Létezik-e még a parlamenti többség?

2017. február 15., 11:53 , 840. szám

Február 7-én ismét összeült a Legfelső Tanács, kezdetét vette a hatodik ülés­szak. A politikai erőviszonyokról és a törvényalkotási kilátásokról sok mindent elárul, hogy a képviselőknek már a napirend elfogadása is gondot okozott.

Az első plenáris munkahét legfontosabb kérdése némileg váratlanul az lett, létezik-e még egyáltalán a parlamenti koalíció. Köztudott, hogy a parlamenti többség gerincét tavaly tavasz óta a Petro Porosenko Blokkja (BPP) és a Narodnij Front (Népi Front) pártok szövetsége képezi. Azonban a két párt frakcióinak létszáma csak úgy kúszott valamivel a parlamenti többséghez minimálisan szükséges 226 fő fölé 2016 áprilisában, hogy számos független képviselőt és az ellenzéki pártokból átálló honatyát csábítottak soraikba. Utóbb kiderült, hogy néhány frakció és képviselői csoport a koalíción kívülről támogatta a Petro Porosenko körül csoportosuló erőket. Így a vártnál határozottabban sikerült lezárni a 2015-ből áthúzódó kormányválságot, azaz meneszteni Arszenyij Jacenyuk korábbi miniszterelnököt, s kinevezni a jelentősen átalakított kormány élére Volodimir Hrojszmant.

Akkor úgy tűnt, hogy egy működőképes többség jött létre, amely biztosítani tudja a kormányzatnak a parlamenti támogatást – még úgy is, hogy a nyári időközi választások során a BPP elveszített néhány választókörzetet. A koalíción kívüli támogatókkal megerősített törvényhozási modell első komoly vizsgája a 2017. évi költségvetés elfogadása volt az elmúlt esztendő végén. Emlékezhetünk rá: ha nem is minden probléma nélkül, ha nem is túl elegánsan, de a koalíció vette az akadályt, megszületett a büdzsé, méghozzá olyan tartalommal, amire az ország fő hitelezője, az IMF is rábólintott.

Azóta viszont a kezdetben különféle ígéretekkel, később a költségvetés alakításának lehetőségével egyben tartott képviselői „nyáj” szétszéledni látszik. Szerhij Miscsenko képviselő még december 23-án elhagyta a nagyobbik kormánypárt, a BPP frakcióját, januárban pedig Jurij Bublik is bejelentette távozását. Bublik elmondása szerint akár egy tucatnyian is lehetnek, akik hozzá hasonlóan rövidesen elhagyják az elnök pártjának frakcióját, ami a koalíció végét fogja jelenteni.

Annak, hogy a BPP-n belül problémák vannak, egyéb jeleit is láthattuk, múlt csütörtökön például összeverekedett a Legfelső Tanács üléstermében a párt két képviselője, Ivan Melnicsuk és Szerhij Lescsenko. Állítólag Lescsenko egyik Facebook-bejegyzésén különbözött össze a két politikus. Lescsenko azt állította, hogy a BPP képviselői az elnöki adminisztráció utasítására nem látogatják a korrupcióellenes küzdelemmel foglalkozó parlamenti bizottság üléseit. Ezt Melnicsuk cinikus hazugságnak minősítette, és szemére vetette a tavaly alakult új koalíció felduzzasztása során BPP-ssé lett Lescsenkónak, hogy hátba támadja az őt befogadó pártot. Felháborodásának egy zakóujj leszakításával adott nyomatékot.

A fentiek ismeretében nem csoda, hogy Vagyim Rabinovics képviselő már a legelső ülésnapon kétségének adott hangot azt illetően, létezik-e még egyáltalán a parlamenti többség. Andrij Parubij házelnök a maga sajátos stílusában azzal hárította el a koalíció tagjainak számára vonatozó újságírói kérdést, hogy közölte, nem tartozik a hatáskörébe megszámolni sem a parlamenti ellenzék, sem a koalíció tagjait. Emlékeztetett, hogy a koalíciónak a két frakción kívül számos független képviselő is a tagja, s neki „nincs elegendő adata” ahhoz, hogy megnevezze ezeknek a képviselőknek a számát.

Aztán a hasonló esetekben Ukrajnában megszokott módon támadásba ment át kijelentve, a koalícióhoz tartozó képviselők létszámának firtatását olyan kérdésnek tekinti, amely a Legfelső Tanács destabilizálására és az előrehozott választások megtartására irányul, ami véleménye szerint jelenleg „nem ukrán forgatókönyv”, célja megingatni Ukrajna hatalmi szerveit.

De akkor mégis kinek a feladata számon tartani a koalíció tagjait? – érdeklődtek az ellenzéki képviselők és a sajtó. Erre a koalíció részéről közölték, hogy senkinek, sőt koalíciónak valójában nem is kötelező lennie. És valóban, az Alkotmány mindössze annyit ír a koalícióról, hogy létre kell hozni azt, s feladata javaslatot tenni a miniszterelnök személyére vonatkozóan. A koalíció működését a parlament ügyrendi szabályzatának kellene leírnia, ám abban jelenleg nem is szerepel a „koalíció” kifejezés.

Az Ukrajinszka Pravda szerint Szerhij Berezenko, a BPP egyik meghatározó politikusa újságíróknak nyilatkozva így érvelt: „Ha a költségvetésre 270 képviselő szavaz, az azt jelenti, hogy legalább 270 ember vallja a koalíció által támogatott eszméket. Az ellenzék klasszikus esetben nem szavaz a költségvetésre. Következésképpen, azok a képviselők alkotják az ellenzéket, akik nem tartoznak ama 270 szavazó közé.”

Míg az újságírók azt fontolgatták, nem tréfál-e, a honatya folytatta: „A követelmény, hogy a két frakcióban (a koalícióban – a szerk.) 226 szavazatnak kell lennie, csak arra érvényes, hogy elő lehessen terjeszteni a miniszterelnök-jelöltet. Hrojszman jelölése pillanatában a két frakciónak 227 szavazata volt.”

Bár az Alkotmányból kiolvasható, hogy 30 nappal a koalíció felbomlását követően feloszlatható a parlament, a fentiekből is kitűnik, hogy a kérdés szabályozatlansága tág teret enged a kormányt támogató pártoknak a lavírozásra.

Rövid távon ugyanakkor komolyabb problémát jelenthet, vajon megőrzi-e működőképességét a parlament, azaz megszülethetnek-e az ország számára fontos törvények. A stabilitás megőrzése érdekében a BPP-nek mielőbb rendet kellene teremtenie a párton belül és a koalíció külső parlamenti támogatói között egyaránt. Szakértők szerint az illetékesek máris munkához láttak, a megfigyelők véleménye azonban megoszlik a tekintetben, hogy pillanatnyilag mivel, milyen áron lehet maradásra és fegyelemre bírni az „elvágyódó” honatyákat.

Azt mondják, a parlamenti erők átrendeződésének egyik tengelye a Donald Trump amerikai elnökhöz való viszonyulás lehet. Ha a Fehér Ház új ura a jelenlegi kormányerők mellett teszi le a voksát, az jelentős mértékben megszilárdíthatja a koalíció helyzetét. Amennyiben viszont „kegyvesztettekké”, vagy legalábbis mellőzöttekké válnak Petro Porosenkóék, az lökést adhat az ellenzéknek, illetve a „süllyedő hajó” mielőbbi elhagyására késztetheti azokat a honatyákat, akiket tavaly csábítottak át a BPP és Narodnij Front soraiba.

(pravda.com.ua/unian.ua/zn.ua/hk)