Kihelyezett bizottsági ülés Kramatorszkban

Az úgynevezett belső áttelepített személyek és a Luhanszk, valamint Donyeck megye területén a terrorellenes művelet (ATO) övezetében élők jogainak betartásával foglalkozott legutóbbi, kihelyezett ülésén a Donyeck megyei Kramatorszkban a Legfelső Tanács emberi jogi, nemzetiségi kisebbségi és az etnikumközi viszonyok kérdéseiben illetékes állandó bizottsága április 8-án. A konfliktusövzezetben tapasztaltakról és a bizottság munkájáról Brenzovics László parlamenti képviselőt, a bizottság tagját kérdeztük.

– Miért tartották fontosnak a bizottság tagjai felkeresni Kelet-Ukrajnát?

– A testület egy­részt azért kezdeményezte a kihelyezett ülést, mert köz­tu­dot­tan rendkívül ne­héz a helyzet a ke­let-ukrajnai harcok öve­zetében, másrészt az ország területén jelenleg a különböző számítások szerint 1,2–1,7 millió belső áttelepített személy, magyarul menekült él, akiknek a jogi helyzete máig tisztázatlan, s akiknek igen gyakran sérülnek az állampolgári jogaik. A bizottság felkeresett több települést a demarkációs vonal mentén, köztük Marjinka és Novotrojicke községeket, ahol átkelőhelyek is működnek. Menekültszállásokat látogattunk meg, többek között Szvjatogorszkban is. Magára a bizottsági ülésre Kramatorszkban került sor, amelyen helyi közigazgatási vezetők, az illetékes minisztériumok és állami hivatalok, civilszervezetek, valamint nemzetközi segélyszervezetek képviselői is részt vettek.

– Még mindig háborús övezetnek tekinthető a térség?

– Mély benyomást tettek rám a látottak. Tapasztalhattuk, hogy a front térségében még nem történt meg a helyreállítás. Több romos épületet láttunk, szünetel a gázellátás. Az emberek változatlanul nélkülözések közepette és rendkívül nagy bizonytalanságban élnek. A saját szemünkkel is meggyőződhettünk róla, hogy egyfajta határ alakult ki a harcoló feleket elválasztó demarkációs vonal mentén, amelyen jelenleg csak szigorú ellenőrzés mellett lehet átkelni. Mindez rendkívül nehézkessé teszi a kapcsolattartást, tovább bonyolítja az emberek amúgy sem egyszerű életét.

– Mi aggasztja ma az embereket leginkább?

– Változatlanul a háború, a biztonság kérdése a legfontosabb, de sok problémát tapasztaltunk a jogbiztonság, a szociális ellátás területén is. Vegyük például a nyugdíjak kifizetését. A hatóságok ellenőrzésbe kezdtek azok kiszűrésére, akik visszaélnek a térségben kialakult kaotikus helyzettel és jogtalanul vesznek fel nyugdíjat, csakhogy ennek következtében több ezren maradtak nyugdíjellátás nélkül a terrorellenes művelet övezetében, a demarkációs vonal mindkét oldalán, illetve indultak el az ukrán kormány ellenőrzése alatt álló települések felé, hogy ismét regisztráltassák magukat. Mindez hihetetlen tumultussal jár az ottani hivatalokban, ami számos halálesethez vezetett már az idős emberek körében.

Számos további, hasonlóan problémás területet említhetnék még, ahol szintén sérülnek ma a polgárok jogai. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt a kellő odafigyelést hiányolom a kormányzat részéről, holott ukrán állampolgárokról és a jogaikról beszélünk, függetlenül attól, hogy a demarkációs vonal melyik oldalán élnek.

– Véleménye szerint mivel magyarázható mindez?

– Úgy gondolom, az alapvető problémát az okozza, hogy Ukrajnának nincs átgondolt, kiforrott stratégiája arra, hogy mit kezdjen a háború sújtotta térséggel. Elméletileg erre a kérdésre két válasz adható. Az egyik reakció, hogy Kijev mintegy leválasztja a régiót, amelyet nem képes ellenőrizni, s a továbbiakban a sorsára hagyja, nem foglalkozik vele többé. Reagálhat azonban úgy is, hogy nem mond le a térségről, megpróbálja ismét integrálni. Ebben az esetben viszont következetesen, mindennap tennie kell ezért a célért a kormányzatnak, s elsősorban az ott élő embereket kell felkarolnia, biztosítva a jogaikat. Ráadásul nemcsak a belső menekültekkel kell törődnie az államnak, hanem azokkal is, akik ma önhibájukon kívül a kormányzat által nem kontrollált területeken élnek.

– Mitől remélhető a helyzet javulása, mit tehet ebben a vonatkozásban az önök bizottsága?

– Számos ajánlás, javaslat megfogalmazódott ezzel kapcsolatban Kramatorszkban. Például többen jelezték, köztük kormánytisztviselők is, hogy fontos volna a kormányzati rendelkezéseket összhangba hozni a menekültek jogait biztosítani hivatott törvénnyel. A tanácskozás résztvevőinek többsége nem értett egyet a Szociális Minisztérium álláspontjával, amely a nyugdíjak folyósítását a megszállt területeken ma ahhoz köti, hogy a polgár ukrán területen belső áttelepített személyként nyilvántartásba vétessék. Ezzel összefüggésben Hrihorij Nemirja bizottsági elnök javasolta, hogy nemzetközi szervezetek bevonásával dolgozzanak ki egy olyan mechanizmust, amely lehetővé tenné a szociális juttatások célba juttatását a szakadár területeken élőknek.

ntk