A paprika metszéséről

A modern paprikatermesztés hideghajtatásban napjainkban elképzelhetetlen támrendszer és metszés nélkül. E technológia fortélyairól, kárpátaljai sajátosságairól Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadóját kérdeztük.

– Mi indokolja a metszés, illetve a támrendszer alkalmazását a paprikatermesztésben?

– Mostanában a köztermesztésben lévő paprikák a legtöbb esetben folyton növő fajták, melyek akkora potenciális termőképességgel bírnak, amelyet csak úgy tudunk megfelelően kihasználni, ha valamilyen támrendszert alkalmazunk.

– Milyen támrendszer alkalmazható erre a célra?

– Alapvetően két lehetőség kínálkozik a termesztő számára. Egyrészt ismert az úgynevezett kordonos művelés, amikor az ikersorba ültetett paprikát két oldalról vízszintesen futó zsinegpárokkal támasztják meg. Ehhez 2,5 méterenként méteres karókat vernek le a földbe, majd ezeken 1-2, esetleg három zsinórpárt húznak ki, melyek megakadályozzák, hogy a paprika a sorok között futó út irányába kidőljön. Ebben az esetben az ápolási munkák gyakorlatilag arra korlátozódnak, hogy a kicsüngő ágakat a sor belseje felé igazítsuk. Ezzel a paprikabokor kidőlésén kívül valamennyire a paprikaágak törését is meg tudjuk előzni.

A támrendszeres termesztés másik módja a huzalos felvezetés. A már említett folyton növő fajták egyenesen igénylik, hogy ugyanúgy felvezessük a növényeket, ahogyan a paradicsommal tesszük. Viszont ilyenkor – a paradicsomhoz hasonlóan – a paprika is szakszerű zöldmunkát igényel. Ezzel egyrészt befolyásolni lehet a növény termőképességét, a paprikabogyók nagyságát, másrészt sokkal átláthatóbbá válik az állomány, könnyebb megbecsülni a szedhető termésmennyiséget, valamint a szedhető paprika bogyónagyságát. Emellett könnyebb elvégezni a növényvédelmi munkákat, például a megfelelő helyre, a megfelelő hatékonysággal juttathatók ki a különféle növényvédő szerek.

– Mi az eljárás, ha valaki a huzalos felvezetést választja?

– A munkát az ágrendszer kialakításával kell kezdeni. A növényen az első elágazásból rendszerint három ág nyúlik ki. Amint az ágacskák elérik a 10-15 centiméteres magasságot, eljön az ideje, hogy felkössük a paprikát a támrendszerre. A támrendszer ebben az esetben a felül vízszintesen futó zsinegről minden paprikatőhöz levezetett függőleges zsineget jelenti, akárcsak a paradicsom esetében. A zsinórzat készülhet bálázózsinegből, de nálunk, Nagydobronyban gyakran az úgynevezett seprűvarró madzagot szokták alkalmazni erre a célra, amely vékonyabb a bálázózsinegnél, és gazdaságosabb a felhasználása.

A paprikát a hármas elágazás alatt, lazán kell a vezetőzsinórhoz kötni. Egy laza hurkot kell képeznünk, amelybe a növény szára mellé akár a gazda ujja is odafér még. Ezzel elkerülhetjük, hogy a tovább növekvő paprika vastagodó szárába idővel belevágjon a zsineg, akadályozva a nedvkeringést, sérülést, törést okozva a száron.

Amikor a paprika ágai elérték a 20-25 cm hosszúságot, eljön az ideje, hogy a három szár közül kiválasszuk a legmegfelelőbbet – a legszebbet, a legjobb állásút –, amelyet a továbbiakban a zsinegen felvezetünk. Nem szükséges olyan szorosan a zsineghez igazítva vezetnünk a paprikát, ahogyan azt a paradicsommal tesszük.

– Mi történik a másik két ággal?

– Azokat le fogjuk csípni, de csak később, mifelénk ugyanis az úgynevezett „szoknyás” termesztés terjedt el. Vidékünkön rendszerint hideghajtatásban termesztik ezt a növényt (a fűtött fóliás termesztés nem terjedt el, mivel nem bizonyult igazán kifizetődőnek). Hideghajtatásban viszont az első, legkorábbi paprikák az első elágazásnál, majd a következőnél kötnek meg, ami összesen mintegy 10-12 paprikát jelent növényenként. Ezek az első paprikák értékesíthetők a legmagasabb áron, tehát ezek a legértékesebbek, ezekre kell a legtöbb figyelmet fordítania a termelőnek. Ezért semmiképpen sem ajánlanám, hogy azonnal minden ágat visszatörjünk a hajtások elágazását követően, és csak a főágon neveljünk paprikát, amint azt egyes külföldi szaklapok írják.

Tapasztalataink szerint a „szoknyás” paprikatermesztés jövedelmezőbb módszer esetünkben. Ehhez az első elágazásnál, majd a továbbiakban is a kibúvó oldalsó kacsokat mindig két ízköz után törjük vissza úgy, hogy az ízköz levélben, virágban vagy kis paprikában végződjön. (Az alulról, az elágazásig megjelenő hajtásokat távolítsuk el.) Miután az alsó ágszintek – a tulajdonképpeni „szoknya” – letermettek, azokat szintén el lehet távolítani. (Folytatjuk.)

pszv