Életműve időtálló igazodási pont

Felavatták dr. Soós Kálmán mellszobrát

Öt éve annak, hogy tragikus hirtelenséggel elhunyt dr. Soós Kálmán kárpátaljai magyar történész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola alapító rektora, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ungvári Középszintű Szervezetének korábbi elnöke, a sokak által példaképnek tekintett tanár, kutató és politikus. Egykori barátainak és tisztelőinek kezdeményezésére, születésének 54. évfordulóján, a Rákóczi-főiskola átriumában felavatták mellszobrát, Győrfi Lajos szobrászművész és Varga Imre bronzöntő alkotását.

A szoboravató ünnepséget megelőzően a főiskola Apáczai Csere János Könyvtárának olvasótermében mutatták be Csatáry György Tisza-szabályozás trianoni határkörnyezetben című könyvét, melyet a szerző Soós Kálmán emlékének ajánlott.

Az eseményen a családtagok, rokonok, barátok mellett részt vettek az egykori kollégák, tanítványok, a Kárpátaljára akkreditált magyar diplomáciai képviseletek vezetői és munkatársai, a kárpátaljai magyar társadalmi és politikai élet képviselői és mindazok akik tisztelték, szerették és becsülték Soós Kálmánt.

A főiskola Kiss Julianna vezényelte kórusa elénekelte a Rákóczi-főiskola himnuszát, majd Bacskai József, Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának gazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkára emlékezett Soós Kálmánra megjegyezve: „Életében ismerve rektor urat, emberségét, tudom, hogy most egy kicsit rosszallóan tekint ránk az égi magasságokból. De mentségünkre szolgáljon az, hogy minden ember jelet kíván maga után hagyni, amikor elhagyja a földi létet és leteszi azokat a szerszámokat, eszközöket, könyveket, amelyeket élete során alkotott… A gyarapodó, épülő főiskola termeiben, aulájában járva, ma sokan nem is tudják, hogy az alapokat ki és kik teremtették meg. Kik viszik tovább nap nap után harcostársként az öt éve félbehagyott munkát. Ma ennek a megemlékezési, tiszteletadási kötelezettségnek teszünk eleget mindnyájan…”

Brenzovics László, Ukrajna Legfelső Tanácsának képviselője, a KMKSZ elnöke elismerte: „Soós Kálmán szobrának avatása egy érdekes esemény. Nem vagyunk ehhez szokva. A mi nemzedékünk – amely az ő nemzedéke is – a Szovjetunióban nőtt fel, annak egy konszolidáltabb időszakában, és látta annak a rendszernek a széthullását. Sok mindent újra kellett tanulni, sok mindent alakítottunk ki mi magunk. A viszonyulásunk a szobrokhoz is hasonló, mint amilyet belénk neveltek, hisz a korábban általunk látott szobrok nem is szobrok, hanem egyfajta, a hatalom által elhelyezett bálványok voltak. Kommunista hősöket ábrázoltak, és nem olyan embereket, akit ismertünk, akik közösségünk érdekeit szolgálták. Ez az első olyan szobor, amely nemzedékünk egyik tagját ábrázolja, egy olyan embert, aki rövid élete során mindig a közösséget szolgálta, s mindent megtett annak érdekében, hogy az itt élő embereknek sorsát javítsa, előremozdítsa.” Brenzovics László Soós Kálmánról elmondta: „Olyan ember volt, aki igen jelentős karizmával rendelkezett. Aki tudott beszélni a szalókai egyszerű emberekkel, államelnökökkel, miniszterekkel, és mindenkinek az elismerését ki tudta vívni. Szerette volna látni azt, hogy hogyan tudnak majd érvényesülni. Ez neki nem adatott meg. Amikor Kálmán eltávozott az élők sorából, akkor bennem és Bacskai Józsefben merült fel az a gondolat, hogy egy szoborral kellene emléket állítani neki… Köszönöm Győrfi Lajos szobrászművésznek, Magyarország egyik legkiválóbb szobrászának, hogy ezt a munkát elvégezte. Ez a szobor itt a főiskola aulájában fog állni, hogy emlékeztessen bennünket egy kiváló emberre. Emlékeztessen, hogy mi mindent köszönhetünk neki, és példát adjon...”

Sík Sándor Ember című versét Mónus Szabina, a Rákóczi-főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetének II. évfolyamos, óvodapedagógia szakos hallgatója szavalta.

Bocskor Andrea, az Európai Parlament képviselője, Soós Kálmán egykori tanítványa és munkatársa személyes emlékeit idézve elmondta: sokan neki, előadásainak, meggyőző történészi látásmódjának köszönhetően döntöttek úgy, hogy történelemkutatók lesznek, és feltárják vidékünk történetét. Megalapította a Limes Kutatóműhelyt, fontos iránymutatást adva tanítványainak.

