A munkaszerződésről

„Kérem, írja meg, hogy mit kell tudni a szerződésről, és miben más az, ha szerződést kötnek valakivel, mint ha egyszerűen csak alkalmaznák.”

– A Munkatörvénykönyv 21. cikkelye értelmében a szerződés a megállapodás egy speciális formája, amely két fél megegyezése alapján rendelkezik a megállapodás időtartamáról, a felek jogairól, kötelezettségeiről és felelősségéről (beleértve az anyagi felelősséget is), a munkavállaló bérezéséről, juttatásairól, a munkavégzésével kapcsolatos szervezési kérdésekről, a szerződés felbontásának feltételeiről.

A hagyományos megállapodástól, ami a munkavállaló alkalmazásakor jön létre közte és munkaadója között, a szerződés alapvetően abban különbözik, hogy

– mindig írásban köttetik;

– általában egy meghatározott időre szól;

– a Munkatörvénykönyvben szereplőn kívüli okok is feltüntethetők benne a szerződés felbontására;

– alkalmazásának körét Ukrajna törvényei szabják meg.

A jogszabályokból kiindulva megállapítható, hogy Ukrajnában két csoportra oszthatók azok a munkavállalók, akikkel szerződést kötnek:

– azokra, akikkel kötelező szerződést kötni;

– illetve azokra, akikkel engedélyezett a szerződéskötés.

Ezért azokban az esetekben, amikor valamely jogszabály nem irányozza elő a szerződéskötés lehetőségét, a munkaadó és a munkavállaló nem jogosult szerződést kötni abban az esetben sem, ha a felek egyébként egyetértésre jutottak a feltételeket illetően.

A szerződéskötés rendjét a dolgozók alkalmazásakor a vállalatoknál, intézményeknél és szervezeteknél (az állami tulajdonú vállalatok vezetőinek kivételével) tulajdonformától, tevékenységtől és ágazati hovatartozástól függetlenül kormányrendelet szabályozza (По­ло­жен­ня про по­ря­док ук­ла­дан­ня конт­рак­тів при прий­нят­ті (най­ман­ні) на ро­бо­ту пра­ців­ни­ків, зат­верд­же­ний пос­та­но­вою Ка­бі­не­ту Мі­ніст­рів Ук­раї­ни від 19.03.1994 № 170; a továbbiakban: Rendelet).

A Rendelet 7–9. pontjai értelmében a szerződés

– írásban köttetik, s azt a munkavállaló és a munkaadó is aláírja;

– két példányban készül, melyek azonos jogerővel bírnak, s amelyekből mindkét szerződő fél kap egy-egy példányt;

– aláírása pillanatában lép hatályba, vagy a felek által a szerződésben meghatározott dátumtól;

– módosítható a felek írásba foglalt megegyezésével;

– alapul szolgálhat a vállalati rendelet kiadására a munkavállaló alkalmazásáról a szerződésben meghatározott dátumtól.

A szabályozás kitér arra is, hogy a szerződés másolata átadható a szakszervezetnek vagy a munkavállaló által érdekeinek képviseletére felhatalmazott egyéb szervnek, amely ellenőrzi a szerződésben foglaltak betartását (lásd a Rendelet 8. pontját!)

A Rendelet 10–20. pontjai értelmében a szerződésnek rendelkeznie kell:

– az elvégzendő munkáról, a minőségével és teljesítésének határidejével kapcsolatos követelményekről;

– a szerződés időtartamáról;

– a felek jogairól, kötelezettségeiről és felelősségéről;

– a munka bérezéséről és végzésének körülményeiről, a munka- és pihenőidőről;

– a szerződés felmondásának és felbontásának lehetőségéről (a törvényben rögzítetteken túl);

– a felek által vállalt kötelezettségek teljesítéséhez szükséges feltételekről.

A szerződés emellett ugyancsak kitérhet:

– egyes szakmák és munkák speciális feltételeire (amennyiben azok nem ütköznek a hatályos jogszabályokkal);

– a jogszabályok által nem tárgyalt, a munkaadó által vállalt pótlólagos kedvezményekre, garanciákra és kompenzációkra;

– az utazási, közlekedési, lakhatási feltételekre stb.

Ugyanakkor a rendelet 20. pontja értelmében a szerződés nem változtathat a munkaügyi viták kivizsgálásának szabályain, nem kötelezheti teljes körű anyagi felelősségvállalásra a munkavállalót a Munkatörvénykönyv 134. cikkelyében felsorolt esetek kivételével.

Ezenkívül a Munkatörvénykönyv 9. cikkelye értelmében érvénytelennek minősülnek az olyan szerződések, amelyek rontanak a munkavállaló helyzetén a Munkatörvénykönyvben és a kollektív szerződésekben rögzített feltételekhez képest.

A felek csakis közös megegyezéssel módosíthatnak a szerződés feltételein.

A Munkatörvénykönyv 31. cikkelye megállapítja, hogy a munkaadó nem követelheti a munkavállalótól olyan munka elvégzését – s a 32. cikkely szerint nem is vezényelheti át olyan munkakörbe –, amely nem szerepel a szerződésben.

Jó tudni, hogy a munkaadónak bizalmasan kell kezelnie a szerződés tartalmát. Magyarán, azoknak a személyeknek, akiknek munkakörükből kifolyólag hozzáférésük van a szerződéshez, nem áll jogukban nyilvánosságra hozni azt, betekintést sem engedhetnek a dokumentumba kívülállók számára, és nem beszélhetnek róla illetéktelenekkel. A titoktartás nem vonatkozik a szerződés azon feltételeire, amelyeket törvények szabályoznak, illetve azokra a szervekre, amelyek a munkát érintő törvények betartását ellenőrzik.

hk