „bérből és csokoládéból” él, s így értelemszerűen a társadalom jólététől függ, hanem az, amely szorosan kötődik a korrupciós sémákhoz.

Kétségtelen, hogy még a nem korrupt hivatalnokok is kívül esnek a tisztán piaci viszonyok körén. Ők igyekeznek többszörösen bebiztosítani magukat. Rendszerint igen lassan reagálnak a változásokra. Félnek a piacra jellemző instabilitástól és kockázatoktól. Félnek a piac spontán energiájától és viharos dinamikájától.

Ezért a hivatalnokok mindig igyekezni fognak „visszafogni” a piacot. De egy olyan társadalomban, ahol a gazdasági irányítás dominál, nagyobb a befolyásuk a piaci játékszabályoknak és magának a piacnak, mint a hivatalnokoknak.

A GI társadalma egy más típusú stabilitás társadalma. A kerékpárra emlékeztet, amelynek stabilitása nem a „beleszoktatásból” adódik, mint a HGI esetén, hanem abból, hogy elég gyorsan haladunk rajta. És nem a „veszélyes” kezdeményezések korlátozásából, hanem abból, hogy a társadalom és az egyszerű átlagpolgár számára érthető és perspektivikus irányba terelik azokat.

A döntéshozatal egy ilyen társadalom „kormánykerekénél” rendkívüli módon felgyorsul. Nyilvánvalóan az áttekinthető gazdasági számításokra és a józan észre alapozó döntések dominálnak. Ebben rejlenek a „pragmatikus” GI előnyei és bizonyos hátrányai is.

El kell ismerni, hogy Ukrajnában a hivatalnoki apparátus ellenállásának problémáját megoldani jóval bonyolultabb, mint a környező országok többségében. A Transparency International rangsorában Ukrajna a 144. helyen toporog a korrupció (hiánya) tekintetében. Ez nem véletlen és drámai egy európai ország esetében.

Nálunk kialakult azoknak az embereknek a hatalmas rétege, akik már rég nem képesek megélni az ukrán ember átlagbéréből, vagy akár annak kétszereséből, háromszorosából, ötszöröséből. Ilyen számos hivatalnok, bíró, rendvédelmis. Áttérve az irányítás átláthatóbb és hatékonyabb típusára, ezek az emberek képtelenek lesznek alkalmazkodni. Ezért elkeseredetten ellenállnak majd a játékszabályok megváltoztatásának.

Éppen ennek a rétegnek a kezében vannak jelenleg a közigazgatás és a karhatalom irányításának gyeplői. Éppen ez a réteg kész elnyomni másokat. Éppen ennek a rétegnek igyekszik ellenállni az úgynevezett „utca”, amely az egész rendszer „lebontását” követeli. (…)

A HGI-ben – ha csak ideiglenesen is – érdekelt másik réteg a nagytőke. Ukrajnában a nagy- és kevésbé nagy tőke rendre a szabályozatlan monopólium feltételei közepette ténykedik. Számára előnyösebb megoldani a problémákat a korrupt állami hivatalnokon vagy bírón keresztül, mint becsületes árat fizetni a privatizálandó objektumokért és versenyezni a kiszámíthatatlan demonopolizált piacon.

A probléma az, hogy ez a „játék” nem folytatható a végtelenségig. A HGI – természetéből, plusz az ukrajnai sajátosságaiból adódóan –sohasem biztosíthatja a tőke számára se a megkeresett pénz megbízható védelmét, se a fizetőképes keresletet, se a felelős, jóllakott, értelmes polgárt és munkavállalót. Ezért muszáj szinte minden megkeresett fillért mielőbb külföldre vinni. Csakhogy az egész vállalkozást nem lehet csak úgy külföldre költöztetni.

A HGI szabályai sohasem nyújthatnak garanciát a tőkének, sohasem védhetik meg az „újraosztástól” minden egyes hatalomváltás alkalmával. A HGI társadalma sokkal könnyebben és gyakrabban csúszik vissza a hadi irányításhoz, mely alatt a tőke jogai és lehetőségei puszta fikcióvá válnak.

A HI, de még a HGI esetében is általában a „győztes” visz mindent. Gyakran a „vesztesek” fizikai eltávolítása révén. Gazdasági irányítás esetén csak nagyobb piaci részesedést szerez.

A HGI társadalomban ugyancsak mindig fennáll a veszélye annak, hogy veszélyesen megnő a gőznyomás, ami akár jelentős robbanásokhoz is vezethet. Különösen, ha a szomszédságban eltérő irányítási típusok dominálnak, mint Ukrajna és Európa esetében, s a haladóbb irányítási típus elemei – az internet és az információs technológia egyéb szüleményei – mélyen átszövik a társadalmat. (…)

Összegzésképpen megjegyezzük, hogy vannak még néhányan, akik „vérre menően” érdekeltek a társadalom nem piaci irányításában. Ők elsősorban a szociális segélyben részesülők. Egy nyugdíjasnak például nehéz alkalmazkodnia a modern piac diktálta magasabb sebességi fokozathoz. (…) Ezért védettek szociálisan minden modern és hatékony társadalomban a nyugdíjasok, a rokkantak, a sokgyermekes családok stb.

Problémát mindez akkor jelent, ha a szociális segélyhez tömegesen nyernek hozzáférést olyanok, aki pedig képesek volnának eltartani magukat, és hozzá is szoknak ehhez. Vagy amikor populista politikusok, szédült piócákhoz hasonlóan, rátapadnak a szociális segélyek témájára, s lelkiismeretlenül élősködnek azon.

Tévednek azok is, akik úgy vélik, hogy a hatékony politikai reformok megvalósíthatók a teljes értékű piaci viszonyok kialakítása előtt. A fejletlen piac csak a korrupciót és az élősködőket szaporítja…

(Fordította: hk)