Konferencia az anyanyelvi oktatás fontosságáról
Brüsszeli konferencia a kisebbségek nyelvhasználati és oktatási jogairól
Bocskor Andrea kárpátaljai, Deli Andor vajdasági, Csáky Pál felvidéki és Sógor Csaba erdélyi EP-képviselők Anyanyelv kontra államnyelv? Nyelvi kérdések az európai oktatási rendszerekben címmel szerveztek konferenciát március 7-én az Európai Parlamentben. Az eseményt Navracsics Tibor oktatásért, kultúráért és ifjúságért felelős EB-biztos nyitotta meg. Megnyitójában a biztos kiemelte: „A kultúra és a nyelv összetartozik, az anyanyelvi oktatás biztosítja a kisebbségek megmaradását és szülőföldjükön történő boldogulását.”
A konferencia egyik szervezőjét, Bocskor Andrea képviselő asszonyt a brüsszeli esemény tapasztalatairól kérdeztük.
– A konferencián kik mutatták be a határon túli magyar közösségek oktatással és nyelvhasználattal kapcsolatos helyzetét?
– A kárpátaljai helyzetet Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség, valamint a Kárpátaljai Megyei Tanács oktatási bizottságának az elnöke és Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, az ukrán parlament képviselője mutatta be. A Vajdaságban tapasztalható viszonyokról Vicsek Annamária, a szerbiai Oktatási, Tudományügyi és Technológiai Fejlesztési Minisztérium államtitkára számolt be.
A konferencia második része az Európai Unión belüli kisebbségi, elsősorban magyar nyelvű oktatás helyzetéről szólt. A felvidéki magyar nyelvű oktatásról Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke, az erdélyi helyzetről pedig Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke adott részletes tájékoztatást.
Zárszót Herbert Dorfmann dél-tiroli EP-képviselő mondott. A konferencia nyitóelőadását az Európai Bizottság magyar biztosa, Navracsics Tibor tartotta, a hallgatóságban pedig számos ország európai parlamenti képviselői voltak jelen, részben az Európai Parlament frakcióközi Kisebbségi Munkacsoportjának tagjai és egyik társelnöke, Joseph-Maria Terricabras, de eljöttek olyanok is, akik nem tagjai a munkacsoportnak, de érdeklődnek ez iránt a téma iránt. Részt vett a konferencián mások mellett Markus Warasin, aki a nemrég megválasztott Antonio Tajani EP-elnök kabinetjének a munkatársa, a nyelvi kisebbségek ügyének tanácsadója a Tajani-kabinetben. Az övé egy újonnan létrehozott pozíció, mert az Európai Parlament új elnöke – Martin Schulzcal ellentétben – fontosnak tartja, hogy az európai őshonos és nyelvi kisebbségek ügyével is foglalkozzon. Megtisztelték jelenlétükkel a konferenciát a Brüsszelbe akkreditált magyar nagykövetek is, közöttük Nagy Zoltán Belgiumba és Luxemburgba akkreditált magyar nagykövet, illetve Stelbaczky Tibor nagykövet, Magyarország EU-hoz akkreditált állandó képviseletének helyettes vezetője, Coreper I. képviselő. Magyarországról is érkeztek nemzetpolitikai szakértők a konferenciára, például Pákozdi Csaba, Kalmár Ferencnek, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztosnak a tanácsadója, valamint Bujdosó János, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának munkatársa. Rajtuk kívül több európai uniós intézmény képviselője is jelen volt.
– Az ukrán külképviseletről is volt ott valaki?
– Igen, a brüsszeli ukrán nagykövetségről is ott volt egy diplomata, aki végig jegyzetelt a konferencia alatt.
– Milyen vélemények fogalmazódtak meg a konferencián, különösen az ukrajnai helyzettel kapcsolatban?
– A szakértők egyetértettek abban, hogy Szlovákia, Románia, Szerbia és Ukrajna összehasonlításában egyértelműen az ukrajnai helyzet a legszomorúbb és legvisszamaradottabb. Elsősorban azért, mert a meglévő jogokhoz képest is egy nagy visszalépésre készülnek. Határozottan megfogalmazódott az is, hogy a parlament előtt lévő nyelvtörvény-tervezetek és oktatási törvénymódosítások ellentmondanak Ukrajna alkotmányának, valamint más nemzetközi és kétoldalú szerződéseknek is, amelyeket Ukrajna korábban aláírt. Általános véleményként fogalmazódott meg, hogy ha Ukrajna európai integrációra törekszik, akkor nem kellene még egy ilyen belső konfliktust is szítani, amellett, hogy eleve háborús állapot van az országban, ami amúgy is nagy gondot okoz a kormánynak.
