Javaslatok a nemzeti kisebbségpolitika hatékonyabbá tételéhez

Az ukrajnai tősgyökeres népeket és nemzeti kisebbségeket megillető emberi jogok biztosítására és védelmére irányuló nemzeti stratégia végrehajtásáról, illetve egy hatékony kisebbségvédelmi mechanizmus kialakítását célzó jogalkotási kezdeményezésekről rendezett meghallgatást a közelmúltban a Legfelső Tanács emberi jogi, nemzeti kisebbségi és etnikumközi kapcsolatokért felelős bizottsága.

A meghallgatást dr. Brenzovics László parlamenti képviselő, a bizottság tagja, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke kezdeményezte. A szakmai előkészítésében kulcsszerepet játszott dr. Tóth Mihály, az UMDSZ tiszteletbeli elnöke.

A bizottság április 12-én jóváhagyta a meghallgatás jegyzőkönyvét, amelyről korábban már lapunk is beszámolt, a tanácskozáson elfogadott ajánlásokkal együtt.

A parlamenti és önkormányzati képviselők, a központi és helyi kormányzati szervek tisztségviselői, tudományos intézmények, civil és nemzetközi szervezetek képviselőinek részvételével megrendezett fórumon egyetértés alakult ki abban, hogy a még 2015-ben jóváhagyott nemzeti kisebbségpolitikai stratégia, és az ennek alapján az elnök és a miniszteri kabinet által elfogadott, 2020-ig szóló cselekvési terv annak bizonyítékai, hogy a kormányzat odafigyel a tősgyökeres népek és nemzeti kisebbségek jogainak biztosítására és védelmére.

A nemzeti stratégia megvalósításának célja egyebek mellett olyan jogszabályi keret megteremtése és olyan hatékony mechanizmusok kidolgozása, amelyek lehetővé tennék a tősgyökeres és nemzeti kisebbségek számára, hogy az őket közvetlenül érintő kérdésekben részt vehessenek a kormányzati és önkormányzati döntéshozatalban, hangzott el. Természetesen a felszólalók rávilágítottak arra is, hogy a kelet-ukrajnai konfliktus lényeges hatással van a kisebbségi jogok érvényesítésére.

Az előadók egyben hangsúlyozták, mennyire fontos az említett nemzeti stratégia és a cselekvési terv végrehajtásának folyamatos parlamenti, valamint civil ellenőrzése. A fórumon jelen lévő jogvédő és civil szervezetek az általuk elvégzett ellenőrzésekből, megfigyelésekből azt a következtetést vonták le, hogy a cselekvési terv végrehajtásának állása a tősgyökeres népek és nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása terén hagy maga után némi kívánnivalót. A civilek jelezték, a cselekvési terv idevágó részének 28 alpontja közül mindössze három teljesült teljes egészében hat valósult meg részlegesen, vagy van a végrehajtás stádiumában, egy jelentős részük viszont egyáltalán nem teljesült, vagy késik a megvalósításuk. Például a meghallgatás jegyzőkönyvének tanúsága szerint a kisebbségi rádió- és tévéműsorok készítésének és sugárzásának bővítése helyett az elmúlt időszakban korlátozták az erre a célra rendelkezésre álló műsoridőt.

A bizottsági meghallgatás résztvevői meggyőződésüknek adtak hangot, hogy egy speciális, megfelelő intézményi háttérrel rendelkező kisebbségpolitikai kormányzati szerv hiánya lehetetlenné teszi a hathatós párbeszéd és együttműködés kialakulását a kormányzat és a nemzeti kisebbségeket képviselő civil szervezetek között. Véleményük szerint a végrehajtó hatalom központi kisebbségpolitikai szerve mellett például a kormány nemzetiségpolitikai különmegbízottjának is fontos szerep juthat. Ez utóbbi tisztséget korábban a kisebbségekkel való egyeztetés nélkül szüntették meg, mutatnak rá. A kormánymegbízott helyetteseit a kisebbségek képviselői közül nevezhetnék ki, vetődött fel. Meg lehetne alakítani a nemzetiségek közötti egyetértés tanácsát. Az elnök mellett működő tanácsadó testületben a jelentősebb nemzeti közösségek mellett az érintett kormányzati szervek képviselői, valamint elismert szakértők is helyet kaphatnának. Ugyancsak fontosak lehetnének a regionális és helyi kormányzati szervek mellett létrehozandó tanácsadó testületek.

