Megtartotta az új esztendőben első ülését az ukrán parlament

A kelet-ukrajnai harcok és a gazdasági válság határozzák meg az ukrán parlament munkáját az új esztendő első napjaiban is – derül ki abból az interjúból, amelyet Brenzovics László parlamenti képviselővel, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökével készítettünk, miután a napokban hazatért Kijevből.

– Hozott-e változást a parlamentbe az új esztendő?

– Az ország helyzetéből kifolyólag az ukrán parlamentnek továbbra is súlyos kérdésekben kell határoznia. Az Ukrajna keleti részében dúló háború és az eszkalálódó gazdasági válság változatlanul rányomja a bélyegét a törvényhozásban folyó rendkívül megfeszített tempójú, feszült légkörben zajló, ám nem mindig kellőképpen előkészített döntéshozatali munkára. Az elmúlt napok leglényegesebb kérdése természetesen a mozgósítás elrendelése, pontosabban az erre vonatkozó elnöki rendelet parlamenti megerősítése volt. Ezenkívül számos komoly gazdasági döntést kellett meghoznia a Radának, például az állami tulajdonú vállalatok privatizációjával kapcsolatban, amelyek éles vitákat váltanak ki, rendkívül megosztják a parlamentet és a közvéleményt egyaránt.

– Napjaink egyik központi kérdése a mozgósítás. Ön is elkerülhetetlennek látja?

– Kétségtelen, hogy a mozgósítást illetően egyfajta kényszerhelyzetben van az ország, hiszen keleten háborús helyzet alakult ki. A részleges mobilizációnak tavaly három hulláma is volt, s a kormány indoklása szerint a közel egy évvel ezelőtt behívott katonákat ideje volna lecserélni. Ugyanakkor gyakorlatilag kezdettől nyilvánvaló, hogy a konfliktus megoldása egyedül csak a béke lehet. A fegyveres szembenállás eszkalálódása egyre mélyebb válságba sodorja az országot és annak lakosságát.
Az illetékesek ígérete szerint a mozgósítottak csak másfél hónapos kiképzés után, s megfelelően felszerelve kerülhetnek ki a harctérre. De vajon a modern hadviselés követelményeit figyelembe véve valóban az jelentené a megoldást, hogy ilyen szerény felkészültségű és felszereltségű katonákat küldenek harcba? Számomra egyértelműnek tűnik, hogy napjainkban csak egy hivatásosokból álló hadsereg, illetve a kiképzett rendőri egységek lehetnek képesek megoldani a kelet-ukrajnai konfliktusból adódó feladatokat, nem pedig a hamarjában, döntő többségükben civilekből toborzott alakulatok.
Ugyanakkor elvárná az ember a konfliktusban szemben álló felektől, illetve Európa, s az egész világ közvéleményétől, hogy komolyabb erőfeszítéseket tegyenek ennek a barbarizmusnak a mielőbbi beszüntetésére, hiszen lassan egy éve tart már a fegyveres szembenállás, s még mindig nem látni a végét. Eközben az ország egyre jelentősebb humanitárius katasztrófával kénytelen szembenézni. Gondoljunk arra, hogy a harcokban elesettek száma már az igen óvatos nemzetközi becslések szerint is az ötezret közelíti, tízezernél is többen sebesültek meg, s körülbelül egymillió menekült sorsa bizonytalan.

– Megkerülhetetlen a kérdés, miként hathat a mozgósítás a kárpátaljai magyarságra?

– A mozgósítás hatása egész Ukrajnára nézvést egyértelműen negatív, s ez alól, sajnos, a kárpátaljai magyarság sem vonhatja ki magát. A hírek szerint megyénkből mintegy 3000 hadkötelest terveznek mozgósítani, s természetes, hogy a családtagok aggódnak a hozzátartozóikért. A mozgósítandó magyarok száma nem tudható pontosan, hisz a behívás sok tényezőtől, például az egészségi állapottól, szakmai képesítéstől, családi állapottól függ. Remélem, hogy a kárpátaljai magyarok behívása a tavalyihoz hasonlóan ezúttal sem lesz aránytalan.

