70 éve indult újra a Munkácsi 3. Számú II. Rákóczi Ferenc Középiskola

Június 4-én ünnepelte működése 70. évét a Munkácsi 3. Számú II. Rákóczi Ferenc Középiskola. Az intézmény elődje már 1880-ban fogadta a diákokat Magyar Királyi Elemi Fiúiskola néven, ám a szovjet uralom elkobozta az iskolának otthont adó épületet, hogy abból orosz tannyelvű Tarasz Sevcsenko Középiskolát csináljon. 1946-ban az iskola újraindult a jelenlegi Munkácsi Szent István Líceum épületében, hála azoknak az embereknek, akik szembementek a hatalmi rendelkezéssel és kiharcolták azt, hogy legyen magyar nyelvű iskolája Munkácsnak. Az intézményben jelenleg 50 tanár oktat mintegy 450 diákot magyar nyelven.

Az évfordulót méltató ünnepség az iskola udvarán kezdődött. A tanintézmény egykori növendéke, Matl Péter által alkotott Rákóczi-mellszobor előtt Popovics Béla helytörténész, az iskola pedagógusa tartott ünnepi beszédet. A nemzeti összetartozás napjának kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy bár Trianon elvette az ország teljességét, a magyar nemzet mindig megújulni kész szellemét nem tudta elvenni. Azt a szellemet, amely a magyar népet minden hányattatás ellenére életben tartotta, sőt alkotásra késztette a Kárpát-medencében. A magyar nemzetért küzdő hősök és az egyszerű magyar emberek nemzeti örökségét az Istenbe vetett hitnek, a családnak és az iskolának a feladata megőrizni és továbbadni a következő generációknak. A helytörténész beszédében a magyar felemelkedésnek a feltételét a lelki és szellemi megújuláson túl abban látta, hogy az elcsatolt területek magyarsága újra átélje és megtanulja, hogy mindannyian eltéphetetlenül egymáshoz tartoznak: „Csak együtt vagyunk teljesek” – hangsúlyozta. Popovics Béla a magyarság túlélésének az egyik legfontosabb esszenciáját a „jót s jól” vezérgondolatban találta meg. Beszédében rávilágított, hogy a legfontosabb, hogy mindenki tegye tisztességesen a dolgát ott és abban az életállapotában, ahol és amelyben van, törekedve a teljességre és a tökéletességre. Mint fogalmazott, a magyarságot nem képes semmilyen külső erő elpusztítani. Ezt bizonyítja a több mint ezeréves Kárpát-medencei itt-tartózkodás. De a végeláthatatlan sírás és panasz könnyen sírásója lehet nemzetünknek. Meg kell tanulnunk hálásnak lenni azért, amink van, és nem keseregni azért, amink nincs.

Popovics Béla beszédét követően a vendégek és az iskola öregdiákjai elhelyezték koszorúikat II. Rákóczi Ferenc mellszobra előtt.

Az ünnepség a Munkácsi Drámai Színházban folytatódott, ahol Kudlotyák Krisztina, a 70. évfordulóját ünneplő iskola öregdiákja, a Pro Cultura Subcarpathica igazgatója elszavalta Tóth Árpád Köszöntő című versét, majd Schink István köszöntötte az iskola egykori és jelenlegi diákjait.

Beszédében elmondta, hogy a munkácsi magyar iskola mellett 1946 őszén lándzsát törő nemzettársak az életüket is kockára tették, amikor harcoltak az egyetlen munkácsi magyar iskoláért, a magyar tanítás engedélyezésért. Évtizedeken át volt a II. Rákóczi Ferenc Középiskola Munkács egyetlen magyar identitást megőrző intézménye – hangsúlyozta. Schink István elmondta, hogy az iskola most jogi státuszának módosítása előtt áll, amely igen jövedelmező lehet majd a jövőben az intézmény számára. Idén szeptembertől a Rákóczi-középiskola az idegen nyelveket kiemelten oktató iskolák körébe kerül – jelentette ki az iskola igazgatója. Majd hozzátette, ez a keresztény szellemiségű iskola a biztosítéka annak, hogy felkészült, gondolkodni képes, nemzeti elkötelezettségű gyerekek kerüljenek ki a nagybetűs életbe.

A munkácsi városi tanügyi osztály vezetője, Krisinec Katalin, az iskola öregdiákja is köszöntötte a jelenlévőket. Reményét fejezte ki, hogy a munkácsi magyar iskola folytatja azt a fáradtságos nemzetőri munkát, amelyet eddig folytatott.

Az ünnepi köszöntők után bemutatták az iskoláról készült rövidfilmet, majd a diákok léptek fel táncos-verses előadásukkal.

R. Sz.