Idényzárás hajtatásban

A hajtatásos zöldségtermesztéssel foglalkozó gazdák számára is végéhez közeledik a 2015-ös termesztési idény. Az aktuális teendőkről Őrhidi László nagydobronyi gazdálkodót, a Pro agricultura Carpathica Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadóját kérdeztük.

– Honnan tudható, mikor jön el az a pillanat, amelytől kezdve nem érdemes tovább gondozni a növényállományt, be kell fejezni a termesztést?

– Amikor október közepén-végén eljönnek a „nemszeretem” napok, azaz csökken a nappali hőmérséklet, beköszöntenek a hideg éjszakák, minden gazda hibátlanul ráérez arra, mikor célszerű befejeznie a munkát. Ha ugyanis ilyenkor nem tudunk kellőképpen fűteni, nem tudjuk szárazon tartani a növényeinket, különféle betegségek hatalmasodnak el a fóliaházunkban. Leginkább a penészgombák megjelenésére kell számítanunk, amelyek ellen vegyszerekkel sem igen lehet hatékonyan védekezni ebben az évszakban, főleg úgy nem, hogy közben nyereséges maradjon a termesztés. Ilyenkor nincs más hátra, mint betakarítani a még a növényeken maradt termést, befejezni a hajtatást.

– Mi történjék a letermett, szükségtelenné vált növényállománnyal, magával a hajtató­létesítménnyel?

– A cél az, hogy mielőtt megkezdenénk a felkészülést a következő termesztési idényre, alaposan kitakarítsuk a hajtatólétesítményt. A takarításnak nagyon alaposnak kell lennie, úgy kell dolgoznunk, mintha csak a portánk tiszta szobájáról volna szó. A termesztők jól tudják, hogy ilyenkor el kell távolítani a hajtatólétesítményből kivétel nélkül minden növényi maradványt.

Miután végeztünk a takarítással, ajánlott végrehajtani még egy utolsó permetezést, hogy elpusztítsuk a létesítményben maradt, esetleg már az áttelelésre készülődő növényi kártevőket. Erre a célra a Karate Zeon 0,05 százalékos oldatát javasolnám. A permetszerrel alaposan, lemosásszerűen fújjuk le belülről a hajtatólétesítmény teljes fóliaborítását. Fordítsunk figyelmet a tartószerkezet elemeinek, a fólia és a szerkezeti elemek közötti, nehezen elérhető zugoknak a fertőtlenítésére is. Különösen alaposaknak kell lennünk a fa szerkezeti elemek esetében, hiszen a fa több „rejtőzködési lehetőséget” kínál a kártevőknek. Ha esetleg gondot jelent a permetlé elkészítéséhez szükséges vegyszerdózis kiszámítása, induljunk ki abból, hogy 10 liter vízhez 5 milliliter vegyszer hozzáadása szükséges. Miután végeztünk a permetezéssel, 2-3 napra zárjuk le a hajtató létesítmény ajtaját és szellőztető nyílásait, hogy a permetszerből képződő gáz azokba a hézagokba is eljusson, amelyeket a permetlével esetleg nem sikerült elérnünk.

– Mit ajánlana azoknak, akik a javasoltnál erősebb hatású készítményt szeretnének a fertőtlenítéshez?

– Szinte minden faluban találunk olyan gazdát, vállalkozót, aki erősebb hatású szert is ki tud juttatni. Vidékünkön divatba jött a formalin használata. Aki rendelkezik a megfelelő védőfelszereléssel, az kétszázalékos formalinoldattal is kiválthatja az említett Karate Zeon permetszert. Ha a gazdálkodó esetleg be tud szerezni egy meleg vagy hideg ködképző berendezést, azzal még hatékonyabban végezheti el a fertőtlenítést. Ilyenkor egy 4 áras területre öt litert fújassunk ki a ködképző generátorral a nem higított formalinból. Az így felszabaduló formaldehid gyakorlatilag mindent elpusztít, kórokozót és kártevőt egyaránt.

