Megszüntethető-e a vízellátás?

2014. február 27., 01:05 , 685. szám

„A helyi vízmű emberei megfenyegettek, hogy leválasztják a lakásunkat a városi vízvezetékrendszerről, ha nem fizetjük ki a pénzt, amivel az elfogyasztott vízért tartozunk nekik. Egyik ismerősünk azt mondja, hogy ehhez nincs joguk, egy másik viszont állítja, hogy ma már igenis megtehetik. Mi az igazság?”

– A kérdést Ukrajna törvénye A lakásgazdálkodási szolgáltatásokról, továbbá A központi fűtés, a hideg- és melegvíz szolgáltatás, valamint a csatornázás terén nyújtandó szolgáltatások szabályai című, a Miniszteri Kabinet 2005. 07. 21-i, 630. számú rendeletével jóváhagyott dokumentum szabályozza. Így a törvény 16. paragrafusa 1. és a 3. pont 3. része kimondja, hogy a kommunális szolgáltatásokat folyamatosan kell biztosítani a fogyasztóknak, ami alól csak a karbantartási és javítási munkálatok elvégzésének, illetve az adódó meghibásodások kiküszöbölésének ideje jelenthet kivételt. A törvény 1. paragrafusa 1. részének 11. bekezdéséből pedig az is egyértelművé válik, hogy a vízszolgáltatás kommunális szolgáltatásnak minősül. Vagyis úgy tekinthetjük, hogy a szolgáltatónak csak a törvény által rögzített esetekben áll jogában szüneteltetni a szolgáltatást, s nem jogosult önkényesen tágítani-bővíteni az erre lehetőséget adó körülmények körét.

Ezt a jogszabály-értelmezést támasztja alá egyébként a bírói gyakorlat is. Volt már példa arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság szintén jogtalannak mondta ki a szolgáltató eljárását, amikor az a fogyasztónak vele szemben felhalmozódott tartozásával indokolva választotta le az adós lakását a vízvezetékrendszerről, azaz tagadta meg tőle a szolgáltatást.

A már idézett jogszabályi normákon kívül a bíróságokat minden bizonnyal az a megfontolás is befolyásolhatja döntésükben, hogy az Alkotmány 50. paragrafusának szellemében senkit sem lehet megfosztani alapvető szükségletei kielégítésének lehetőségétől a víz teljes megvonása által („Mindenki jogosult az élet és az egészség szempontjából biztonságos környezetre…”). Másrészt persze azt sem feledhetjük, hogy az ukrajnai igazságszolgáltatás nem a precedensjogon alapszik, tehát a bírókat korábbi határozatok vagy ítéletek nem korlátozzák abban, hogy egyedi, az előzőektől eltérő döntést hozzanak egy konkrét ügyben, legfeljebb irányadó lehet számukra a kialakult bírói gyakorlat.