Az inaszakadt vasárnapja

Krisztusban Kedves Testvérek!
A húsvét utáni evangéliumok sorában az emmauszi tanítványok, Tamás apostol tanúságtétele, a kenethozó asszonyok szolgálata után talán furcsának hat a mai evangélium, amelyben a béna meggyógyításáról halottunk. Mégsem véletlenül került az evangéliumok sorába, hisz a föltámadt Jézus jelenléte a világban arra a panaszra ad választ, amely a béna szájából hangzik el: „Uram, nincs emberem, aki bevigyen engem a tóba.” Ebben a mondatban nemcsak annak a 38 évnek a panasza volt benne, amit betegen töltött ez a béna ember, hanem annak az évszázados várakozásnak a panasza, ami a messiásváró zsidó emberek szívében élt. De ebben a panaszban benne van minden olyan ember panasza, aki csalódott a haszonleső, elfásult, a maga hasznát és saját boldogságát és jólétét építgető emberiségben.
Ez a béna ember arra számított, hogy valaki segít neki elsőként eljutni a gyógyító fürdőbe, de Krisztus által ő még ennél is sokkal többet kapott: újra járni tudott. A zsidók is sokkal többet kaptak, mint egy földi dicsőséges birodalom, az egész emberiség a legnagyobb királyság, a Mennyek országának az ígéretét kapta Jézustól, aki minden rászoruló embernek a támasza lehet a hit által. Jézus legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott. Nem egy mulandó földi királyságot, hanem az igazi, örök, dicsőséges hazát kaptuk mindannyian ingyenes ajándékként.
Ez a beteg béna ember meggyógyult, most már elmondhatja, hogy van embere. Mi is elmondhatjuk, és el is mondjuk, hogy van emberünk, de nemcsak emberünk, hanem Istenünk van, velünk van az Isten. És ez az Isten gondoskodik róla, hogy legyenek olyan emberek, akik mások embereivé tudnak válni. A föltámadt Jézus tovább él a titokzatos testében, az egyházban, Jézus továbbadta küldetését először az apostoloknak, majd ők ezt továbbadták a püspököknek, papoknak, diakónusoknak, és ez megismétlődött évszázadokon keresztül, hogy azok a férfiak, akik magukban hivatást éreztek és az egyház is alkalmasnak találta őket, kézrátétellel megkapták ezt a kegyelemközvetítő hatalmat. Feladatul kapják az igehirdetést, a megszentelést és a hívők közösségének a vezetését.
Ma a katolikus egyház a papi hivatások vasárnapját tartja. Ezen a vasárnapon imádkozzunk azokért a szolgálattevőkért, papokért, lelkészekért, akiket az Isten erre az útra hívott, hogy valóban helyt tudjanak állni a küldetésükben, tovább hordozva a világban a föltámadt Jézus jelenlétét, s ezáltal mindenkinek az emberévé válni.

Szkoropádszky Péter,
palágykomoróci görögkatolikus áldozópap