Márton Áronról emlékeztek meg a templombúcsún

Jó pásztora volt népének

Trianon kisebbségi sorba taszította az erdélyi magyarokat is. Ráadásul a II. világháború idején Dél-Er­dély magyarsága megismerte a szélsőjobboldali Antonescu-diktatúrát (az 1940-es 2. bécsi döntés Észak-Erdélyt és a Székelyföldet juttatta vissza – átmenetileg – Magyarországnak). A II. világháború után pedig, a kommunisták uralomra jutását követően, romániai nemzetrészünk a szélsőbaloldali parancsuralommal is megismerkedett. A nemzeti és társadalmi elnyomás legsötétebb éveiben azonban képes volt emberként helytállni az embertelenségben Gyulafehérvár püspöke, Márton Áron, akinek új szarkofágját szeptember 29-én leplezték le és áldották meg a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházban.

A totalitárius diktatúrák ellen fellépő, egyházát védő, illetve az erdélyi magyarság érdekei mellett kiálló néhai püspök boldoggá avatása még folyamatban van, ám már az idén, szeptember 1-jén áthelyezték hamvait a székesegyház hívek által nehezen megközelíthető altemplomából a katedrális déli mellékkápolnájában elhelyezett új szarkofágjába. Szeptember 29-én pedig, a székesegyház búcsúnapján megtartott szentmise keretében leleplezték és megáldották az új kőkoporsót. Az idén zajló Márton Áron-emlékév egyik központi rendezvényeként számon tartott eseményen Kárpátalja is népes küldöttséggel képviseltette magát. A magyar állam támogatásának köszönhetően a KMKSZ három autóbuszt tudott biztosítani az ungvári és munkácsi járási, a beregszászi járási, valamint az ugocsai és felső-Tisza-vidéki zarándokok számára, s a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye is egy autóbusznyi zarándokot juttatott el Gyulafehérvárra.

A Márton Áron halála 36. évfordulóján megtartott szentmisére Miguel Maury Buendería érsek, bukaresti apostoli nuncius főlecebrálásával került sor, míg a szentbeszédet Jakubinyi György Miklós gyulafehérvári érsek tartotta meg. Prédikációja kezdetén arra a kérdésre kereste a választ, mit üzen a ma emberének Szent Mihály főangyal, s rámutatott: azt, hogy Isten nélkül nem találhatjuk meg a boldogságot sem itt, a Földön, sem az örök boldogságot a Mennyben. Ezt követően az érsek bemutatta Márton Áron életét, szolgálatát. Mint kifejtette, püspöki jelmondát Tours-i Szent Mártontól kölcsönözte: „Non resuco laborem”, ami magyarul azt jelenti: „Nem vonakodom a munkától”. Ám a latin „labor” szó nemcsak munkát, hanem bajt, nyomorúságot, szenvedést is jelent, s Márton Áron – jelmondatához híven – vállalta nemcsak a munkát, hanem a szenvedést is.

1938-ban nevezték ki gyulafehérvári püspökké, s egyházi vezetőként újra és újra kiállt az üldözöttek védelmében. A náci előretörés, majd az Antonescu-diktatúra időszakában felemelte szavát az üldözött zsidóságért. Az 1947-es párizsi béketárgyalások idején síkraszállt az erdélyi magyarság önrendelkezési jogáért. A kommunista hatalomátvétel utáni egyházüldözések idején pedig fellépett a börtönbe vetett papok szabadon bocsátásáért. A kommunisták 1949-ben letartóztatták, majd 1951-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. S bár 1955-ben szabadon bocsátották, a következő évben szobafogságba került, nem hagyhatta el a püspöki palotát, annak kertjét és udvarát, valamint a székesegyházat, a korlátozó intézkedéseket pedig csak 12 esztendő múltán oldották fel. Márton Áron azonban sohasem tört meg, és 1980. szeptember 29-én bekövetkezett haláláig híven szolgálta egyházát és nemzetét.

Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár elmondta: ez a búcsú Kárpát-medencei zarándoklatnak is tekinthető, hiszen nemcsak Erdélyből, hanem Magyarországról, a Felvidékről, Kárpátaljáról, a Délvidékről és az Őrségből is érkeztek zarándokok. Márton Áronról megemlékezve, kifejtette: a Rekordok könyvébe illik, hogy a néhai püspökről 75 ezer oldalnyi feljegyzést készített az egykori román kommunista politikai rendőrség, a Securitate. „Bűne” az volt, hogy rámutatott nemcsak a fasizmus, hanem a bolsevizmus brutalitására is, a két ideológia hasonlóságára, melyek egyaránt tagadták Istent, s azt, hogy az ember test és lélek. Emellett kiállt a kommunisták által – hitük miatt – száz- és százezerszámra üldözött keresztények mellett, de az álliberalizmust is elítélte, mely miatt családok esnek szét, és milliószámra pusztulnak el védtelen magzatok.

Dr. Marton József nagyprépost, pápai prelátus, egyháztörténész is méltatta Márton Áront, aki Jézus igazi követője volt, Jézusé, akitől megtanulhatjuk, mit jelent embernek lenni, Krisztus emberszeretetétől áthatva szerette embertársait, s a legsötétebb időkben üldözöttként is kiállt az üldözöttekért. A román nyelű görögkatolikus egyház felszámolása után a görögkatolikusok előtt is kitárta a római katolikus templomok kapuit. És nagyon szerette nemzetét. A szülőföldön való megmaradásra, helytállásra is biztatta híveit. Ez a szülőföldünk, mi itt nem vagyunk idegenek – hirdette. Szenvedő népe érdekében harcolt az igazságért, s jó pásztorként sohasem utasította vissza a nyáj őrzését – zárta szavait.

Ezt követően Miguel Maury Buendía érsek, apostoli nuncius és Jakubinyi György Miklós érsek leleplezték, a nuncius pedig megáldotta Márton Áron új kőkoporsóját, Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész alkotását. Az ünnepség a szarkofág megkoszorúzásával, valamint a Himnusz és a Székely himnusz eléneklésével zárult.

Lajos Mihály