Felhívnám a figyelmet, hogy a formalin használata az Európai Unióban tilos, Ukrajnában viszont még kapható a kereskedelemben. Ennél is fontosabb, hogy a szer alkalmazása nagy elővigyázatosságot igényel. Ismételten emlékeztetnék, hogy csak kellő védőfelszereléssel használható a formalin, számos balesetet okozott már az óvatlanság.

– Mi a következő lépés a fertőtlenítés után?

– Ilyenkor ajánlott elegyengetni, majd talajmaróval fellazítani a fóliaház földjét. A marózás azért fontos, hogy később a talajt minél jobban átjárhassa a víz. A következő teendőnk ugyanis a hajtató létesítmény talajának átmosatása kell, hogy legyen.

– A szakemberek sosem mulasztják el emlékeztetni a gazdákat a talaj átmosására. Miért?

– Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a műveletnek a jelentőségét! A hajtatásban leggyakrabban alkalmazott csepegtető öntözésnek számos haszna mellett megvan az a nem kívánt következménye, hogy a termesztők csak a növények közvetlen környezetét nedvesítik általa, míg a művelői utak általában nem vizesek. Így a nedvesség által kevésbé érintett területeken visszamaradnak, felhalmozódnak a talajoldatban lévő sók, minek következtében a művelői utak gyakorlatilag elszikesednek. A tapasztalat azt mutatja, hogy amennyiben az át nem mosott talajú fóliasátorban a kora tavaszi hajtatáskor nem ugyanoda kerülnek az ágyások, mint az előző esztendőben, a tavalyi művelői utak sós talaján csak nagyon vontatottan kelnek ki és fejlődnek a növények. Végeredményben, ha sikerül is valamirevaló termést elérnünk, akár 2-3 hetes hátrányt is szenvedhetünk, ami a koraiságot illeti. Ebből következik, hogy feltétlenül ki kell mosnunk a fóliaház talajában felhalmozódott sókat, mielőtt ismét nekilátnánk a termesztésnek.

– Mennyi vizet juttassunk ki, és miképpen?

– Legalább 120–150 liter víz kijuttatása ajánlott négyzetméterenként. Gyakori hiba, hogy a gazdák fogják a locsolócsövet, beállnak a fóliaház közepére, jobbra-balra locsolva 2-3 óra leforgása alatt belocsolják az adott területet, s úgy tekintik, hogy elvégezték a munkát. Valójában aligha végezhettek alapos munkát. Ha figyelembe vesszük a gazda szivattyújának teljesítményét, a fóliaház alapterületét és a kijuttatandó víz javasolt (120–150 l/m2) mennyiségét, könnyen kiszámíthatjuk, hogy a szükséges víznek csupán egy kis hányada juthatott 2-3 óra alatt a földbe, ami legfeljebb ahhoz elegendő, hogy a gazda megnyugtassa a lelkiismeretét.

– Ön mit ajánl?

– Erre a feladatra leginkább a szórófej alkalmas, amelyet a locsolócsőre szerelve valamilyen tartószerkezetre erősíthetünk, hogy ezen keresztül öntözzük be az átmosandó terület egy darabját, akár 2-3 órán át is működtetve a szivattyút, ugyanazt a szelvényt öntözve. Módszeresen újra és újra áthelyezve a szórófejes locsolócsövet, a műveletet addig ismételjük, míg az egész termőterületet alaposan átmostuk ezen a módon. Értelemszerűen így ez a munka – a szivattyú teljesítményétől függően – akár több napot is igénybe vehet. Egyszerűbb a dolga annak, aki hajtatólétesítményét szórófejes esőztető berendezéssel szerelte fel, hiszen nincs egyéb teendője ilyenkor, mint bekapcsolni az öntözést, ami szünet nélkül folyhat szükség szerint 24, vagy akár 48 órán keresztül is.

Minden esetben nagyon oda kell figyelni az öntözés egyenletességére, hogy egyformán jól sikerüljön átmosatnunk a talajt mindenhol. Gyakori hiba például, hogy az esőztető berendezés csövében elalgásodó víz eltömíti a szórófejeket, s bár a fóliaház végéből úgy tűnik, hogy valamennyi fej egyformán működik, a végeredmény mégsem lesz egyenletes. Célszerű ezért időről-időre ellenőrizni a legmodernebb berendezés működését is. (Folytatjuk)