Szent István öröksége

A magyarság és a magyar kereszténység szempontjából augusztus Szent István királyunk emlékünnepe kapcsán az államalapítás hónapja. Magyar népünk és Isten népe, vagyis az egyház között eredendő összefüggés tapasztalható. A klasszikusnak számító kijelentés szerint „a hazát a kard foglalta el, de a kereszt tartotta meg”.

Egyes népek szellemisége gyakran kötődik egy-egy személyhez. A magyarsággal kapcsolatban használják a Szent István országa, Szent István öröksége fogalmakat. Egy népről beszélünk, de egy személy szellemiségének az évszázadokon át tartó kisugárzására gondolunk.

Az egyház, melynek örökségét és tanítását Szent István királyunk is átvette, Isten által alapított közösség, azoknak az embereknek a közössége, akik közösen haladnak az Isten országa felé. Így tekinthetünk a nemzet fogalmára is. Azok tartoznak hozzá, akik közös gondolatok mentén haladnak, közös értékrendet képviselnek és egyazon szellemiséget táplálnak magukban éltetőként. Magyar népünk esetében ez a krisztusi gondolatvilág.

Tertulliánusz a Krisztus utáni 3. század elején, az egyházüldözések és a vértanúság korában írta, hogy „A keresztények vére mag”, mert belőlük új keresztények születnek.

A szenvedés mindig is jelen volt az egyház életében. S benne van azoknak a népeknek az életében is, akik Krisztus és a kereszténység szellemében élik napjaikat. Péter és Pál főapostolok élete is vértanúságba torkollott. A magyarság kezdeti évtizedeiben „megszülettek” az első vértanúk is (Szent Gellért). A vértanúság hozzátartozik az egyház életéhez. Az alapító, Krisztus is vértanú lett a kereszten. Az apostolok közül mindenki, kivéve Jánost. Az évszázadok folyamán többször is üldözték a keresztényeket és a kereszténységet. Napjainkban leginkább a Közel-Kelet az, ahol ezek a keresztényüldözések megtörténnek, és nagymértékű szellemi keresztényüldözés zajlik a civilizált világban is.

A vértanúság tanúságtételt jelent! Szent Pál megfogalmazásában: „kitartani a megismert igazság mellett”. Jézus tanúságtétele Jeruzsálemben egy nép, a zsidó nép előtti tanúságtétel volt. Péter és Pál apostolok Rómában lettek vértanúk, a civilizált világ akkori központjában. Az egyháznak és a kereszténységnek a mai világban a szeretet, a krisztusi életforma és az elkötelezett vallásos élet megélésére kell törekednie. Ez a mi mindennapi vértanúságunk, tanúságtételünk Krisztusról, amit örököltünk Szent Istvántól.

A mindennapok vértanúságának megéléséhez szolgáljon nekünk lelkesítésül az Ismerős arcok egyik dalának részlete:

„Nézem az idős bácsikat,

kik az életben láttak már mindent.

Vakuló szemükkel keresik,

de nem találják az Istent.

A nénik is inkább csak sírnak,

nincsen sem család, sem gyerek.

– Idegen országba mentek,

hogy jöttmentként élhessenek.

S bár ugyanaz ismétlődik

száz meg száz éve régen,

mi ébresztő kiáltás helyett

suttogunk csak a szélben.

Megmondom én, hogyan lehet,

hogy magyarként éljük a jövőt:

ameddig azok döntik,

mi ültetjük addig a fenyőt.”

Marosi István

nagybégányi görögkatolikus parochus