A burgonya gyomirtása VII.
Fontos tudnivalók a metobromuron hatóanyagról
A metobromuron nem forradalmian új, de éppen ezért megbízható. Egy jól ismert hatóanyag, amely a megfelelő technológiai fegyelemmel alkalmazva versenyképes alternatívát kínál azok számára, akik stabil hatással bíró gyomirtó szert keresnek a burgonyában. A döntő szempont – mint minden preemergens készítménynél – a precíz időzítés és a talajnedvesség követése.
A gyomirtó szer hatékonyságáról
A metobromuron a karbamidszármazékok csoportjába tartozó szelektív, talajon keresztül ható gyomirtó hatóanyag. Hatásmechanizmusa az úgynevezett fotoszintézis-gátláson alapul, így a gyomnövény energiatermelése leáll, majd elpusztul a permetezést követő 1–3 héten belül. Hatását 3–6 hétig fejti ki. Fontos kiemelni, hogy a metobromuron elsősorban talajon keresztül hat: a gyökéren és a csíranövényen keresztül szívódik fel, nem pedig a levélzeten át. Ez meghatározza a kijuttatás idejét és körülményeit is. Tehát a már kikelt gyomok ellen nem hatásos.
A metobromuron elsősorban a magról kelő kétszikű gyomok ellen hatásos, míg az egyszikű gyomfajokkal szemben korlátozott hatékonyságot mutat. A hatóanyag a talajfelszínen filmréteget képez, ami megakadályozza a gyommagvak sikeres kikelését és fejlődését. Az ilyen típusú talajgyomirtók esetében – a kívánt hatékonyság elérése érdekében – nagyon fontos az egyenletes, morzsalékos talajfelszín. Az egyenetlen, rögös vagy kiszáradt (kicserepesedett) felszín drasztikusan ronthatja a hatékonyságot.
Kötött vagy középkötött talajokon jól működik a szer. Laza, humuszszegény talajokon a hatékonyság csökkenhet, és a növény is érzékenyebbé válhat. A talaj szervesanyag-tartalma döntő fontosságú. Az 1% alatti szervesanyag-tartalmú talajokon alkalmazása nem javasolt, mivel ilyen esetekben nagyobb a kultúrnövény károsodásának kockázata.
Mikor, hogyan és miért?
A metobromuron preemergens kezelésekre lett optimalizálva, tehát a burgonya ültetését követően, de a kelés előtt kell kijuttatni.
A csapadék kulcstényező: a hatóanyagnak be kell jutnia a talaj felső rétegébe, hogy a csírázó gyomokkal kontaktusba kerülhessen. Ennek hiányában a készítmény „ül” a felszínen, miközben a gyomok vígan kelnek a mélyebb rétegekből. Ha viszont a kijuttatást követően 7–10 napon belül 10–20 mm csapadék érkezik, vagy van lehetőség öntözésre, akkor a hatás látványosan tiszta bakhátak formájában nyilvánul meg.
Nem létezik tökéletes hatóanyag, a metobromuron sem az. Legnagyobb gyengesége az, hogy bizonyos nagy magvú kétszikűek (pl. selyemmályva, varjúmák, csattanó maszlag) ellen mérsékelt hatású. Ezenkívül a mélyen csírázó fajokkal (pl. kakaslábfű) szembeni hatékonysága sem mindig kielégítő. Az utóbbi években a parlagfű elleni hatástartamára vannak panaszok, valószínű, hogy a gyom ellenállóságot mutat a hatóanyagra, amit változó klímánk (a szélsőséges időjárás) tovább erősít.
Az viszont igaz, hogy kiváló hatékonyságot mutat a szarkaláb, a libatop, a disznóparéj, az egynyári perje, a keserűfűfélék, a vadrepce, a tyúkhúr és kisebb mértékben a muharfélék ellen is.
A teljes gyomflóra lefedése érdekében általában más szerekkel kombinálva használják, például: metribuzinnal – egyszikűek ellen és a hatástartam növelésére; vagy pendimetalinnal, flufenacettel – komplex gyomirtási program részeként.
Lebomlás és az utóvetemény kérdése
A metobromuron a talaj mikrobiológiai aktivitásának függvényében bomlik, ami azt jelenti, hogy hűvös, száraz időjárás esetén tartósabban jelen lehet a talajban. Általában 90–120 nap a lebomlási idő. Ennek alapján a legtöbb vetésforgóba jól beilleszthető. Fontos, hogy ha extrém mennyiségű csapadék hiányzik a kijuttatás utáni hónapokban, a maradék hatóanyag fitotoxikus lehet az érzékenyebb kultúrákra.
Utóveteményre gyakorolt hatása (a kezelést követő azonos évben):
– őszi kalászosok, repce – biztonságosan vethetők;
– kukorica, szója – kockázatmentes;
– őszi zöldségfélék (pl. saláta, sárgarépa) – óvatosan, különösen, ha az év hideg és száraz volt.
Az óvatosság jegyében a vetést megelőzően mélyszántás végzése javasolt, ami csökkenti az utóvetemény károsodásának kockázatát.
A fajtaérzékenységről
A legtöbb Kárpátalján termesztett fajta jól tolerálja, de homokos talajon és/vagy sekély vetés esetén fitotoxikus tünetek előfordulhatnak. Jó példa a balatoni rózsa, melynek vegyszeres gyomirtása során gyorsan kiderült a fajta metribuzinérzékenysége, helyette a metobromuron hatóanyag alkalmazható.
Különösen vetőburgonya termesztése esetén fontos a fajtaérzékenység figyelembevétele, mivel kedvezőtlen körülmények esetén vírusfertőzéshez hasonló átmeneti tüneteket okozhat, ami megnehezíti a valódi vírusfertőzött egyedek felismerését és eltávolítását. (Folytatjuk.)
Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa
