Vasárnapi üzenet: 2016.11.20.

„Az atyák szívét a gyer­me­kek­hez té­rí­ti, a gyer­mekek szívét az atyák­hoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.” (Malakiás 3, 24)

Saját életünkből tudhatjuk: akármennyire szeret a szülő, a gyereknek mindig több kell az idejéből, energiájából, jelenlétéből. Szeretjük a gyerekünket, érte dolgozunk, neki építünk, de ez nem elég. Nem elég az a szeretet, amivel szeretem őt, mert isteni beavatkozás nélkül nem tudunk úgy szeretni, ahogy kellene. Nem tudunk úgy a gyerekünk felé fordulni. Az Istennel való találkozáskor megtapasztaljuk, hogy van valaki, aki végre úgy szeret, ahogy kell. Hogy azt kapom tőle, amire szükségem van, nem azt, amit igénylek, vagy amiről mások azt gondolják, hogy kell. Isten azonban azt hozza, ami valóban kell, mert szeret, mert tudja, mire van szükségem. E nélkül a tapasztalat nélkül nem tudjuk, mire van szüksége gyermekünknek valójában, csak azt nyújtjuk, amiről azt gondoljuk, hogy jó, amit esetleg mi is kaptunk a szüleinktől, vagy amit esetleg a társadalom elvár tőlünk. De elsősorban úgy kéne szeretni őt, ahogy szüksége van rá. Ehhez kell az Úristen. Minden konfliktusnál, gyermeki lázadásnál, mindig, amikor arról beszélünk, miért mondja mindig a gyerek, hogy nem, ott a kérdés: oda van fordulva a szívem felé? Isten nélkül gyermeket nevelni, kapcsolatot építeni csak rosszul tud az ember. Mert akkor arra van beállítódva, hogy „én kapjak”. Hány szülő használja a gyerekét arra, hogy szeretetet merítsen belőle, holott adnia kéne? Ezért szükségünk van a jó Istenre, hogy odafordíthassa a szívünket gyermekeink felé. Nézzük a tékozló fiú történetét. Mennyire nyitott az atya! Nem fordul el a fiától, aki toprongyosan, lesoványodva megy haza, hanem elé fut. Úgy szereti, ahogy abban a pillanatban azt a gyereket szeretni kellett. Ha kellett, kockáztatott, ha kellett, a mocsokból emelte ki. Mi nyitottak vagyunk a gyermekünk szükségletére? Isten mutatja, hogy egyetlen módon lehet igazán szeretni gyermekünket: feltétel nélkül, ahogy az Atya szeret minket.

Szanyi György
borzsovai református lelkipásztor