Vasárnapi üzenet: 2016. június 5.

„Nekünk – míg nappal van – annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.”     János 9, 4.

Azt mondják, az újszülött csecsemő éppen annyit lát a világból, amire szüksége van: édesanyja arcának körvonalait – s azt is „szívmagasságban”. Vagyis éppen úgy és akkor, amikor karjaiba véve szívére emeli őt, hogy magához ölelve táplálja, dédelgesse az új életet. Életünk során aztán eljön a pillanat, amikor úgy érezzük: elértük a „tisztánlátás” csúcsát! Az érett felnőttkort, amikor minden információt és hatást, amely legfontosabb érzékszervünkön keresztül érkezik felénk – úgy hisszük –, helyesen értékelünk. Szemünk egyfajta szűrő: azt és úgy engedünk át rajta, amit akarunk.

A vakon született ember meggyógyításának története az igazi látás titkát fedi fel. A szem a lélek tükre, az élet lámpása. Tisztasága az egész embert tisztává és világossá teszi. Egymás arcába pillantva – már ha elég bátrak vagyunk hozzá – felfedezhetjük vagy éppen kétségbeesve kereshetjük ezt a másik lelkéről árulkodó világosságot. A szem és a látás tehát „kifelé” is szűrnek: meghatározzák cselekedeteinket, megnyilvánulásainkat, emberi kapcsolatainkat.

Jézus épphogy megmenekült a köveket ragadó sokaság elől, s szeme máris megakad egy születése óta vak emberen. Tanítványai is azonnal követik e pillantást. S ők mégis mást látnak: egy nyomorultat, aki szerintük szülei vagy saját bűnei miatt tart ott, ahol van. A szem aszerint szűri a látott információt, amilyen az őt irányító lélek… És Jézus nem is a vakot akarja igazán meggyógyítani, hanem a tanítványokat – minket. A lelkünkről akarja letisztítani azt a sötétséget, amely miatt torzítva látunk és ezért torz életet élünk! Lássatok végre: azért ül itt, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei! Azért van melletted valaki – házastársad, gyermeked, barátod, szüleid, munkatársad, szomszédod –, hogy Isten cselekedetei láthatóvá legyenek rajtuk. Ne azt lásd, akit te akarsz bennük látni, hanem azt, akinek az életében TE a szeretettel cselekvő Isten eszköze vagy. Mert nekünk is annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldte Jézust, s addig, amíg cselekvésre alkalmas az idő. Amíg még tanulhatjuk a jézusi „tisztánlátást”. Amíg nem megy le a nap, sarat készíthetünk…a fényben még csillog a Siloám vize, hogy gyógyuljon az, aki nem véletlenül került utunkba. Még megformálható a legegyszerűbb szó, a legmelegebb érintés, a legváratlanabb ölelés...

S mindez csakis „szívmagasságban”. Mert boldogok, akiknek a szívük tiszta, mert ők meglátják az Istent. Boldogok, akik tiszta szívvel néznek szét maguk körül, és így tisztán látnak. Boldogok, mert Isten cselekedetei lesznek nyilvánvalóvá bennük és általuk! Ámen.

Taraczköziné Nemes Mónika

munkácsi lelkipásztor