Tóth István, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának osztályvezetője méltató beszédében ugyancsak felidézte a Soós Kálmánhoz fűződő személyes emlékeit, elmondta: „Rövid élete miatt sajnálatosan torzóban maradt életműve tanítványaiban folytatódik tovább meg a Soós Kálmán-ösztöndíjban, amelyet a Főiskola vezetői hoztak létre nagyon bölcsen. Azért, hogy egy példaértékű élet ne vesszen el, s hogy az utánuk következő nemzedékeknek az egyetemes és nemzeti értékeinkhez legyen időtálló igazodási pontjuk.”

A magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola által állíttatott mellszobrot Bacskai József és Brenzovics László leplezte le.

A szobor alkotója, Győrfi Lajos szobrászművész a szobor kapcsán elmondta, hogy a legnehezebb mindig kortársról portrészobrot készíteni. Ő Soós Kálmánt, az embert kívánta megragadni, hisz emberi nagysága ellenére mindenki az emberre, a barátra emlékezik vele kapcsolatban. Elmondta: „A portrészobrászat lényege nem az, hogy egy fotóhoz hasonlítson a portré, hanem a lényét fogja meg az egész embernek. Próbáltam én is erre törekedni.” Elmondta továbbá, hogy eredetileg a főiskola épületén kívül akarták felállítani a szobrot, de végül az aulában történő felállítás mellett döntöttek, ami méltóbb környezet. Varga Imre karcagi bronzöntő öntötte ki a szobrot, amelynek andezit talapzatára az egykori rektor saját kezű aláírása került. Egy másik, kisebb kőre felírták Soós Kálmán nevét, hogy akik később kerülnek be a főiskolára, azok is tudják, hogy ki volt ő.

A történelmi egyházak képviseletében a szobrot megáldotta Molnár János, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye Bereg-Ugocsai Esperesi Kerületének esperese, beregszászi plébános, Taracközi Ferenc beregszászi református lelkész, valamint az egykori rektor tanítványaként Marosi István görögkatolikus parochus.

Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola rektora meghatott hangon mondta: „Soós Kálmán számunkra a megtartó példa.” Egyetemi diáktársai között a valódi diákot jelentette, aki mindenkinél többet volt a könyvtárban. Példa a pedagógusok között, hisz a középiskolában többen is azért választották a történészi pályát, mert ő volt a történelemtanáruk. Példa a kutatók előtt, hisz a kutatás, annak tisztasága számára egyfajta szentség volt. A kis darab „zsíroskenyérért” soha nem adta fel elveit. Tiszaágtelek, Tiszaásvány, Eszeny vagy Gut is neki köszönhetően kapta vissza történelmi nevét. Példa ő minden kárpátaljai család számára is, aki édesanyja meghurcolásának történetét is történészi alapossággal tárta fel, hogy megvédje. Aki ragaszkodott saját családjához és falujához is, még ideiglenesen sem költözött Ungvárra vagy Beregszászba szolgálati lakásba, albérletbe, mondván: őt a Jóisten szalókainak teremtette, akkor neki ott van helye, feladata, kötelezettsége. Ő volt az az ember, akit a helybeliek, környékbeliek, járásbeliek mind elismertek és tiszteltek – zárta emlékezését a rektor asszony.

Végül az emlékezők elhelyezték a megemlékezés virágait és koszorúit dr. Soós Kálmán szobra előtt.

A szoboravatás állófogadással ért véget, ahol Csatáry György történész, tanszékvezető főiskolai tanár mondott pohárköszöntőt.

A szoboravató ünnepséget megelőzően a főiskola Apáczai Csere János Könyvtárának olvasótermében mutatták be Csatáry György Tisza-szabályozás trianoni határkörnyezetben című könyvét, melyet a szerző Soós Kálmán emlékének ajánlott, aki a nagydoktori disszertációját ebből a témából akarta megírni, de munkája váratlan halála miatt torzóban maradt.

Csatári Györgynek, a Rákóczi-főiskola Történelem és Társadalomtudományi Tanszéke vezetőjének könyve levéltári kiadvány, amelynek első része a Bereg Megyei Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat iratanyagának a jegyzéke, tartalmaz továbbá 25, kutatók számára fontos, jellemző dokumentumot, amely a Tisza szabályozásáról szól a trianoni határok okozta változások idején.

A könyvbemutatót moderátorként dr. Szamborovszkyné Nagy Ibolya vezette, a kiadványt szakmai szemmel értékelte Kujbusné dr. Mecsei Éva, a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárának igazgatója, valamit dr. Izsák Tibor főiskolai tanár, aki geográfusként kutatta a Tisza-szabályozást.

A könyvbemutatón jelen volt számos kolléga, diák és érdeklődő mellett Bacskai József helyettes államtitkár, Tóth István osztályvezető, Buhajla József és Szalipszki Endre főkonzulok, Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke, Orosz Ildikó rektor, Bocskor Andrea EP-képviselő, Brenzovics László, valamint Soós Kálmán özvegye, Katalin, gyermekei, Emese és Szabolcs, rokonai, barátai, kutatótársai és tisztelői.

Badó Zsolt