– A konferencia lezárásaként képviselő asszony javaslatára elfogadtak egy oktatási szakértők, politikusok és EP-képviselők részvételével összeállított zárónyilatkozatot, amelyet megküldtek minden érintettnek, az európai intézmények vezetői mellett az ukrán, román, szerb, szlovák nagykövetségeknek is. Mit tartalmaz ez a nyilatkozat?
– A dokumentum az őshonos és nyelvi kisebbségek számára biztosított jogok fenntartásának fontosságát és szükségszerűségét szorgalmazza. Eredetileg öt pontból állt, de a helyszínen Nagy József, a felvidéki Híd–Most párt EP-képviselője javasolt egy hatodik pontot, mely szerint szólítsuk fel az Európai Unió intézményeit arra, hogy alkossák meg a kisebbségvédelmi minimumstandardokat. Mindezt annak érdekében, hogy ne csak a koppenhágai kritériumok alapján, a csatlakozás előtt monitorozzák, hogy milyen helyzetben vannak a kisebbségek egy adott országban, hanem a csatlakozás után is meglegyen a megfelelő eszköz ennek ellenőrzésére.
Az előző öt pontban megfogalmaztuk, hogy a kisebbségi és többségi kultúrák és nyelvek egyenrangúan hozzájárulnak Európa diverzitásához, és értéket jelentenek. A kisebbségvédelem pedig azt szolgálja, hogy gazdagítsuk a hagyományos etnikai, kulturális és nyelvi kisebbségek révén Európát. A második pont megállapítja, hogy a nemzetközi szerződések, megállapodások, az Európai Unió alapdokumentumai, beleértve az alapjogokról szóló chartát, egy erős jogi hátteret adnak a kisebbségvédelemhez. Ezeket pedig alkalmazni kell.
A harmadik és negyedik pont arról szól, hogy a demokratikus társadalmakban az anyanyelv tanulásának lehetőségét, illetve az anyanyelven való tanulást minden államnak biztosítania kell, mivel ez alapvető joguk az állampolgároknak, beleértve az őshonos kisebbségeket is. A nyilatkozat megállapítja, hogy az anyanyelv a legjobb eszköz arra, hogy a diákok a lehető legsikeresebbek legyenek az oktatás folyamatában.
Az ötödik pont pedig kimondja, hogy az őshonos nyelvi kisebbségek jogait minden államnak tiszteletben kell tartania, amibe beletartozik az anyanyelven történő tanuláshoz való jog is. Ezt a lehetőséget nem csupán az egy tömbben élők számára, hanem a szórványban élők számára is biztosítani kell. Kimondja a nyilatkozatnak ez a pontja azt is, hogy az államnyelv tanulása is fontos, de a kisebbségekhez mért és szabott tantervek alapján kell tanítani, nem úgy, mint a többségi nemzethez tartozó gyermekeknek.
A konferencia zárónyilatkozata kimondja azt is, hogy a korábban megszerzett jogokat nem szabad korlátozni.
– Van már érzékelhető hatása ennek a nagy érdeklődést kiváltó konferenciának?
– Igazából még konkrét hatásról nem tudok beszámolni, még túl korai lenne konkrét hatásról beszélni. Viszont meglepően sok helyről kaptunk már gratulációkat, nagyon jó a visszhangja a konferenciának. Már a konferencia előtt is nagyon nagy volt az érdeklődés, különösen annak fényében, hogy korábban a gyakorlat nem azt mutatta, hogy a kisebbségi téma nagyon sok érdeklődőt vonzana. Most viszont nem volt szabad ülőhely a teremben.
A konferencia zárónyilatkozatát elküldtük a különböző nagykövetségeknek, nemzetközi szervezeteknek és EU-s intézményeknek. Azt gondolom, hogy még néhány hétnek el kell telnie, amíg konkrét válaszokat és reakciókat kapunk majd. Ugyanakkor a konferencia legfőbb célját már elérte: nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy felhívjuk a figyelmet a problémára. Az Európai Parlamentben én már többször hangsúlyoztam ezt a témát egyperces felszólalások és magánbeszélgetések keretében. Az is fontos, de a mostani szakértői fórumnak a médiában is nagyon jó volt a visszhangja, így a korábbinál jóval többen értesülhettek a kárpátaljai magyarság életét megkeserítő problémákról, az ukrajnai nyelvpolitikai törekvésekről és a belpolitikai bizonytalan helyzetről.
Badó Zsolt