Adminisztratív reform zökkenőkkel

Az utóbbi napokban egyre több szó esik a készülő adminisztratív reformról a falvakban és a médiában. A tsn.ua hétvégi összeállításának fényében úgy tűnik, egyre több a kérdés és egyre nagyobb az elégedetlenség a kistelepüléseken, amint fokozatosan napvilágot látnak annak a jövőnek a részletei, amelyet a politikusok és hivatalnokok készítettek elő a számukra.

A közigazgatási reformnak, melyen Európa már rég átesett, s amelynek mielőbbi végrehajtását forrón ajánlja Ukrajnának is, elvben önkéntesnek kell lennie. Az embereknek maguknak kellene tisztázniuk településeik és szomszédaik lehetőségeit, hogy azután önállóan dönthessenek arról, mi a legjobb számukra, mely központ körül egyesül az adott kistérség. Sokan azonban attól félnek, hogy ez az „önkéntes” egyesülés valójában félig-meddig kényszerű lesz. Miután megszületett a vonatkozó törvény, több megyében azonnal hozzákezdtek az új régióhatárok megrajzolásához, anélkül, hogy minden érintettel egyeztettek volna. Számos településen a már meglévő infrastruktúrát – az iskolát, a klubot, a községházát, a postát, az orvosi rendelőt stb. – féltik a változástól, máshol attól tartanak, hogy az új, jelentősen megnövelt területű és lélekszámú közösségek megfojtják a kisebb falvakat.

Az elképzelés szerint a járásokat és a községeket váltó hromadák, közösségek központjai elsősorban fejlett infrastruktúrájú városok vagy községek lennének, amelyek mentőt, tűzoltóságot, rendőrséget tartanak fenn, illetve nyújtani tudják az előírt közigazgatási-hivatali szolgáltatásokat is. E központ körül helyezkednének el egy körülbelül 20 kilométeres sugarú körben a közösséghez csatlakozó kisebb települések. Fontos szempont a közösségek méretének és határainak meghatározásakor az úthálózat, amelynek lehetővé kell tennie, hogy a központban működő rendőrség, a tűzoltók és a mentők legfeljebb 30 percen belül bármelyik településre kiérjenek. A közösségi központ szerepére pályázó kisebb falvak esetében ugyancsak fontos, hogy a település rendelkezzék legalább 350 iskoláskorú gyermekkel és középiskolával.

A közösségek saját ügyeikben maguk döntenek. Eltűnnek az eddigi települési tanácsok, ugyanakkor megjelennek a választott sztaroszták, afféle faluvezetők, akik az adott települést a közösségi tanácsban is képviselik.

Lényeges eleme a kiterjeszteni tervezett önrendelkezésnek, hogy a helyben befolyó bevételek jelentős része a közösségnél marad. Ide tartozik a jövedéki illeték 5 százaléka, a természetes személyek jövedelemadójának 60 százaléka, a kommunális tulajdonú vállalatok jövedelemadójának 100 százaléka, az ökológiai adó 25 százaléka, az egységes vállalkozási adó 100 százaléka, valamint az állami vámilleték, a turisztikai illeték, a víztározók használatáért fizetett bérleti díj, a természeti kincsek kiaknázásáért fizetendő illeték stb. Így elméletileg a falu bevételei határozzák meg az adott közösség lehetőségeit, az állam csak minimális mértékben szándékozik támogatással korrigálni a különbségekből adódó esetleges hátrányokat.

Mint mindig, most is gondot okoz a megfelelő tájékoztatás hiánya és az emiatt is terjedő szóbeszéd. Miközben folynak a viták arról, hogy kinek kivel kellene egyesülnie, s kivel nem, némelyek azt mondják, hogy már rég megrajzolták és jóvá is hagyták a létrehozandó közösségek térképeit. Annyi bizonyos, hogy a kormány terve szerint ezt a munkát május 31-ig be kellett volna fejezni.

(tsn.ua/unian.ua/Kárpátalja)