Kraszkó csigácska kalandjai

Szádalmási ajándék az eszenyi gyerekeknek

Szádalmás egy magyar község a mai Szlovákia Kassai kerületének Rozsnyói járásában. Az egykori Torna vármegyei faluból hárman: Pápai Szilvia és férje, Pápai Lóránt, valamint Benko Veronika ellátogattak az Eszenyi Középiskolába, hogy megajándékozzák a jól tanuló gyerekeket. A szorgos diákok a vendégektől kaptak egy meséskönyvet, valamint társasjátékokat és édességet.

Pápai Szilvia tudósítónknak elmondta, hogy 780 lakosú falujuk egy dimbes-dombos, barlangokban gazdag vidéken, a Tornai Borvidéken található. Ők az Alma Centrum civil szervezetet képviselik, a szervezetük Szádalmáson főleg a magyarság megtartásával kapcsolatos hagyományokat őrzi. A település egyik legnevezetesebb épülete a XVII–XVIII. század fordulóján épült uradalmi magtár, amely egykor az Eszterházy család tulajdonában állt. Az épület tized-, adóbeszedő raktárként funkcionált. A magtár és környezetének adottságait kiaknázva igyekeznek a környék turisztikai vonzerejét növelni. A magtár pincéjében egy kiállítás mutatja be a borászat történeti vonatkozásait, valamint lehetőséget nyújt a helyi borok kóstolására is. Mindemellett a magtár szálláshelyként is funkcionál. A település közelében sok a barlang, ez is sok érdeklődőt vonz. Pápai Szilvia elmondta még: „A mi magtárunknak a története is fel van dolgozva a mesekönyvben, amelyet ma hoztunk a gyerekeknek, ez az utolsó mese, amelyben a virgonc tündér elmondja, hogyan lehet almából édes almalevet készíteni.”

Pápai Szilvia a gyerekeknek ajándékba adott, Kraszkó csigácska kalandjai című mesekönyv kapcsán elmondta, hogy ez az úgynevezett Szlovák-karszt területén lévő kilenc magyar településen összegyűjtött meséket tartalmazza. A mesekönyv érdekessége, hogy egy Slavomír Szabó nevű szlovák író tolmács segítségével gyűjtötte össze a magyar falvakban a meséket, először szlovák nyelven adták ki, majd az Alma Centrumnak sikerült Kassa megyétől támogatást szerezni a könyv magyarra fordítására és kiadására. Véletlen, de a magyar kiadást egy szádalmási fia­tal­ember, Szabó Zsolt illusztrálta, szlovákból magyarra pedig a testvére, Szabó Tünde fordította, aki a mese minden egyes szereplőjét nemezfiguraként is megformálta. A magyar kiadás minden egyes alkotója a Szabó nevet viseli, de míg a szádalmási Szabó testvérek magyarok, addig Slavomír Szabó nem tud magyarul. A mesekönyvhöz tartozik egy puzzle és egy társasjáték is, amelyeket ugyancsak megkaptak az eszenyi gyerekek. De tavaly karácsony előtt jártak a szomszédos Szalókán is, ahol az iskolás és óvodás gyerekek ugyancsak megkapták már az említett ajándékokat.

A kapcsolat kialakulásáról elmondták, hogy Szádalmáson a kemencés ételek fesztiválján részt vettek a Császlóci Csicsergő Csajok hagyományőrző csapat tagjai, velük látogatott el hozzájuk a lakodalmas nagyvőfélyként ismert Bacskai Béla Szalókáról, ő akkor egy szélviharos, áramszünettel tarkított este megmentette harmonikájával és mulattatásával a rendezvényük hangulatát. Akkor barátkoztak össze, tőle hallottak először Eszenyről, Szalókáról és Császlócról, ahová el akartak látogatni, és ha már eljöttek, akkor igyekeztek a helyi magyar kisiskolásoknak is ajándékot hozni.

Soós Valentina, az Eszenyi Középiskola igazgatója elmondta, hogy az alsó tagozatos gyerekek közül 35-en, a jó tanulók kaptak ezúttal ajándékot a felvidéki vendégektől, ezzel is ösztönözni szeretnék a gyerekeket a jó tanulásra.

dózsa