Megújuló hagyományok

Az 1956-os magyar forradalom és a közelmúltban lezajlott ukrán forradalom eszmeiségének, valamint a közöttük és népeink között, a múlt és a jelen között lévő hídnak állít emléket a szekszárdi Ruppert János szobrászművész modern szobra, amelyet a Munkácsi járási Izsnyéte központjában lepleztek le vasárnap. Az izsnyéteiek több mint húszéves szünet után ismét szüreti bált és ünnepi koncertet szerveztek, felelevenítve a falu egykori hagyományait.

A modern, absztrakt szobrot az izsnyétei református templom mögötti téren állították fel. Az istentiszteletet követő avatóünnepségen Orosz János polgármester mondott köszönetet a Pro Arte Munkács civil szervezetnek, Gulácsy Gézának, a KMKSZ alelnökének és Ruppert János szobrászművésznek, hogy a munkácsi művészetpártoló civil szervezet idei, tavaszi alkotótáborában készült szobor Izsnyétére kerülhetett. A polgármester köszönetet mondott azoknak a helybélieknek is, akik munkájukkal vagy anyagi hozzájárulásukkal segítették a talapzatnak és környezetének elkészítését, hogy a szobrot felavathassák az ’56-os magyar forradalom 61. évfordulójára.

Matl Péter szobrászművész, a Pro Arte Munkács civil szervezet elnöke avatóbeszédében elmondta, hogy négy évvel ezelőtt kezdtek Kárpátalján szobrásztáborokat szervezni, ahová hazai és külföldi szobrászművészeket hívnak meg. Az alkotótáborban elkészült szobrokat pedig felajánlják ajándékként Kárpátalja falvainak, mindezzel az a céljuk, hogy a településeken a modern művészetnek helyt adó kultúrterek jöjjenek létre. Hamarosan kiadnak a már elkészült és felavatott szobrokról egy katalógust. Céljuk, hogy létrejöjjön egy „szoborút”, a képzőművészet iránt érdeklődő turisták végigjárva a szoborutat megismerkednek majd azokkal a falvakkal is, amelyek még nincsenek a turistacsoportok célállomásai között. A szobor alkotójáról elmondta: „Ruppert János korábban a pécsi Pannónia Rajz és Animációs Stúdió rajzolója volt, a nyolcvanas évektől fordult fokozatosan a szobrászat felé, Szekszárdon él és dolgozik. Szobrászata az absztrakt expresszionista formateremtés szellemében, fejek és női torzók megidézésével a figura plasztikai megjelenítésének lehetőségeit kutatja. A szobrászati alkotótevékenység mellett fest és grafikákat is készít. Az Izsnyétén felállított szobrának címe: A szabadság hídja. A több helyen áttört forma a kivágott magyar zászlóra hasonlít, amely utalás az 1956-os szabadságharc szimbólumára, a vágy és a remény ébren tartásának szimbolikus kifejezése. A formája rengeteg asszociációt tesz lehetővé a szemlélő számára, utal a nehezebb időszakokra, és a jövő lehetőségét is hordozza. A híd második pillére találkozás egy szabadságra vágyó másik kultúrával, a köztük lévő acélkapu lehetőségeinket, és egyben a felelősségünket is ábrázolja...”

Máté Richárd izsnyétei református lelkész két rövid igeszakaszt olvasott fel a Bibliából a szoboravatás apropóján, igemagyarázatában kiemelte, hogy kell lenniük olyan múltunkat idéző emlékjeleknek, amelyek irányt mutatnak a jövőre nézve is. Az Úr gondoskodni fog népéről, ha az az Urat fogja keresni.

Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője a szobor kapcsán hozzáfűzte: „A hagyományos történelmi vagy vallási tárgyú szobrok mindig a maguk konkrétumában ragadják meg a dolgokat, és túl sok teret nem hagynak a fantáziának. Az absztrakt szobor teljesen más. Mindenki a saját fejében fejezi be az előtte álló művet. A művész tulajdonképpen csak irányt ad. Így van ez ezzel a szoborral is, a művész megadta az irányt, a híd a tematikája a szobornak. Ha megnézzük, akkor itt néhány kődarabot meg vasdarabot látunk, amelyek külön-külön nagyon esendő és töredékes dolgok. Ugyanúgy, ahogy az emberek külön-külön, a szeretet hídja nélkül, amely összekötné a nemzetiségeket, a generációkat és egyáltalán az embereket, csak töredékesek és tökéletlenek. Együtt a híddal már képesek családot építeni, közösséget és nemzetet alkotni. Kívánom, hogy ez a szobor sugározza magából ezt az irányt, hidat és a szeretetet, amely végül is hidat képez az emberek között, és szolgáljon Izsnyéte közösségének a javára.”

A magyar forradalomnak emléket állító szobrot Orosz János polgármester és Matl Péter leplezte le, majd Gara Katalin ungvári magyar vezető konzul és Torzsa István beregszászi magyar konzul megkoszorúzták azt.

A szoboravatást követően népviseletbe öltözött lányok feldíszített szekéren, énekszóval járták a község utcáit, hívogatva az embereket a szüreti bálba és az azt megelőző szüreti koncertre a nemrég felújított kultúrházba.

A hívogatásnak meg is lett az eredménye, zsúfolásig megtelt a kultúrház, ahol elsőként Orosz Szilvia, a KMKSZ Izsnyétei Alapszervezetének elnöke köszöntötte a vendégeket, köszönetet mondott a KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezetének a szüreti rendezvény lebonyolításához nyújtott anyagi támogatásáért, valamint a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, a magyarországi támogatásból sikerült megvásárolniuk a kihangosító berendezést.

Köszöntötte a megjelenteket még a kultúrház színpadáról Gara Katalin ungvári magyar vezető konzul, Gulácsy Géza megyei képviselő, a KMKSZ alelnöke és Szerhij Hajdaj, a Munkácsi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke.

Ezt követően szebbnél szebb szüreti dalokkal, táncokkal és tréfás színdarabbal léptek színpadra a helyi óvodások, majd az Izsnyétei 2. Számú Általános Iskola tanulói és a Bahus Judit kultúrházvezető által felkészített Izsnyétei Csipkebogyó Folklórcsoport tagjai. Oklevélben részesültek az őszi terméskiállítás díjazottjai.

A községháza udvarán volt trambulin, körhinta, ugrálóvár, a gyerekek legnagyobb örömére. A bótrágyi Váradi Viktória kézművesnél kürtőskalácsot és mézeskalácsot, míg a helyi Bíró Ferenc méhésznél mézet és mézből készült különlegességeket lehetett vásárolni.

A nap fénypontja az esti szüreti bál volt, amelyhez a zenét a beregszászi FGH Zenekar szolgáltatta.

Badó Zsolt