Ukrajna – 2016-ban

Kormányválság, offshore-botrány, gázáremelés, e-deklaráció, ATO és vízummentesség – így foglalhatnánk össze néhány szóban az elmúlt esztendő történéseit. Aligha nevezhető különösebben jó évnek 2016 Ukrajna számára, annyi azonban bizonyos, hogy nem unatkozhattunk.

A 2015-ből átnyúló kormányválsággal indult a 2016-os év: Arszenyij Jacenyuk miniszterelnök elvesztette mind a parlamenti többség, mind a választók bizalmát. Először februárban szavazott a kijevi törvényhozás a miniszterelnök és kormánya elleni bizalmatlansági indítványról, amely azonban nem kapta meg a szavazatok többségét, jóllehet „hivatalosan” a legnagyobb frakció, a Petro Porosenko elnök mögött álló tömörülés, a BPP is a politikus távozását akarta. A sikertelen és sok szempontból furcsa szavazás elleni tiltakozásul kilépett az addig több mint kétharmados parlamenti többséggel rendelkező, Ukrajna európai integrációját támogató ötpárti kormánykoalícióból három párt: a Julija Timosenko volt kormányfő vezette Batykivscsina (Haza), a Szamopomics (Önsegítés) és a populista Oleh Ljasko irányította Radikális Párt. Ily módon csak két párt maradt a koalícióban, a BPP és a miniszterelnök Narodnij Front (Népi Front) nevű pártja. A helyzet azzal fenyegetett, hogy a kormány kisebbségbe kerül a 450 fős parlamentben.

Amikor már úgy tűnt, hogy a belpolitikai krízis a pénzügyi-gazdasági válság elmélyüléséhez, a reformok megtorpanásához és az ország nemzetközi hitelének végérvényes elvesztéséhez vezet, Jacenyuk meghátrált, áprilisban bejelentette lemondását. Utóda az államfőhöz közel álló addigi házelnök, Volodimir Hrojszman lett. Utóbbi kinevezésével együtt Porosenko blokkja és a Narodnij Front alkotta kétpárti koalíció újraosztotta egymás között a pozíciókat a kormányban és a törvényhozásban, és újabb honatyák „átcsábításával” kialakult egy sovány, ám egyelőre stabilnak és működőképesnek tűnő kormánypárti többség a kijevi parlamentben.

Hrojszman kezére játszott, hogy akkor vette át a kormányzást, amikor az ország láthatóan elérte a gazdasági válság mélypontját, s a remények szerint megkezdte a kilábalást a krízisből: 2016-ban sok év után először mértek gazdasági növekedést Ukrajnában. Ugyanakkor a belpolitikai csatározások és az alig csituló kelet-ukrajnai harcok közepette gyakorlatilag leálltak a reformok az országban, s holtpontra jutottak a tárgyalások a külföldi hitelezőkkel, mindenekelőtt a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), amely Ukrajna finanszírozását a 2015-ben kötött hosszú távú hitelmegállapodás alapján a reformok folytatásához kötötte.

A miniszterelnök egy rendkívül népszerűtlen intézkedéssel kezdte munkáját, amelyet elődje a politikai élet-halál harc közepette nem mert meglépni: minden fogyasztó számára egységes, az addiginál lényegesen magasabb piaci gázárat vezetett be. Ezzel a lépéssel egyszerre vonta magára a populista politikusok és a csillagászati közüzemi számlákkal szembesülő lakosság dühét. Másfelől számos további intézkedés mellett ennek a megszorításnak tudható be, hogy az IMF majd egy évi szünet után ősszel folytatta az ország hitelezését.

Tavasszal újabb botrány borzolta fel a kedélyeket az országban. Kiderült, hogy Porosenko elnök neve is szerepel az offshore cégekről és tulajdonosaikról a Mossack Fonseca panamai ügyvédi irodából kiszivárgott listán. Az ukrán elnöknek a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett vállalata – Porosenko magyarázata szerint – csakis a Roshen édesipari konszern értékesítésére jött létre. Porosenko több mint két éve történt államfővé választásakor ígéretet tett arra, hogy eladja a Roshent, ezt azonban azóta sem tette meg. Ezt azzal indokolta, hogy még nem találtak rá vevőt. Az államfő ugyanakkor azzal, hogy „kiszállt” vállalata irányításából, teljesítette a rá háruló jogi kötelességeket. Az ukrán jogszabályok alapján ugyanis az elnök tulajdonnal rendelkezhet, de nem folytathat üzleti tevékenységet hivatali ideje alatt. Mindezek ellenére a botrány komoly presztízsvesztést okozott Porosenkónak.

