Ismerkedjünk meg a metélőhagymával!

2016. december 21., 09:42 , 832. szám

A metélőhagyma a fűszerkert egyik alappillére, akárcsak a petrezselyemzöld és a kapor. Pionírnövénynek is nevezhetnénk, mert aki kertészkedni kezd, először metélőhagymát szokott vetni vagy ültetni.

Nevezik pázsithagymának is, de a legtöbben a német eredetű nevén, snidlingként ismerik. Egyike a legegyszerűbben, problémamentesen termeszthető, bár korántsem olyan nagyon igénytelen fűszernövényeknek, mely nyersen levesek, pörköltök, sült és hideg húsok, vajas és zsíros kenyér, szendvics ízesítésére, díszítésére alkalmas. Tojásrántottát, sült májat, tokányos húsokat is ízesíthetünk vele. A metélőhagymát nyersen, apróra összevágva szórjuk a kész ételre. Így értékes biológiai anyagai (vitamin, szerves sav, íz, aroma stb.) megmaradnak.

A metélőhagyma (Allium schoenoprasum) a liliomfélék családjába tartozó növény, amelynek a föld felszíne alatt számos apró hagymája van. Föld fölötti részén a hengeres hagymalevelek sűrűn, egymás mellett állva törnek elő a földből.

Két típusa van. Az egyik erőteljes növekedésű (Allium schoenoprasum f. sibiricum), és 60-70 cm magas levélzetet fejleszt, ez inkább dísznövényként alkalmazható. A másik finomabb levelű típus (Allium schoenoprasum f. riparium) a gyakoribb, amelynek vékony levelei csupán 20-30 cm magasságúak; sűrű állományban szinte egybefüggő gyepet képeznek.

A metélőhagyma igen kevés helyet vesz igénybe. Nemcsak a veteményeskertben termelhetjük, hanem a kertnek jobban szem előtt levő helyein is. Így felhasználhatjuk például az egynyári virágágyak szegélyezésére, de beültethetjük az évelőágyakba is, hiszen tavasztól őszig szép, üde zöld, és június elején csinos gömbvirágzatot is fejleszt, amelyben hosszan nyíló kékeslila virágok ülnek. Ezeket a méhek is szívesen felkeresik. A magok június végére érnek be annyira, hogy össze lehessen gyűjteni őket a következő évi vetés céljára. A magok 3-4°C-on csírázásnak indulnak, később 15-20°C-on is gyorsan fejlődik a növény.

A metélőhagyma keskeny levelei sokféle vitamint és az emberi szervezet számára értékes ásványi anyagot, továbbá illat- és zamatanyagokat tartalmaznak.

Termesztése

A metélőhagyma hidegtűrő növény, amely még a kemény teleken sem károsodik számottevően. Tavasztól őszig a kisebb árnyékot is elviseli, ezért nyugodtan ültethetjük a fiatal gyümölcsfák közé is. A tápanyagokkal jól ellátott talajokban fejlődnek a levelei gazdagon, és különösen a gyorsan felvehető nitrogénműtrágyát hálálja meg bőséges levélhozamával. A fejlődés kezdeti szakaszán – a magvetés, illetve az ültetés után – bőséges vizet igényel, de később már elviseli az időleges szárazságot, ezért többnyire öntözés nélkül termesztik.

Magvetésére már március végén, április elején kell gondolni. Gondozott, mélyen felásott talajba vessük, mert gyökerei mélyen helyezkednek el. Az apró, fekete magjából 2-3 grammra van szükség egy m² elvetéséhez, de lehet valamelyik veteményes ágyás szélére vetni is, ahol külön helyet nem foglal.

Mint a többi hagymaféle, a metélőhagyma is viszonylag lassan kel ki, a vetés után csak 3-4 hét múlva látjuk az első, vékony szikleveleket. A csírázás és a kelés idején bőséges vízellátást és sok tápanyagot igényel. Ezeknek a hiányában rosszul, hiányosan kel. Az ilyen állomány később is kevés levelet fejleszt, és a levélcsúcs gyakran megbarnul, elszárad.

A magvetéstől számított 8-10. héten a növényeket átpalántázhatjuk frissen felásott, lehetőleg laza szerkezetű talajba, egymástól 20-25 cm távolságra. A kis, gyámoltalan növénykéket nem egyesével, hanem kisebb csomókban emeljük ki a földből – lehetőleg teljes gyökérzettel, sőt a gyökérzetet körülvevő földdel együtt, mert így a legkevésbé sínyli meg a helyváltoztatást.

Az első évben a zöld „gyep” megerősödését kell célul kitűzni, ezért ebben az évben a lombját még nem nyírjuk. A második évtől kezdve azonban egy idényben kétszer-háromszor is levághatjuk a zöld leveleket. Minél mélyebben vágjuk őket, annál erőteljesebben sarjadnak az újak!

A metélőhagyma évelő növény ugyan, de nem szeret sok évig egy helyen élni, ezért ajánlatos három-négy évenként más helyet keresni számára a kertben.

A magvetésen kívül tőosztással is szaporíthatjuk, ha már vannak erőteljes töveink. A tövek rendszerint a második évben érnek el olyan fejlettséget, hogy szét lehet őket két-három részre ültetni. Ezt akár ősszel, akár tavasszal megtehetjük, de biztonságosabb az őszi tőosztás, feltéve, hogy a fagyokig az átültetett növények még gyökeret ereszthetnek az új helyükön.

A veteményeskertben vagy a kert más helyén ültetett metélőhagymával nem sok dolgunk van, legfeljebb a gyomnövényektől kell védeni, és időnként meg kell kapálni, hogy a sokkal életrevalóbb gyomok el ne nyomják őket.

Kártevő és betegség nem szokta a metélőhagymát megtámadni.

Egy fontos felhasználási módja ennek a kedves növénynek a téli hajtatása. Ez már nyáron kezdődik, mert azokról a tövekről, amelyeket hajtatni kívánunk, nem vágjuk le nyáron a leveleket, hogy a hagymáikban minél több tápanyagot raktározhassanak el. A kiszemelt, erős, dús lombú töveket szeptemberben kiássuk a földből, és a hagymák közül kiszedjük az esetleges gyomnövényeket, füveket. A lombjukat rövidre vágjuk, és cserépbe vagy műanyag pohárba, jó kerti földbe ültetjük őket. Október végéig tartsuk az edényt hűvös, árnyékos helyen, és csak nagyon mérsékelten öntözzük, mert különben a levelek gyorsan felnyurgulnak, és a hagymák esetleg elrothadnak. Az edénybe ültetett egészséges növények ilyen körülmények között – egyelőre még a szabadban – három hét alatt új, sötétzöld leveleket fejlesztenek.

Amikor az idő téliesre fordul, akkor a metélőhagyma legjobb helye a napos ablak két szárnya között van. Ha nagyon meleg szobában vagy konyhában tartjuk, akkor a levelek elvékonyodnak, és olykor a levéltetvek is megtelepszenek rajtuk, ami ellen nincs védekezés.

A friss zöldet ollóval és minél mélyebben vágjuk le. Ezután a tövek ismét új lombot fejlesztenek úgy, hogy egy télen háromszor-négyszer „arathatunk”.

A letermett tövek továbbnevelésével nem érdemes fáradozni, mert a téli hajtatás következtében a hagymácskák annyira kimerülnek, hogy azok regenerálódására vajmi csekély a remény. A következő télre neveljünk elő – tavaszi magvetéssel új és erős töveket!

Balog Nóra, a „Pro agricultura Carpathica”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa