József Attila: A Szent Jobb ünnepén
Keresztények, ti hajtsatok fejet –
A mai nap az örökéltű Szent Jobb
Malasztja száll s a hívő lelkeket
Megedzi. Zengjen zsoltárunk – ott fent jobb
Lesz élni majd, ha bús fejünk felett
Az Úr hatalmával vigyáz a Szent Jobb –
Oh áldjuk, áldjuk százszor e kezet
S emelkedjünk fel Krisztushoz, ki lent volt.
De ti, pogány ősöknek vérei
Nagy daccal mégse szálljatok Neki –
E kéz apáinkat halomra ölte
S Hadúr e népet akkortól veri,
Mikor hitének gyáva lett örökre,
Mikor e kéz erős hitünk kiölte.
József Attila e korai költeményét a Szent Jobb ünnepére, vagyis augusztus 20-ai nemzeti ünnepünkre írta. De a vers alatt álló dátum – 1922. augusztus 18. – nemcsak arra hívja fel az olvasó figyelmét, hogy nemzeti ünnepünk előtt két nappal született e mű, hanem arra is, hogy szerzőnk ekkor még csak tizenhét esztendős diák. Talán épp ez utóbbi miatt nem állítható, hogy már e korai versében érezni lehet a későbbi nagy költőt.
A Szent Jobb ünnepén tehetséges, ügyes verselőre vall, aki kiválóan érti a szonett formai követelményeit, és azokat egyéni látásmódjának a szolgálatába szeretné állítani. Viszont, ha abban állapodnánk meg, hogy „ilyen verset sokan tudnak írni”, úgy joggal merülhetne föl a kérdés, miért érdemes hát mégis kiemelni ezt a költeményt?
Elsősorban talán azért, hogy lássuk: József Attila már a kezdetektől fogva sokirányú érdeklődést mutatott. Költészetét egyáltalán nem lehet belegyömöszölni abba a „proletárköltő”-képbe, amit évtizedeken keresztül állított róla az 1989/90-es rendszerváltozás előtti irodalomtörténet. Persze tudjuk: azokban az évtizedekben volt „proletárköltő” e zseniális szerzőnk, mikor augusztus 20-át „szocialista tartalommal” töltötték meg, és korántsem volt szabad például ünnepi körmenet élén mutatni be a Szent Jobbot. Arról pedig hogyan is folytathattak volna nyílt eszmecserét – amit e József Attila-költemény is fölvet –, hogy a Szent Jobb egyszerre lehet szimbóluma a magyarság régi hite felszámolásának, és az új, a keresztény hitben való megmaradásának?…
Penckófer János