Az év folyamán számos korrupcióellenes intézkedést hozott a kijevi vezetés, amelyek közül kiemelkedő az úgynevezett e-deklarációk bevezetése. Ez az egyik fő követelménye volt az IMF-nek a hitelprogram folytatásához, valamint az Európai Unió (EU) által az ukrán állampolgároknak nyújtandó vízummentességhez. A lényege, hogy idén az állami vezetőkön és parlamenti képviselőkön kívül, állami, kormányzati, helyhatósági tisztségviselők, bírák, ügyészek és egyéb hivatalnokok kiterjedt körét kötelezték vagyonnyilatkozat benyújtására elektronikus formában, továbbá ezúttal nemcsak éves bevételüket, ingatlanjaikat és autóikat kellett deklarálniuk, hanem mindenféle értéktárgyaikat, bankbetétjeiket és készpénzüket is. Az e-deklarációkat az interneten nyilvánossá tették. Néhány politikus és tisztségviselő felhalmozott vagyonának nagysága komoly felháborodást keltett az ukrán társadalomban.

Az e-deklarációk bevezetésével Kijev teljesített minden feltételt ahhoz, hogy az ukrán állampolgárok számára az EU biztosítsa a vízummentes beutazást, ami a 2013 végén kezdődött, integrációpárti Majdan-tüntetések egyik legfőbb célja volt. Brüsszelben ugyanakkor a migrációs válság hatására (is) az ukrán vízummentességet annak a mechanizmusnak az elfogadásához kötötték, amely lehetővé tenné szükség esetén a vízummentesség gyors felfüggesztését a nem uniós államok esetében, amennyiben azok nem tesznek eleget az Uniós követelményeknek. A mechanizmus végérvényes jóváhagyását ez év elejére jósolják, ezután – egyes hírek szerint áprilisban – kerülhet csak sor a döntéshozatalra az ukrán vízummentességről.

Nem történt áttörés az Európai Unió és Ukrajna közötti társulási megállapodás ratifikálása terén sem. Hollandiában, ahol a lakosság tavasszal népszavazáson utasította el a ratifikációt, a kormány az EU tagállamainak vezetői által decemberben megadott garanciák hatására már késznek mutatkozik parlamenti szavazásra bocsátani a kérdést, ám nem bizonyos, hogy a hágai törvényhozás mindkét háza rábólint majd az ukrán társult tagságra. A szavazásra e tárgyban várhatóan ez év tavaszán kerülhet sor.

Az év második felében jelentősen felélénkültek a magyar–ukrán kétoldalú kapcsolatok. Szeptember végén Áder János köztársasági elnök részt vett az ukrán fővárosban a második világháború egyik legnagyobb tömegmészárlásának 75-ik évfordulóján a kijevi Babij Jar emlékparkban megrendezett megemlékezésen. Két év után október végén újabb hivatalos látogatást tett Kijevben Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, aki sajtótájékoztatóján elfogadhatatlannak nevezte a vízummentesség Ukrajna számára történő megadásának késleltetését Brüsszel részéről.

November elején Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter folytatott megbeszéléseket Ukrajnában, majd ugyanazon hónap végén Volodimir Hroszjman ukrán miniszterelnök tett hivatalos látogatást Magyarországon.

Július végén történt egy súlyos, nemzetközi visszhangot is kiváltó merénylet az ukrán fővárosban: autójába rejtett robbanószerkezettel gyilkoltak meg fényes nappal Kijev belvárosában egy ismert, évek óta az ukrán fővárosban élő, az orosz és a fehérorosz elnökök antidemokratikus politikájával korábban szembeszegülő, orosz állampolgárságú újságírót, Pavel Seremetet, az Ukrajinszka Pravda hírportál munkatársát. A bűnügy felderítésében máig semmilyen eredményt nem értek el az ukrán hatóságok.

Részben az emiatti bírálatok is hozzájárultak ahhoz, hogy novemberben távozott posztjáról Hatija Dekanoidze országos rendőrfőkapitány. Másrészt a grúz származású rendőrségi vezető tagja Miheil Szaakasvili volt grúz államfő Ukrajnába „átemigrált csapatának”, azaz követte őt lemondásával. Szaakasvilinek megromlott a viszonya Porosenko elnökkel és környezetével, emiatt lemondott a dél-ukrajnai Odessza megyei kormányzói tisztéről, bejelentve, hogy új – ellenzéki – politikai erőt hoz létre Ukrajnában.

A Donyec-medencében néhány rövid tűzszünettől eltekintve tovább folytatódtak a harcok az Ukrán Fegyveres Erők és a Moszkva által támogatott szakadárok között. A fegyveres konfliktus befagyott, Porosenko adatai szerint a több mint két és fél éve tartó fegyveres konfliktus halálos áldozatainak száma már elérte a tízezret.

A konfliktus rendezését célzó nemzetközi tárgyalások is megtorpanni látszottak, mígnem a Németország, Franciaország, Ukrajna és Oroszország alkotta normandiai négyek országcsoport októberi csúcstalálkozóján megállapodtak, hogy „útitervet” dolgoznak ki az ukrán válság politikai rendezését szolgáló minszki megállapodások végrehajtásának előmozdítására. Az útitervet a négy ország külügyminiszterének eredetileg november végére kellett volna kidolgoznia, ám legutóbbi, december 29-i találkozójukon sem született meg a várva várt dokumentum, habár ukrán részről haladásról számoltak be a tárgyalások után.

(MTI/pravda.com.ua/unian.ua/szcs)