„Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” (Mk 16,3)

2016. április 6., 09:37 , 795. szám

Így tanakodtak egymás között a kenethozó asszonyok, miközben a sírhoz közeledtek, hogy a hagyományokhoz híven illatos kenettel kenjék meg szeretett mesterük, Jézus testét. Betartják a zsidó törvényeket, szombaton nem tesznek semmit. Vasárnap azonban, a hét első napján, már korán elindulnak. Utolsó szeretetcselekedetük ez, a végső búcsú ideje. Sajnos már elfelejtették, amiről Jézus olyan világosan beszélt: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad.” (Mk 8,31)

A sötétség óráiban mi is el tudjuk feledni a mi Urunk tanítását. A sötétség sokféleképpen megjelenhet az életünkben: lelki szárazság, megromlott emberi kapcsolatok, bűnök, gyász, harag stb. Idővel joggal merül fel a kérdés, hogyan fognak ezek az élethelyzetek megoldódni? Avagy ki hengeríti el a követ? Isten az, aki képes elhengeríteni azokat a köveket, melyek nem teszik lehetővé, hogy találkozhassunk az örömhírrel és a feltámadottal. Néha saját lelkünkkel vagy embertársainkkal.

Nekünk is el kell indulunk Isten felé, hogy vele együtt szembenézhessünk életünk terheivel, nehézségeivel. Nem szükséges, hogy mindent előre lássunk vagy eltervezzünk. Hosszú évek telhetnek el így, vágyakozva és tervezgetve, miközben igazán nem hiszi el az ember, hogy lehet másként is élni, tenni, gondolkodni. Minden nap egy újabb kezdet, amikor elindulhatunk. Ha valamit igazán akarunk, akkor döntéseket is hozunk, néha nehéz döntéseket. Ez alkalmanként azt jelenti, hogy meg kell tagadnunk magunkat, hogy Istennek tetsző módon tegyünk, éljünk.

Érdemes először mindenkinek önmaga felé venni az irányt, és mindezek fényében feltenni önmagának a kérdést: „ÉN hogyan élem az életem?” Ha őszinték vagyunk magunkhoz, biztosan észreveszünk valamit, amit másként kellene, lehetne tenni. A kérdés, elindulsz-e?

Az asszonyok, odaérve a sírhoz, egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, aki így szólította meg őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely, ahová tették!” (Mk 16,6) Isten ma is ezt üzeni neked/Önnek: Ne félj!

Keressük ott is Jézust, ahol talán eddig nem gondoltuk, hogy lehet. Mert Ő mindenütt veled akar lenni, nem csupán az életednek egy részében.

Ábrány Krisztián

csepei görögkatolikus áldozópap