Az egyetlen állatok, melyek nevükön szólítják egymást

A hihetetlenül intelligens delfinek

Legtöbb fajuk a tengerekben él, de folyamokban honos fajaik is vannak. A fogascetek közé tartozó vízi emlősök, melyek 30–40 fős csoportokban, egymással összehangoltan vadásznak a halakra, de kisebb mértékben más állatokra is. Csoportjaik általában anyákból és velük akár öt évig is együtt élő gyermekeikből állnak, míg a felnőtt hímek külön csoportokban vadásznak. A legérdekesebb bennük pedig az, hogy bizonyos fokú elvont gondolkodásra is képesek. Ők a delfinek, az állatvilág talán legintelligensebb képviselői.

Jellemző rájuk, hogy kétféle ultrahangot adnak ki: vagy kattogót, vagy füttyöt. A hangot mindkét esetben a fejük elülső részén lévő képződményből bocsátják ki. A kattogót a vadászat során alkalmazzák. A hangsugár az adott zsákmányállatokról visszaverődik. Fogaik is antennákként szerepet játszanak a jelek felfogásában és továbbításában, főleg pedig az alsó állkapocsban lévő üregben fogják fel a visszhangot. Az alsó állkapocscsont alsó része pedig továbbítja a jelet a közép-, majd a belső fülbe, ahonnan az ingerület az agy hallóközpontjába jut, és látható jelekké fordítódik, így a delfin „látja” a hangot, s meg tudja határozni a zsákmányállat méretét, alakját, távolságát, sőt az irányát és a sebességét is. Ez az ún. echolokáció, a visszhang alapján való tájékozódás, mely azért hasznos a delfinek számára, mert a vízben a hang jobban terjed, mint a fény. Emellett az irányított ultrahangokkal esetenként meg is tudják bénítani a kiszemelt prédát, így könnyebben elejtik azt. A füttyökkel pedig a csoporttagok egymással kommunikálnak, s a füttyjelek minden példány esetében egyediek. Az egyediség kétféleképpen alakulhat ki: vagy már a hang képzésekor egyedi a dallam, vagy hasonló füttyjeleket képeznek, de hangtani mintázatuk módosul, miközben kijutnak a delfin testéből. Az utóbbi esetben a jel egyedisége az állat testfelépítésének az egyediségéből fakad, az első esetben viszont egy tanult azonosító hang, amit a delfinek még fiatal korukban megtanulnak, s ez nem más, mint a saját nevük, mely az anyjuk nevének egyik változata. Így a delfinek az egyetlen állatok, melyek saját neveket használnak az egymással való kommunikáció során. Ugyancsak figyelemre méltó intelligenciájukat jelzi, hogy felismerik magukat a tükörben, amire az állatok közül csak a csimpánz és az elefánt képes, és öntudatukat bizonyítja. Eszközhasználatuk is ismert. Ausztrália partjainál figyelték meg, hogy egyes delfinek – zsákmány után kutatva a tengerfenéken – tengeri szivacsot nyomtak az orrukra, kesztyűként védve azt a sérülésektől. Kiderült, hogy egymás közeli rokonai, de nem minden közeli rokon használt eszközt, szinte csak az anyák és lányaik, aminek az az oka, hogy a lányok jóval tovább maradnak anyjuknál, mint a fiúk, s elsajátítják anyjuktól az eszközhasználat képességét.

A kutyákhoz hasonlóan a delfinek is megértik, ha az ember az ujjával egy tárgyra mutat, felfogják, hogy ez a jelzés irányt jelent, és összekapcsolják a mutatás irányát a mutatott tárggyal. Erre még a csimpánzok sem képesek. S akárcsak a kutyák, a delfinek is képesek megtanulni több száz vagy akár ezer kifejezést. A szavak elsajátításában a kutyák vezetnek, de a delfinek komplex mondatokat is megtanulnak. Emellett a csimpánzokhoz, a bonobókhoz és a gorillákhoz hasonlóan képesek elsajátítani a jelbeszédet is. Louis Herman, a Hawaii Egyetem professzora és a Delfinintézet alapítója Akeamainak elnevezett palackorrú delfinjének 60 jelet tanított meg, s ezek kombinációiból az állat legalább 2000 mondatot tudott megérteni. Pl. „Tedd a bal oldali frizbit a jobb oldali kosárba”, „Vidd a szörfdeszkát az emberhez”, „Vidd az embert a szörfdeszkához”, stb. Sőt, idomárok még az „alkoss” fogalmát is elsajátíttatták delfinekkel, vagyis egy eddig nem tanított viselkedés bemutatására utasították őket. A kiszemelt két delfin első feladata az volt, hogy a tandem + ugrás jelre egyszerre ugorjanak át egy karikán. Ezt követően azt az utasítást adták, hogy tandem + alkoss. Erre az állatok lemerültek, majd átugrották a karikát, miközben vizet köptek ki a szájukból. Tehát a delfinek megértették, hogy valami új dolgot kívánnak tőlük, megbeszélték egymással, mi legyen az, és saját maguk kitaláltak egy mutatványt, ami roppant fejlett értelmi képességet bizonyít. Ugyanezt igazolja, hogy míg a csimpánzok csak nehezen és hosszú tanulás révén képesek felfogni a tévéképernyőn, két dimenzióban bemutatott utasításokat, amiket amúgy három dimenzióban reprezentálva gond nélkül végrehajtanak, addig a delfinek azonnal felfogják a képernyőn, két dimenzióban látott utasításokat, ami egyfajta elvonatkoztatási képességet bizonyít.

A delfinek hihetetlen intelligenciája mögött pedig ott áll fejlett és a testtömegükhöz képest nagy méretű agyuk. A palackorrú delfin 2–4 m hosszú, testsúlya 150–600 kg között mozog, agya pedig 1500–1700 g-os, míg az ember agya 1300–1400 g-os, a csimpánzé kb. 400 g-os. A nagy agyméret mellett pedig agyuk neuronjainak a száma is magas, 5,8 milliárd, míg az emberé 11,5 milliárd, a csimpánzé pedig 6,2 milliárd. Vagyis a delfin talán a legintelligensebb állat.

Lajos Mihály