– Említette, hogy a gazdasági válság súlyos döntésekre kényszeríti a parlamentet. Ön miként látja, elkezdődtek már a reformok, vagy elsősorban amolyan tűzoltás folyik a legsürgetőbb problémák megoldására?

– Az ukrajnaihoz hasonló gazdasági megrázkódtatásokon az elmúlt években több kelet- illetve dél-európai ország átesett. Tapasztalataik azt mutatják, hogy ahol a Nemzetközi Valutaalap, az IMF útmutatásai alapján próbáltak meg kilábalni a bajból, ahogyan most Ukrajnában is teszik, meglehetősen kétséges eredmények születtek. Sajnos, országunk rászorul a nemzetközi pénzügyi segítségre, az ennek feltételéül szabott IMF-reformok azonban nagyon súlyos megszorításokkal járnak. Olyan juttatásokat és kedvezményeket terveznek elvenni a lakosságtól, amelyeket az emberek az elmúlt években megszoktak, természetesnek tartottak, s amelyek részben ellensúlyozták az egyébként rendkívül alacsony bérszíntet. Véleményem szerint a jelenlegi gazdasági és háborús helyzetben a lakosság nemigen bír el további terheket. A kormány helyében tehát a korrupció visszaszorítására, a gazdaság élénkítésére, az államigazgatási kiadások csökkentésére helyezném a hangsúlyt a lakossági terhek növelése helyett.
Ne feledjük, hogy nem is olyan régen még labdarúgó-Európa-bajnokságot rendeztünk, egyéb nagy beruházásokat hajtottunk végre jelentős külföldi kölcsönökből, melyeket most vissza kell fizetni. A Nyugat azonban, ha valóban segíteni akar Ukrajnán, választhatná az adósságok átütemezését ahelyett, hogy minden terhet az amúgy is elgyötört lakosságra zúdít.
Eközben azt tapasztaljuk, hogy Ukrajna gazdagjai még ebben a helyzetben sem kívánnak lemondani az előjogaikról, haszonszerzési lehetőségeikről. Több kezdeményezés futott zátonyra az elmúlt napokban a parlamentben az ellenállásukon. Itt van például a részvénytársasági ülések kvóruma. Látszólag másodrendű kérdés, hogy a világ nagy részétől eltérően Ukrajnában egy részvénytársaság tulajdonosainak ülése nem a szavazatok 50 százaléka + 1 szavazat esetén határozatképes, hanem 60 százalék +1 szavazatra van szükség a döntéshozatalhoz. Nálunk azonban mindenki tudja, azért van ez így, hogy a többségi tulajdonos állam ne tudja érvényesíteni az akaratát a kisebbségi magánbefektetőkkel szemben. Hiába volt forradalom Ukrajnában, hiába választott az ország új Legfelsőbb Tanácsot, a jelenlegi parlamentben sem kapta meg végül a szükséges számú támogató szavazatot az a törvénymódosítási javaslat, amely szerette volna a nemzetközi gyakorlathoz igazítana az ukrajnai szabályozást ebben a kérdésben. Ebből és a számos hasonló esetből kitűnik, hogy a korrupciós sémák, bizonyos gazdasági csoportok érdekei miként akadályozzák a reformokat.
Ezzel szemben gyakorta lehetünk tanúi szándékos provokációknak. Példának itt van mindjárt a nacionalista Szvoboda párt által benyújtott törvényjavaslat, melynek értelmében automatikusan elveszítené ukrán állampolgárságát az, aki felveszi egy másik országét. A kezdeményezés eleve abszurd, hiszen az Alkotmányunk nem teszi lehetővé az ukrán állampolgárság elvesztését, ennek ellenére mégis be lehetett nyújtani a parlamentben egy ilyen indítványt. Ráadásul a módosítás megfosztotta volna az állampolgárságától azt a két és fél millió krími lakost, akikkel tavaly automatikusan felvétették az oroszt a megszállás után. Szerencsére a kisebbségi bizottság, amelynek magam is tagja vagyok, leszavazta a javaslatot, ám az eset jól mutatja, milyen erők működnek jelenleg a törvényhozásban.

hk