Az ukránok kiábrándultak a politikusokból?

Ukrajnában az év utolsó néhány hete szinte már hagyományosan bizonyos fokú felpezsdülést hoz a politikai életben azt megelőzően, hogy a közszereplők és a társadalom apraja-nagyja belefeledkeznének a karácsonyi-újévi maratoni ünneplésbe. Idén a költségvetési szappanopera végkifejletére még várni kell néhány napot, de azért az elmúlt héten sem unatkozhattunk.

Itt van mindjárt a luhanszki „államcsíny” esete. Múlt pénteken közölte a sajtó, hogy egészségügyi okokra hivatkozva lemondott posztjáról Ihor Plotnickij, az önkényesen kikiáltott „Luhanszki Népköztársaság” (LNR) „elnöke”. Az MTI szerint a hírt Leonyid Paszicsnik, a szakadár terület „állambiztonsági minisztere” jelentette be. Közleményében arról tájékoztatott, hogy Plotnickij „többszöri harctéri sérülései által okozott egészségügyi állapotára” hivatkozva nyújtotta be lemondását. Közölte továbbá, hogy a „választásokig” Plotnickij határozata értelmében ő tölti be ideiglenesen az „elnöki” tisztet. Orosz források szerint Plotnickij mostantól a minszki megállapodások teljesítéséért felelős „megbízotti” tisztet tölti be az LNR-ben.

A híradások szerint ugyanakkor belviszály robbant ki a szakadárok között, miután Plotnickij múlt hétfőn úgy döntött, meneszti a szakadár luhanszki terület „belügyminiszterét”, Ihor Kornetet. Utóbbi viszont nem törődött bele a döntésbe, sőt cáfolta, hogy leváltották volna őt hivatalából. Kedden ismeretlen, azonosítót nem viselő fegyveresek szállták meg Luhanszk városát páncélozott harcjárművekkel, szerdán megszállták a helyi „főügyészséget”, és szoros ostromgyűrűbe zárták Plotnickij hivatalát. Csütörtökön Plotnickijnak valahogy sikerült kimenekülnie hivatala épületéből, s elhagyva Luhanszkot a hírek szerint Oroszországba utazott. Az ukrán sajtóban megjelent kommentárok szerint a puccs­szerű hatalomváltáshoz vezető belviszálynak az az oka, hogy kibékíthetetlen ellentét keletkezett a szakadár terület politikai és fegyveres testületei között. A két tábornak a 112.ua ukrán hírportál szerint más-más orosz kurátorai vannak: míg Plotnickij támogatója a Kreml „szürke eminenciásának” nevezett Vlagyiszlav Szurkov orosz elnöki tanácsadó, addig a fegyveres testületek mögött az orosz titkosszolgálat, az FSZB áll.

Közben egy minap ismertetett felmérésből megtudhattuk, hogy mi foglalkoztatja mostanság leginkább az ukrán polgárokat. A Razumkov Központ, a Szocisz Társadalmi és Marketingkutatási Központ, a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet, valamint a Rejting Szociológiai Csoport által közösen végzett kutatás eredményeiből kitűnik, hogy az azonnali megoldást követelő legfontosabb kérdések között a megkérdezettek 51,3%-a a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktust, 37%-uk az alapvető termékek drágulását, 36% pedig az alacsony béreket vagy nyugdíjakat említette. Ugyanakkor a rendvédelmi szervek nyomásgyakorlását a gazdasági szereplőkre, valamint a szabadság és a demokrácia hiányát csupán a megkérdezettek 1,7%-a jelölte meg kiemelten fontos kérdésként, ami önmagáért beszél.

A felmérésből az is kiderült, hogy amennyiben a következő hétvégén tartanák az elnökválasztást Ukrajnában, Petro Porosenkóra a megkérdezettek 16,1%-a szavazna, míg Julija Timosenkóra 14,4%-uk adná a voksát, és a popénekes Szvjatoszlav Vakarcsuk végezne a harmadik helyen 12,1%-kal. A potenciális elnökjelöltek további sorrendje a következőképpen alakul: Jurij Bojko és Anatolij Hricenko egyaránt 9,3%, Vagyim Rabinovics 7,9%, Oleh Ljasko 7,5%. Figyelemre méltó, hogy a válaszadók 21%-a nem tudta eldönteni, hogy kire adja a voksát, 18% pedig úgy tervezi, el sem megy szavazni.

Minap emlékeztünk meg a 2004-es, valamint a 2013–2014-es Majdan történéseiről, illetve az ukrajnai éhínségek áldozatainak emléknapja is az elmúlt hétre esett. A sajtóbeszámolókból ítélve ezúttal a megszokottnál valamivel kevesebb szó esett a majdanok kapcsán ideáljaik védelméről, illetve az eszmék gyakorlati megvalósításáról. Egyesek szerint azért, mert számos politikusnak, akik a két hatalomváltó megmozdulás után vállaltak kormányzati szerepet, gondot okozna elszámolni a tetteivel; mások úgy látják, a közvélemény közönye miatt sikeredtek a vártnál szürkébbre a megemlékezések. No és nem utolsó sorban amiatt, mert a politika a legtöbb eseményt, megemlékezést, tehát a két Majdan mellett a holodomort is kíméletlenül „kizsákmányolja” a saját céljaira. Az ukránok viszont állítólag kiábrándultak a jelenlegi politikai elitből. Hogy valóban így van-e, arról az utóbbi napokban nem közöltek friss adatokat a közvélemény-kutatók.

(unian.ua/MTI/pravda.com.ua/ntk)