Otthonról indultunk, haza érkeztünk

Június 19–20-án közös kirándulást szervezett Lakitelekre és Ópusztaszerre a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Nagyszőlősi Középszintű Szervezete és a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület (KNE).

A kiránduláson 45 olyan személy vett részt, aki aktív szerepet tölt be a KMKSZ-alapszervezetek életében, és/vagy részt vett a KNE által a közelmúltban zajlott néprajzi gyűjtőmunka, az Ungi, Ugocsai  és Máramarosi Kollégium munkájában. Az úton Popovics Béla munkácsi helytörténész kalauzolta a résztvevőket.

A kirándulás célja a Lakiteleki Népfőiskola volt. Lezsák Sándor és felesége a kilencvenes évek elején álmodta és alapította meg a népfőiskolát, amely új és különleges teret kíván nyújtani különböző korosztályok oktatásához. A Népfőiskola bázisán a kárpátaljai csoport Kis Márta, a népfőiskola könyvtárosa kalauzolásával megtekintette többek között a Mindszenty József-emlékszobát, betekintést nyerve Esztergom érseke, hercegprímás, bíboros életébe. Megtekintettük a szoborparkot, a különböző konferenciáknak is otthont adó Kölcsey-házat is, s a hosszú és fárasztó út kipihenésének céljából mindenki ingyen igénybe vehette a komplexum tanuszodáját és termálvizes medencéjét.

Másnap az első magyar országgyűlés színhelyére, Ópusztaszerre és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba látogattunk el. A számos emlékművön, szobron, kápolnán, régi műhelyeken túl megtekintettük a Matl Péter munkácsi szobrászművész által készített, 2012-ben felavatott nemzeti összetartozás emlékművét. A látogatás legfőbb célja azonban Feszty Árpád örökérvényű művének, a Magyarok bejövetele c. körképnek a megtekintése volt. A 120 méter hosszú, 15 méter magas, 38 méter átmérőjű, több mint 2000 figurát ábrázoló körkép a honfoglalás néhány mozzanatát ábrázolja. A pillantás, amellyel Árpád vezérlő fejedelem és vezérei először viszik körbe tekintetüket azon a földön, amelyet ma büszkén nevezünk hazánknak, minden magyar szívébe utat talál. A körkép a bivalyok és szürke marhák bőgésétől a kerekek csattogásán át a lányok sikításáig és az utolsó kerékvágásig hiteles számunkra. S ami még szebbé tette a körképet, az a tény, hogy idegenvezetőnk, Popovics Béla évekkel ezelőtt Munkács keleti részén, a kendereskei magaslaton megtalálta azt a pontot, ahol a körkép vázlatát festették.

Ám nem csupán a megtekintett nevezetességek tették olyan élvezetessé és hasznossá a kirándulást. Idegenvezetőnk által történelmi vármegyéinkről, Ungról, Beregről, Ugocsáról és Máramarosról, ezek kapcsolatáról, s az útközben érintett falvakról is többet tudhattunk meg. Magyarországon utazva, keresztülhaladva olyan településeken, mint Tákos, Csaroda, Vásárosnamény, sokan nem tudják, nem veszik/vesszük észre, hogy ezen helyeken is akadnak egyedülálló látványosságok, amelyeket érdemes felkeresni. S vajon hányan tudják azt, hogy a jelenlegi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye néhány települése Trianon előtt Bereg vármegyéhez tartozott? Hogy a tákosi és csarodai gyerkőcök Beregszászba jártak iskolába, s az ottaniak Beregszász piacán értékesítették portékáikat? Meglepőnek tűnhet, de, mint megtudtuk, Vásárosnamény a Kádár-korszakban azért fejlődött várossá, hogy pótolja mindazt a veszteséget, amelyet a környéknek Beregszász elvesztése jelentett. Jó leckét kapott tehát minden résztvevő arra nézve, hogy érdemes nyitott szemmel járni gyönyörű hazánkban és az anyaországban, hogy megláthassuk a körülöttünk tornyosuló értékeket.

A kirándulás a Lakiteleki Népfőiskola támogatásával valósult meg. Köszönetünket ezúton is tolmácsoljuk feléjük.

Beszámolómat idegenvezetőnk, Popovics Béla gondolataival zárom: csak önmagunk és Isten jelenthet esélyt a túlélésünkre. Akkor maradunk meg, ha a Keletre vagy Nyugatra tekintgetés helyett megőrizzük kereszténységünket, gyermeket vállalunk, példát mutatunk.

Espán Margaréta