Hídvégi-Üstös Pál előadássorozata iskoláinkban
Egy magyarországi multisportoló Kárpátalján
A számítógép nyilvánvalóan hasznos találmány. Ám az messze nem használ a felnövekvő nemzedék tagjainak, ha órák hosszat merednek a komputer monitorjára. A sport is szükséges testük, lelkük, szellemük egészséges fejlődéséhez. A fizikai és szellemi teljesítőképességének határait feszegető ismert, székelyföldi születésű magyarországi multisportoló, Hídvégi-Üstös Pál, a Tisza nagykövete, a Kalandakadémia alelnöke a héten Kárpátalja megannyi magyar iskolájában tartott érdekfeszítő előadásokat kimagasló sportteljesítményeiről népszerűsítve az egészséges életmódot a diákok körében.
Október 13-án, hétfőn az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskolát, a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceumot és a Viski Kölcsey Ferenc Középiskolát kereste fel. Másnap reggel pedig a Salánki Mikes Kelemen Középiskolába vezetett körútja, ahol a zsúfolásig telt fizikai szaktanteremben tartott színes előadást.
A nagyszámú közönség előtt Barta József, a KMKSZ alelnöke mutatta be a multisportolót, akinek – mint kifejtette – extrém sportteljesítményeivel az a célja, hogy hidat verjen emberek és közösségek között. Majd Hídvégi-Üstös Pál lépett a diákok elé, elmondva, hogy a 2000-es tiszai ciánkatasztrófa nyomán döntötte el, a Tisza hosszában való végigúszásával hívja fel rá a figyelmet: szeretni és óvni kell a nagy folyót. 2006-ban került sor az expedícióra, melynek során a Felső-Tisza-vidéki Bustyaházától a folyam titeli torkolatáig, 852 km hosszan végigúszta a Tiszát. Megemlítve, hogy felső folyásánál több helyütt csak úszótalpakkal tudta leküzdeni a homokpadokat, s felhívta a figyelmet az örvények veszélyeire. 2009-ben pedig mindkét partján, 2100 km hosszan körbefutotta a folyót, s mint kifejtette, leginkább azok az idős emberek tették rá a legnagyobb hatást, akik elmondták: fiatal korukban még ittak a Tisza vizéből, mely igen finom volt.
A két tiszai túra között, 2007-ben, orosz, ukrán, cseh és román fiatalokból szervezett csapatával, két angol gépkocsivezető és fegyveresek kísérete mellett végigfutotta, -evezte a „fekete kontinenst”. Dél-Afrikából elindulva, Namíbián, Zambián, Malawin, Tanzánián, Kenyán, Etiópián és Szudánon át jutottak el a földrész északi végébe, Egyiptomba. Leküzdve a Namíb-sivatagot és a Szaharát – ahol naponta 8 liter vizet kellett meginniuk –, a szavannákat, az őserdőket és a hegyeket. A fegyveres őrökre a szép számú vadállat miatt volt szükségük. Volt, hogy vonuló elefántcsorda keresztezte útjukat, egy ízben megvadult vízilovak támadták meg őket, s megjegyezte: sohasem szabad a csónakban ülve a vízbe lógatni a kezet, mert ez magával vonja a krokodilok támadását. Amúgy a sivatagokban jó hasznát vették az észak-afrikai sivataglakók hagyományos ruhadarabjának, mellyel beburkolhatták fejüket, nyakukat és arcukat. Lábbeliként pedig motorbiciklikerék-gumiból készített, jó, strapabíró szandált viseltek. Tanzániában három hét alatt megmászták Afrika leghatalmasabb hegyét, az 5895 m magas Kilimandzsárót, Szudánban pedig találkoztak a magukat madzsaroknak nevező bennszülöttekkel, akik kapcsán a tudomány feladata kideríteni hozzánk fűződő kapcsolatukat.
Az elmúlt évben pedig a magyar vezetésnek és személy szerint Lezsák Sándornak, az Országgyűlés alelnökének a támogatásával, kerékpáros expedíciójával, társaival együtt 18 ezer kilométert tett meg, követve a nagy nyelvész, Szentkatolnai Bálint Gábor, a Kaukázust kutató Déchi Mór, a kiváló orientalista, Vámbéry Ármin, a Tien-san hegység legeredményesebb feltárója, Prinz Gyula és a Közép-Ázsia-kutató Almásy György világraszóló felfedezésekhez vezető útját. Törökországban felkeresték a Rákóczi-emlékhelyeket, majd Grúzián és Azerbajdzsánon át eljutottak Iránba, ahol megmászták a közel-keleti ország legmagasabb hegyét, egyúttal Ázsia legnagyobb tűzhányóját, az Elburz-hegységben emelkedő, 5671 m-re nyújtózkodó Damavandot, s felkeresték az ókori perzsa király, I. Dareiosz romjaiban is impozáns palotakomplexumát, Perszepoliszt. 200-300 éves karavánszerájokat érintve járták be a híres selyemút jelentős szakaszát, megcsodálva az üzbegisztáni Szamarkandot. Kirgizisztánban pedig jurtákban lakó, egyebek mellett lótejet, lóhúst, erdei gyümölcsökből készített lekvárt is fogyasztó nomád kirgizekkel is találkoztak, ahol a 8-10 éves kisfiúk kedvenc mulatsága, hogy lóháton kergetőznek…
Az előadást a tiszai víziturát, az afrikai, valamint a közép-ázsiai expedíciót bemutató rövidfilm levetítése, az expedícióknál használt túlélőcsomagok bemutatása színesítette. Majd az iskola udvarán a vállalkozó kedvű gyermekek sikerrel bemutatták, hogy a szükséges három percen belül képesek rendezetten összegöngyölni egy hegymászókötelet, s tehettek egy-egy kört Hidvégi-Üstös Tamás speciális kerékpárjával…
Salánk után a multisportoló még kedden felkereste a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskolát, a Tiszaújlaki Széchenyi István Középiskolát, illetve a Tiszapéterfalvai Református Líceumot. Szerdán, október 15-én pedig a Nagydobronyi Református Líceumban, a Csapi Széchenyi István Középiskolában és az Ungvári Dayka Gábor Középiskolában megtartott előadással zárta kárpátaljai körútját.
Lajos Mihály