A fórumon elhangzott, nyugtalanságra ad okot szakértők és a nemzeti kisebbségek körében egyaránt, hogy a kormány gyakorlatilag kivonult a törvényalkotási folyamatokból, ami a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét illeti. A parlament elé zömében olyan törvénytervezetek kerülnek az utóbbi időben, amelyek tartalmazhatnak ugyan bizonyos új, innovatív elemeket a kisebbségek jogainak biztosítását és védelmét szolgáló mechanizmusokat illetően, azonban a szakértők úgy vélik, összességében ezeknek a dokumentumoknak a minősége sok kívánnivalót hagy maga után a normaszöveg egyértelműsége, objektivitása, tudományos megalapozottsága tekintetében. A nemzeti kisebbségek a szakértőkkel egyetemben meglévő jogaik szűkítésére irányuló szándékot látnak e tervezetek mögött, melyek nem felelnek meg Ukrajna Alkotmányának és az ország nemzetközi kötelezettségvállalásainak.

Aggodalomra adnak okot például azok az államnyelv használatát szabályozó törvénytervezetek, amelyeket parlamenti képviselők terjesztettek a Legfelső Tanács elé 2016 decemberében, illetve 2017 januárjában. A felszólalók rámutattak, ez a törvényalkotási aktivitás valószínűleg azzal lehet összefüggésben, hogy az Alkotmánybíróság tavaly ősszel hozzálátott Az állami nyelvpolitika alapjai törvénnyel szemben még 2012-ben benyújtott alkotmányossági óvás érdemi vizsgálatához, aminek eredményeként a taláros testület hatályon kívül helyezheti a jogszabályt. Ezek a törvénytervezetek további korlátozásokat tartalmaznak a kisebbségek nyelvhasználatának feltételeit és körét illetően azzal az indokkal, hogy nem akadályozhatják az államnyelv fejlődését.

A bizottsági meghallgatás résztvevői az elhangzottak alapján javaslatokat fogalmaztak meg a parlament, a kormány és több illetékes minisztérium számára. Az szeretnék például, ha a törvényhozás, ezen belül is a emberi jogi, nemzeti kisebbségi és etnikumközi kapcsolatokért felelős bizottság a nemzeti kisebbségek képviselőinek és szakértőknek a bevonásával rendszeresen ellenőrizné a kisebbségpolitikai nemzeti stratégia és az ennek megvalósítására kidolgozott cselekvési terv végrehajtását. A Miniszteri Kabinetnek figyelmébe ajánlják, hogy dolgozzanak ki és terjesszenek a parlament elé törvényt egyebek mellett az állami nemzetiségi politika alapjairól, a nemzeti kisebbségekről; módosítsák Az oktatásról törvény tervezetét a nemzeti kisebbségeknek az anyanyelvi oktatás iránti igényeinek figyelembevételével. Kérik továbbá a kormányt, hogy vegye fontolóra egy központi nemzetiségpolitikai hivatal és a nemzetiségpolitikai kormánymegbízott tisztségének újbóli létrehozását, illetve tegyék hatékonyabbá a helyi kormányzati szervek mellett működő tanácsadó testületek munkáját az állami nemzetiségi politika alakításában és végrehajtásában.

Az Oktatási Minisztériumban azt szeretnék elérni a meghallgatás résztvevői, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, miként lehetne differenciálni ukrán nyelvből és irodalomból az emelt szintű érettségi követelményeit a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolák végzősei esetében. Kérik továbbá a tárcától annak mérlegelését is, hogy bevezessék az adott nemzeti kisebbség történetének tantárgyként való oktatását a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató általános középiskolai intézményekben.

hk