Vasárnapi üzenet: 2017. január 8.

„Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna.” (Lk 2, 21)

Szent Pál a ko­losszeiek­hez írt levelében arra figyelmeztet: vigyázzunk, hogy semmi meg ne csaljon bennünket, ami nem Krisztus tanításán alapszik, hanem a világ hagyományain. A kísértés ma is ugyanaz. Ki sem kell mozdulnunk otthonról, hogy találkozzunk vele, elég, ha bekapcsoljuk a televíziót, rádiót, fellapozunk egy újságot. Kétféle ünneplést is látunk magunk előtt párhuzamosan, amik teljesen különböznek egymástól. Az egyik csak az emberről szól: ami nekem kényelmes, hasznos. Köszöntjük egymást karácsony, újév alkalmából, de ebben nincs benne a Jóisten. A másik fajta ünnepléssel akkor találkozunk, amikor belépünk a templomba. Ott minden a Jóistenről szól, nem rólunk. Január elseje, a polgári év első napja Krisztus körülmetélése, névadása és Nagy Szent Bazil ünnepe volt a görögkatolikus egyházban. A hangsúly az Istenen és Jézus Krisztuson van. A gondviselő Istenen, aki a világot teremtette, irányítja. A keresztény embernek tudnia kell, hogy a boldog új világ, új év, amire vágyakozunk, amiért sok mindent megteszünk, csak akkor jön el, ha a karácsonykor megszületett Jézus folytatja benne az ő művét az új esztendőben is, ahogy tette azt akkor is, amikor körülmetélték, s amikor 12 éves korában bemutatták a templomban. Krisztus nem áll meg: ma is üdvözíteni akar minket, nagykorúvá válni életünkben. El akar vezetni az üdvösséghez! A boldog új esztendő akkor jön el, ha Krisztus növekedni tud bennem. Ezt kell megértenie a mai keresztény embernek. Nem párhuzamos világban élünk, Krisztus nélkül, hanem Krisztussal együtt kell folytatni az új esztendőt. Gondoljuk végig, miért is kell hálásnak lennünk. A hálaadás azért is fontos, mert ha őszintén teszi azt a keresztény ember, akkor Istenhez kapcsolja a saját életét. Mikor kimondom a hálaadó szavakat, tudomásul veszem, mi mindent köszönhetek a Jóistennek. S akkor döbbenek rá, mennyire összefonódik életem Isten tervével, gondoskodásával. Az ő gondoskodása nem szűnik meg akkor sem, amikor Krisztust keresztre feszítik mindannyiunk bűneiért, hanem ma is folytatódik; hétköznapi életemben is jelen van Isten terve, irgalma, szeretete, ami ma is megtart engem.

Lődár Jenő
batári görögkatolikus áldozópap